Hirdetés
Hirdetés

Olcsóbb a norvég lazac Csíkban: egy székely nő skandináviai tapasztalatai

A húsz éve Norvégiában élő Kvalsund (Sata) Réka lövétei viseletben •  Fotó: Forrás: Kvalsund Réka személyes archívuma

A húsz éve Norvégiában élő Kvalsund (Sata) Réka lövétei viseletben

Fotó: Forrás: Kvalsund Réka személyes archívuma

Legfrissebb fotóján lövétei népviseletben, kezében norvég zászlóval mosolyog a kamerába. Miként került egy székely nő a vikingek földjére, miként éli ott mindennapjait és mi az, amit a messzi Skandináv-félszigetre is magával vinne Székelyföldről? Kvalsund Rékával beszélgettem.

D. Balázs Ildikó

2022. június 29., 18:262022. június 29., 18:26

Egy mindent elsöprő szerelem vitte a csíkszeredai (akkor még) Sata Rékát az otthonától több ezer kilométerre lévő Norvégiába, bár egyetemi és mesteri tanulmányai befejeztével, 2001-ben nem a továbbutazás szándékával tért haza. Éppen állást kapott az akkor induló Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karán, amikor szinte véletlenszerűen, a világhálónak köszönhetően megismerkedett az általa Gyuriként emlegetett Bjorgevel – meséli egy csendes vasárnap délutánon, amikor a világháló segítségévével beszélgetni kezdünk.

Hirdetés

„2001-ben egyetemi és mesteri tanulmányaim befejeztével, ha tetszett, ha nem, édesapám lövéteiesen mondva hazaszokotált Kolozsvárról Csíkszeredába. Nehéz időszakon voltam túl, annyira ki voltam merülve, hogy nem tudtam éjszaka aludni, s egy alkalommal beregisztráltam egy társkereső oldalra. Három napig ingyenes volt, az utolsó napon éppen törölni akartam a profilomat, amikor észrevettem, hogy egy érdekes nevű fiatalember megjegyzett magának. Ráírtam, beszélgetni kezdtünk, kijelentkeztünk a portálról, és folytattuk levelezéssel, telefonbeszélgetéssel az ismerkedést. Nem sokkal ez után eljött hozzám Csíkszeredába, aminek hírét szüleim nagyon nyugodtan vették, csupán édesapám józan gondolkodásához hűen megjegyezte, nézd meg az útlevelét, tényleg Norvégiából van-e, s nem Nagybányáról. Az első perctől éreztem, hogy Gyuri számomra egy fontos személy, hogy őt megismerve révbe értem. Szeptemberben látogatott meg, októberben összeházasodtunk és én azzal el is költöztem Norvégiába” – kezd bele történetébe Réka.

Nesze neked mézeshetek

Réka a Bergsøya szigetén található Fosnavaaag nevű kisvárosban költözött, s rögtön volt is szerencséje belekóstolni a partvidék viszontagságos időjárásába. Megérkezése után három hétig nap mint nap esett az eső, szeles, viharos volt az idő, ennek ellenére lassan ismerkedni kezdett új lakhelyével, majd egy nyelviskolának köszönhetően a nyelvvel is.

„Aztán kiderült, hogy amit a nyelviskolában tanítottak, azzal nem sokat érek, ugyanis két nyelvjárás van, az egyiket az ország délnyugati részen beszélik, a másikat pedig az északi vidéken és középen.

Idézet
Nekünk a hivatalos nyelvet tanították, tudtam is beszélni, csak amikor a helyi dialektusban beszéltek hozzám, semmit nem értettem. Igy kezdtem aztán tanulni a helyi dialektust”

– nevet nagyot.

Fosnavaaag, az ország középnyugati csücskén elterülő szigetváros madártávlatból •  Fotó: Kvalsund Réka személyes archívuma Galéria

Fosnavaaag, az ország középnyugati csücskén elterülő szigetváros madártávlatból

Fotó: Kvalsund Réka személyes archívuma

Mint feleleveníti, az ősz eltelt ismerkedéssel, nyelvtanulással, az időjáráshoz való alkalmazkodással, de még mindig nem érezte azt, hogy igazán megtalálta a helyét. A fordulatot, ki gondolná, egy havas, esős decemberi nap hozta meg, amikor Réka amolyan csíkias, havazós időjárásban sétálni indult, ám a hóból eső lett, ő pedig átázva, átfázva ért célba.

Idézet
„Mire visszaértem a kiinduló ponthoz, s visszanéztem a tóra, a völgyre, a házakra, hirtelen bekattant, ezt az utat megtettem, megszenvedtem, megáztam, itthon vagyok.

Az enyém vagy, Fosnavaaag, meghódítottalak. Azóta sem volt kétségem a felől, hogy itthon vagyok” – mondja. Persze – fűzi hozzá – ez nem jelenti azt, hogy ne hiányoznának Székelyföldön maradt szerettei, s mivel nagyon kötődik Lövétéhez, a Szeltersz-völgyéhez, álmában gyakran sétál a völgyben.

