Meghatározó politikusok Vásárhelyről

Azon ritka kivételek közé tartozott, aki politikai pozícióit nem származása miatt és nem politikai játszmák eredményeként szerezte. Karrierjét a pénzügyminisztériumban kezdte, ahol szorgalmával és hozzáértésével kitűnt munkatársai közül. Az államvasutak igazgatóságát a közlekedési és kereskedelmi államtitkári pozíció váltotta, amelyet Baross Gábor 1892-es halálát követően a kereskedelmi miniszteri tisztség követett. Pályája csúcsát gyakorlatilag ez jelentette.

Hithű szabadelvű pártiként először a szamosújvári kerület parlamenti képviselője volt, majd az 1887-es országgyűlési választások alkalmával Marosvásárhely első kerületében indult. A választásokat megnyervén kerületét gyakorlatilag 1901-es haláláig fenntartotta úgy, hogy minden alkalommal kihívó nélkül indulhatott a biztos győzelemért Marosvásárhelyen.

Sándor János 1860-ban született Marosvásárhelyen, királyi ítélőtáblai bíró és birtokos szülők legkisebb gyermekeként. Iskoláit a bécsi műszaki akadémián végezte, de a politika iránti érdeklődése miatt Budapesten jogot is tanult. A közigazgatási pályára lépett, azonban Maros-Torda vármegye közönsége nem választotta be megyei aljegyzőnek. 1891-ben feleségül vette Tisza Annát, ezáltal sógorságba és szoros politikai barátságba került Magyarország legbefolyásosabb politikusával, Tisza Istvánnal. Politikai előmenetelét illetően gyorsan haladt felfelé a szamárlétrán: Torda-Aranyos vármegye tiszteletbeli főszolgabírója, majd főispáni titkárja és alispánja volt, 1891-től 1902-ig pedig Kis-Küküllő vármegye főispánjává volt kinevezve. Eközben két alkalommal, igen rövid ideig Marosvásárhely és Maros-Torda vármegye főispánja is volt. Rövid marosvásárhelyi főispánsága eredményeihez sorolható a városi takarékpénztár válságának rendezése és a székelyföldi földművelésügyi miniszteri kirendeltség városban való megszervezése is.

Földszomszédja és később közeli barátja volt Bethlen Istvánnak, Magyarország egykori kormányfőjének. Désyt forróvérű természete a politikába sodorta, függetlenségi majd Kossuth-párti politikusként vált ismertté. Maros-Torda vármegye alispánja és Szolnok-Doboka vármegye főispánja volt, ezt követően pedig Maros-Torda megye (1910-ben pedig Marosvásárhely) országgyűlési képviselője. Ellenzéki szerepe számos konfliktust eredményezett Désy és a kormánypárt között: 1905-ben az ún. „darabont” kormány kinevezése elleni tiltakozásul országos szenzációt keltve megtiltotta a megyei tisztviselőknek az adók szedését. Későbbi politikai csatározásai a kormány megbuktatásáig folytatódtak: 1912-ben Lukács László miniszterelnököt „Európa legnagyobb panamistájának” nevezte Désy, mivel szerinte a kormányfő közpénzeket juttatott egy magánbankon keresztül a kormánypárt kasszájába. A miniszterelnök rágalmazásért beperelte Désyt, akit végül másodfokon felmentett a táblabíróság, amely erkölcsileg egyenértékű volt Lukács László elítélésével. Ezért a miniszterelnök lemondott.