
Megadjuk a módját a kóstolásnak. Swarovski kristállyal díszített pohár
Fotó: Veres Nándor
Barack, szilva, körte, málna, eper – fogyaszthatjuk nyersen, készülhet belőlük lekvár, vagy főzhetünk pálinkát. A csíkszeredai Erőss László ez utóbbi lehetőséget választotta, s nem kis büszkeségére nemrégiben egy rangos nemzetközi versenyen is értékelték a Székelyföldön készült párlat minőségét.
2020. július 24., 19:212020. július 24., 19:21
Már az édesapja is főzött otthon pálinkát, igaz, erről akkor csak szűk családi körben lehetett beszélni, de sokszor jól jött – mondja, amikor meglátogatom a patikatisztaságú kis pálinkafőző műhelyben. „Édesapám már akkor nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a pálinkája jó minőségű legyen. Bevallom őszintén, később aztán én is minden évben készítettem itthon egy keveset, a tavaly vetette fel a feleségem az engedélyeztetés ötletét. Eleinte talán kedvem sem volt hozzá, tudtam nehézkes és hosszas lesz a folyamat, de aztán csak belevágtunk. Hat hónapba telt… Januárban lettünk meg vele, februárra meglettek a zárjegyek, s mire az üvegre felkerült a zárjegy, jött a járvány és megállt az élet” – meséli László.
A Madéfalván kialakított kis családi manufaktúrában ízfokozók, színezékek, tartósítószerek bevetése nélkül készül a párlat, a kifőzésnél pedig egyaránt alkalmazzák úgy a modern aromatornyos desztilláló berendezést, mint a hagyományos, régen használt, duplafalu rézberendezést is. De a pálinka kifőzéséig sok a munka – jegyzi meg –, hiszen a sokszor több száz kiló gyümölcsöt elő kell készíteni, tisztítani, esetenként magozni.
Sok helyen a lehullott gyümölcsöt szedik össze és döglesztik be, az olyan is lesz. Ugyanakkor az is lényeges, hogy a magos gyümölcsöket ki kell magozni ” – hangsúlyozza az aranyszabályokat.
A laposbarack cefréje kifőzésre vár
Fotó: Veres Nándor
Nevetve meséli, tavaly a Szilágyságból hoztak birsalmát, meg is gyűlt a bajuk, alig tudták felvágni, darálni, mérgében ki is jelentette, na ilyet sem csinálnak többet. Aztán kifőzték a pálinkát, s bizony annyira aromás párlat készült belőle, hogy lehet, a korábbi kijelentését újragondolja.

A pálinka nem feltétlenül ütős, sőt: kóstolásra, ízlelésre alkalmas, gasztronómiai élményt nyújtó termék is lehet. De milyen a jó pálinka, és hogyan készíthetünk ilyet? Ebben Fabulya Attila okleveles pálinkabíráló, a Gyulai Pálinka Manufaktúra kóstolóházának vezetője lesz segítségünkre
Közben szemügyre vesszük a kész termékeket is a tetszetős csomagolásban, készült itt már párlat birsalmából, szőlőből, szilvából, eperből, málnából, vilmoskörtéből, sárgadinnyéből, hamarosan pedig hozzálátnak az éppen erjedő laposbarack kifőzéséhez. Bár mindegyik párlat nagyon aromás, neki – mondja László – talán a vilmoskörte a kedvence, de nevetve jegyzi meg, amikor málnából főzik éppen ki a pálinkát, az illat varázslatos. Tavaly a Vásárhelyi Forgatagon megszervezett IV. Erdélyi Pálinka- és Párlatversenyen a kajszibarackból készült nedű ezüst-, a vilmoskörtéből készült pedig aranyérmes lett. Kicsit fájlalja – derül ki szavaiból –, hogy a hosszas engedélyeztetési folyamat miatt tavaly nem vehettek részt további versenyeken, de „ha helyreáll a világ”, mindenképpen szeretné eljuttatni párlatait a rangosabb megmérettetésekre.
Erőss László és a Londonból érkezett oklevelek
Fotó: Veres Nándor
Büszkén meséli, néhány nappal ezelőtt kapták a hírt Londonból, hogy ezüst - és bronzérmes lett négy párlata. Kiküldték a mintákat a szeszesital-gyártók neves londoni versenyére, a London Spirit Competitionre, amelyre a világ minden részéről akad jelentkező, ám a márciusra tervezett versenyt egy későbbi időpontra halasztották a szervezők. Aztán három héttel ezelőtt erre is sor került, ők azonban a világjárvány miatt már nem utaztak, és azóta is tűkön ültek, hogy mi lesz az eredmény.
de annak is tudatában voltam, hogy a mi kis manufaktúránkkal nem vehetjük fel a versenyt olyan nagy cégekkel, amelyek a világ legjobb tequiláját, ír vagy skót whiskyét, konyakját, vodkáját gyártják. Aztán mikor kiküldték az eredményeket, hát hatalmas volt az örömünk. Tényleg kicsik vagyunk, itt nem holdingról, nagy munkaerőről, nagy mennyiségről beszélünk. Ezen a szinten órási dolog, amit elértünk” – meséli lelkesen, és mutatja az okleveleket. Egy kicsit fájlalja, hogy nem tudta, hogy a dizájnt is pontozzák, így a kiküldött termékeknél erre nem fektetett hangsúlyt. „96 volt a maximálisan elérhető pontszám, de már a 90 pontra aranyérmet adtak. A mi párlataink 86–87 pontot kaptak, a kiküldött szilva-, körte-, szőlő- és málnapálinkánk második és harmadik díjakat kapott” – fűzi hozzá.
Erőss László büszkén mutatja a minőségi gyümölcsből készült pálinkáit
Fotó: Veres Nándor
Persze, hogy meg kell kóstolni a pálinkákat, s a módját is megadja vendégfogadónk, Swarovski-kristállyal díszített pálinkáspohárba tölti az ízletes nedűt. „A jó pálinka nem erős, hogy érezni lehessen a gyümölcs aromáját. Kétszer párolódik le, a 69–75 fokos párlatot másodjára desztillált vízzel puhítjuk 44 fokosra, hiszen az a kellemes, 44 fok után már minden fokot érzel, már nagyon éget” – magyarázza.
A százliteres pálinkafőző kazán most le van zárva, a napokban, amikor a laposbarack cefréje elkészül, és ideje lesz a pálinkafőzésnek, előzetes bejelentés alapján a vámhatóság képviselője eltávolítja a zárat, majd később újra felteszi rá. „Ez a terem vámellenőrzött terület. Mikor főzés van, a mellékajtókat lakattal kell lezárni, csak egy bejárat működhet, és a fölé is kamera van helyezve. Nagyon szigorúak a szabályok, ezeket nem érdemes kijátszani” – jegyzi meg.
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!