Székelyföldi nyarak és nyelvtanulás

Idővel sikerült honosítani felsőfokú tanulmányi okleveleit, megszerezte az állampolgárságot, gyerekei születtek, s ha tehette, családjával Székelyföldre látogatott. Gyermekei, a ma 20 éves Krisz-David és a 18 éves Ágota Csíkszeredában jártak fél évet óvodába, s egy-egy évet iskolába is. Szerencsés időszak volt ez – ismeri el –, mert mivel két első gyermekével több időt volt otthon, ők édesanyjuk anyanyelvét is már kisgyermekként megismerték, megtanulták, és a magyar nyelv iránti szeretetüket csak mélyítette a csíki nagyszülőknél töltött hosszabb időszak. „Mátéval, aki ma már 14 éves, viszont nem voltam ilyen szerencsés, vele csak egy évet voltam itthon, az ő anyanyelve inkább a norvég, mint a magyar. De ő is töltött nyarat otthon nagyszülőknél a testvéreivel, s ilyenkor sok mindent felszedett.”

Réka két kisebb gyermekével, Mátéval és Ágotával •  Fotó: Forrás: Kvalsund Réka személyes archívuma Galéria

Réka két kisebb gyermekével, Mátéval és Ágotával

Fotó: Forrás: Kvalsund Réka személyes archívuma

Réka – bár korábban dolgozott könyvtárosként, majd tanárként – immár nyolc éve egy helyi hajós cégnél dolgozik legénység-koordinátorként. „A mi hajóink szállítják a berendezést az olajfúró platformokhoz. Egy-egy hajó két rend legénységgel dolgozik, ők négyhetente váltanak, minden beosztásban megvan, hogy a legénységnek milyen képesítése kell legyen, velük kapcsoltban minden téren naprakész információval kell rendelkeznem” – meséli.

Réka – bár korábban dolgozott könyvtárosként, majd tanárként – immár nyolc éve egy helyi hajós cégnél dolgozik legénység-koordinátorként. •  Fotó: Kvalsund Réka személyes archívuma Galéria

Réka – bár korábban dolgozott könyvtárosként, majd tanárként – immár nyolc éve egy helyi hajós cégnél dolgozik legénység-koordinátorként.

Fotó: Kvalsund Réka személyes archívuma

Mi sem támasztja jobban azt az állítását, hogy gyakran adódnak megoldandó, váratlan helyzetek, mint a beszélgetésünk alatt éppen befutó telefonhívás. Kiderül, az egyik hajón egy héttel korábban lesz legénységváltás. „Oda a nyugodt vasárnap délután” – jegyzi meg mosolyogva.

Milyenek a norvégok?

Lelkiismeretesek, fontosak számukra az emberi kapcsolatok, s fontos számukra a kényelem, amiért sok mindent képesek feláldozni. Szeretik, tisztelik a természetet, sportosak, sok időt töltenek a szabadban, igyekeznek egészségesen élni. Többnyire barátságosak, bár a sok esős idő nagyban meghatározza az egymáshoz való viszonyulásukat – sorolja Réka.

Napi rendszerességgel sétál a környéken, kisebb-nagyobb túrákat tesz meg, ilyenkor pedig ez a kilátás tárul elébe •  Fotó: Kvalsund Réka személyes archívuma Galéria

Napi rendszerességgel sétál a környéken, kisebb-nagyobb túrákat tesz meg, ilyenkor pedig ez a kilátás tárul elébe

Fotó: Kvalsund Réka személyes archívuma

„Nem kizárt, hogy egy nap alatt – főleg tavasszal és ősszel – mind a négy évszak lezajlik. Napos az idő, majd hirtelen jön az eső, átvált havasesőre, vihar, s megint kisüt a nap. A partvidéken sokféle hatás ér bennünket.” Mindennapjaikról az is kiderül, hogy Réka a székely ízvilágot is igyekszik becsempészni az étkezéseikbe, családja szereti a gulyáslevest, a rántott halat – ez utóbbi nem igazán jellemző a mai norvég konyhára –, a csirkepaprikást.

Idézet
„Minden nagyon drága, mert itt nem nagyon terem meg semmi. Mindent úgy kell hozni. Nekem nagyon hiányzik, hogy nincs piac, mint otthon, vagy, hogy kimegy az ember a kertbe s leszedi az almát, meg a körtét.

Kinézek az ablakon, partvidéken élek, s látom, halásznak. Ennek ellenére én az itt frissen kifogott halhoz csak ritkán jutok, mert exportálják. Megvesszük a lefagyasztott árut, amit odahaza Csíkszeredában is bárki megvásárolhat. Volt is rá példa, hogy norvég lazacot vettünk Csíkban az itteni árak töredékéért”.

