Olcsóbb a norvég lazac Csíkban: egy székely nő skandináviai tapasztalatai

– nevet nagyot.

Az enyém vagy, Fosnavaaag, meghódítottalak. Azóta sem volt kétségem a felől, hogy itthon vagyok” – mondja. Persze – fűzi hozzá – ez nem jelenti azt, hogy ne hiányoznának Székelyföldön maradt szerettei, s mivel nagyon kötődik Lövétéhez, a Szeltersz-völgyéhez, álmában gyakran sétál a völgyben.

Székelyföldi nyarak és nyelvtanulás

Idővel sikerült honosítani felsőfokú tanulmányi okleveleit, megszerezte az állampolgárságot, gyerekei születtek, s ha tehette, családjával Székelyföldre látogatott. Gyermekei, a ma 20 éves Krisz-David és a 18 éves Ágota Csíkszeredában jártak fél évet óvodába, s egy-egy évet iskolába is. Szerencsés időszak volt ez – ismeri el –, mert mivel két első gyermekével több időt volt otthon, ők édesanyjuk anyanyelvét is már kisgyermekként megismerték, megtanulták, és a magyar nyelv iránti szeretetüket csak mélyítette a csíki nagyszülőknél töltött hosszabb időszak. „Mátéval, aki ma már 14 éves, viszont nem voltam ilyen szerencsés, vele csak egy évet voltam itthon, az ő anyanyelve inkább a norvég, mint a magyar. De ő is töltött nyarat otthon nagyszülőknél a testvéreivel, s ilyenkor sok mindent felszedett.”

Kinézek az ablakon, partvidéken élek, s látom, halásznak. Ennek ellenére én az itt frissen kifogott halhoz csak ritkán jutok, mert exportálják. Megvesszük a lefagyasztott árut, amit odahaza Csíkszeredában is bárki megvásárolhat. Volt is rá példa, hogy norvég lazacot vettünk Csíkban az itteni árak töredékéért”.

A norvégok és az alkohol

Nevetve emlékszik vissza férje figyelmeztetésére, hogy a nagy családi ebédeknél nemhogy nem fogyasztanak alkoholt, hanem azt nem is szabad emlegetni. „Nekem, akinek természetes, hogy ebédnél megiszunk egy pohár bort, meg sem fordult a fejemben, hogy máshol nem így lenne. Mikor először mentünk a szüleihez, Gyuri arra kért, hogy a családi ebédnél az alkoholt ne emlegessem. Aztán megtudtam ennek a magyarázatát is.

A férjem szülei is úgy nőttek fel, hogy alkoholt fogyasztani bűn, ne is használjuk a szót, bár ma már azt látom, hogy a fiatalabb korosztály szűk családi körben már el-elkoccint egy-egy pohár bort, akárcsak idehaza mi is. Talán ma már a társadalomban nem annyira tabutéma mint régen, ennek ellenére nyilvánosan nem szolgálják fel, nagy ünnepségeken például inkább szörpöket fogyasztanak”.

„Otthon vagyok a világban”

De térjünk csak vissza a fotóhoz, ami e cikk apropójául szolgált. Amikor Réka Norvégiába költözött, csomagjában lövétei nagymamája lánykori viseletét is magával vitte, noha középiskolai ballagása óta mindmáig nem öltötte magára.

Én itt nagyon jól vagyok, megtaláltam a helyemet. Ha itt vagyok, itthon vagyok, ha hazamegyek azt is otthonomnak érzem s igazából bármerre utazok azt szeretném, hogy érezzem, otthon vagyok a világban, ebben az életben” – búcsúzik.