Pepin bácsi komlóleve: TSz és a kézműves söröző

Akkor kezdett el komolyabban érdekelni a sör. Utánaolvastam, beszélgettem a pultosokkal, részt vettem egy sörfőző kurzuson is, szóval egy idő után egyre tisztábban láttam a témában, az viszont soha nem fordult meg a fejemben, hogy saját sörözőm legyen. Erre egy barátom, Miki vett rá. Ő, amikor már négy-öt sört elfogyasztott, mindig előhozakodott kedvenc témájával, hogy nyitnunk kéne valamit. Erre mindig mondtam, hogy persze Miki, nyitunk valamit, de természetesen soha nem gondoltam komolyan. Aztán amikor egy nap józanon kérdezte meg ugyanezt, annyira meglepődtem, hogy beleegyeztem. Sokáig azt fontolgattam, hogyan tudnék kimászni a dologból, de

Azóta annyit változott a helyzet, hogy most már nem Mikivel, hanem a párommal működtetjük, tehát mondhatni »családi vállalkozás« lettünk.”  

Tompa Páva, Bökős Kuvik?

Mivel ez a hely a Tompa utca és a Páva utca sarkán van, felvetődött, hogy legyen Tompa Páva a neve, de nem messze tőlük van egy Tompa Angyal nevű hely, így ezt elvetették. Ezt követően kérdezték meg az interneten is az ismerősöket, hogy milyen nevet javasolnak. Volt, aki azt ajánlotta, hogy ha már nem Tompa Páva, akkor legyen Bökős Kuvik. Ez a név sokáig versenyben volt. Végül Litkai Gergely egyik javaslata, a Pepin nyert, aminek azért is örült a tulajdonos, mert maga is nagy Hrabal-rajongó, Pepin bácsi anekdotáit különösen kedveli. Ezért is „bukkan” fel a sörözőben imitt-amott egy-egy mosómedve.

Ahol a törzsvendégek gravíroznak

Meséli, többen megvádolták, hogy azért van sörözője, hogy beszerzési áron tudjon fogyasztani. „Ezt a vádat sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom.

Sörfesztiválokra sem azért járok már, hogy szórakozzam, vagy az időmet vesztegessem, hanem kifejezetten szakmai megfontolásból. Vannak törzsvendégeink, akiknek személyre szabott korsóval kedveskedünk, magam gravírozom ezeket a korsókat kézzel, de már van olyan korsó, amelyet az egyik vendég gravírozott a haverjának, nem éppen józan állapotban, ez látszik is a korsón. Amivel nem számoltam, hogy egy ilyen hely üzemeltetése jelentős adminisztrációs feladatmennyiséggel jár. Például nem mindegy, hogy milyen szappant tartunk, mert az antibakteriális nem jó. Kérdeztem az ÁNTSZ képviselőjét, hogy akkor mégis milyen kell? Hát olyan, amelyik fertőtlenítő hatású. Mert? Mert az megöli az összes baktériumot.

Meg aztán óhatatlanul kialakulnak konfliktusok, amelyek egy ilyen konfliktuskerülő embert, mint én, eléggé megviselnek. Ilyen konfliktusunk van néhány lakóval, ennek folyományaként az önkormányzattal, még bírósági tárgyalásunk is volt, de idénre ezek lecsillapodni látszanak.”

Kézműves sör – másnap is

A – már sörmintás – sörlapon több magyarországi kézműves sörfőzde kínálata szerepel, és bő információ áll a vendégek rendelkezésére, hogy mit is fogyaszthatnak. De mit is jelent a sörfajták mellett feltüntetett IPA vagy APA? – kérdezzük a szakitól. Megtudjuk, az IPA az India pale ale rövidítése. A pale ale világos felső erjesztésűt jelent, az India pedig azt, hogy ez a sörtípus úgy alakult ki, hogy amikor India egy adott percen Anglia lett, és oda hajókkal szállították a sört, az a hosszú út során megromlott. Az angolok rájöttek, hogy ha magasabb alkoholtartalmúra főzik a sört és sokkal intenzívebben komlózzák, az tartósítja, így kibírja a több hónapos utat is. Szóval az IPA egy erősen komlózott, nagyobb alkoholtartalmú sört jelent. Az APA az american pale ale rövidítése. Ez nem annyira erős, viszont intenzíven komlózott, kifejezetten amerikai komlókkal.

Ez azért elég nagy különbség” – mutat rá Szabolcs, akit nemrégiben a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Ez a sör című kiállításán kértek fel vendég-tárlatvezetőnek.

Ezen a „sörös” kiállításon a sörfőzés folyamatát, a magyar sörfőzés történetét és a különböző korok fogyasztási kultúráját lehet megismerni. „A magyar sörfőzés történetéről nem sokat tudtam, úgyhogy elolvastam egy jó nagy tanulmányt, amit a múzeum munkatársaitól kaptam, majd amikor befejeztem, rájöttem, semmire nem emlékszem belőle. Szerencsére az volt a plakáton, hogy szubjektív tárlatvezetés, szóval mindjárt ez elején tisztáztam, hogy a szubjektív jelen esetben azt jelenti, hogy nem értek hozzá, szóval nem kell komolyan venni, és innentől kezdve már mondhattam bármit” – zárja kacagva a beszélgetést TSz.

A sörünk is elfogyott, rövid tanakodás után újabb kört rendeltünk hát, és egy újabb beszélgetésbe kezdtünk. De az már egy másik történet...