A norvégok és az alkohol

Nevetve emlékszik vissza férje figyelmeztetésére, hogy a nagy családi ebédeknél nemhogy nem fogyasztanak alkoholt, hanem azt nem is szabad emlegetni. „Nekem, akinek természetes, hogy ebédnél megiszunk egy pohár bort, meg sem fordult a fejemben, hogy máshol nem így lenne. Mikor először mentünk a szüleihez, Gyuri arra kért, hogy a családi ebédnél az alkoholt ne emlegessem. Aztán megtudtam ennek a magyarázatát is.

Az első világháború idején nagyon sok család tönkrement az alkohol miatt, erős kifőzetű pálinkákat ittak, ráment gazdasági helyzetük, egészségük, éppen ezért az itteni lutheránus egyház elítélte az alkoholt, mint az ördög italát, s szinte tabutémává tette.

A férjem szülei is úgy nőttek fel, hogy alkoholt fogyasztani bűn, ne is használjuk a szót, bár ma már azt látom, hogy a fiatalabb korosztály szűk családi körben már el-elkoccint egy-egy pohár bort, akárcsak idehaza mi is. Talán ma már a társadalomban nem annyira tabutéma mint régen, ennek ellenére nyilvánosan nem szolgálják fel, nagy ünnepségeken például inkább szörpöket fogyasztanak”.

„Otthon vagyok a világban”

De térjünk csak vissza a fotóhoz, ami e cikk apropójául szolgált. Amikor Réka Norvégiába költözött, csomagjában lövétei nagymamája lánykori viseletét is magával vitte, noha középiskolai ballagása óta mindmáig nem öltötte magára.

 

A főtér dísze •  Fotó: Forrás: Kvalsund Réka személyes archívuma Galéria

A főtér dísze

Fotó: Forrás: Kvalsund Réka személyes archívuma

„Az utóbbi években a barátaim arra biztattak, hogy a norvég nemzeti ünnepen vegyem fel a viseletemet, de én nem éreztem, hogy ez megfelelő lenne, úgy gondoltam, ezzel ellopnám az ünnepüket. Végül meggyőztek, és az idén felvettem. Nagy élmény volt, mindenkink tetszett, nem vették tolakodásnak.

Idézet
Büszkeség töltött el, felemelő volt így is megmutatni magam, fontosnak, értékesnek éreztem magam köztük az én népem történelmével.

Én itt nagyon jól vagyok, megtaláltam a helyemet. Ha itt vagyok, itthon vagyok, ha hazamegyek azt is otthonomnak érzem s igazából bármerre utazok azt szeretném, hogy érezzem, otthon vagyok a világban, ebben az életben” – búcsúzik.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. április 17., péntek

Hétköznapi eszem-iszom

Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.

Hétköznapi eszem-iszom
Hétköznapi eszem-iszom
2026. április 17., péntek

Hétköznapi eszem-iszom

Hirdetés
2026. április 16., csütörtök

Az emlékezet rétegei – magyar alkotók a holokausztról

Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.

Az emlékezet rétegei – magyar alkotók a holokausztról
2026. április 16., csütörtök

Táncra kér Csíkszereda – amikor a ritmus közösséget teremt

Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.

Táncra kér Csíkszereda – amikor a ritmus közösséget teremt
2026. április 16., csütörtök

„Komlójövések” és kucsmagombák begyűjtésének ideje

A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.

„Komlójövések” és kucsmagombák begyűjtésének ideje
Hirdetés
2026. április 15., szerda

Gyermekalkotások, színdarab és ősbemutató – A hit arcai

Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.

Gyermekalkotások, színdarab és ősbemutató – A hit arcai
2026. április 15., szerda

Hagymás tört burgonya – videó

Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.

Hagymás tört burgonya – videó
Hagymás tört burgonya – videó
2026. április 15., szerda

Hagymás tört burgonya – videó

2026. április 14., kedd

Ferencz Imre: Száz

Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...

Ferencz Imre: Száz
Ferencz Imre: Száz
2026. április 14., kedd

Ferencz Imre: Száz

Hirdetés
2026. április 14., kedd

A tavasz hírnöke a tányéron: ezért több mint egyszerű zöldség a hónapos retek

A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.

A tavasz hírnöke a tányéron: ezért több mint egyszerű zöldség a hónapos retek
2026. április 13., hétfő

Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról

Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.

Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról
Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról
2026. április 13., hétfő

Múzeumi sztorik: Nyúzókés Cibrefalváról

2026. április 13., hétfő

Füge újragondolva: a természet édes ajándéka

Az egyik legrégebbi kultúrnövény nemcsak különleges ízével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik. A füge egyszerű, mégis izgalmas módokon tehető a mindennapi étkezések részévé. Most ezt járjuk körül.

Füge újragondolva: a természet édes ajándéka
Hirdetés