Mária-kert, ahol mindenki egyenrangú

„Ez a nagy csűrház, Csaba testvér úgy képzelte el, hogy a zarándokok ott elfogyaszthatják a tízóraijukat, vagy keresztelőket is tartanak majd ott, reméljük, hogy majd betölti a funkcióját. De ott van a szenvedés udvara, innen kimehetnek a zarándokok a Jézus-hágóra. Egy régi parasztházat képzelt el mellé Csaba testvér, ahová idős korára visszavonul, gyóntat, meghallgatja az embereket. Ez a ház azt jelképezné, amikor Jézus az apostolokat meghívja az otthonába, és Mária vendégül látja őket. Majd következik a magyarság udvara, itt egy hármashalom van kialakítva. Csaba testvér írt egy elmélkedést is, nemsokára nyomdába kerül, az itteni rész arról szól, amikor Szent István király felajánlja az országát a Szűzanyának. De ott van a rózsafüzér udvara is, ha olyan csoportunk érkezik, amelynek tagjai szívesen elmondanák velünk a rózsafüzért, akkor együtt imádkozunk” – magyarázta a zarándokkísérő. Tovább haladva találjuk a Szentlélek kiáradásának udvarát, az egyház Anyjának udvarát, a déli harangszó udvarát, valamint az önátadás udvarát.

A kert folyamatosan épül, szépül, az otthon lakói nagy gonddal munkálkodnak benne. Levendulák és más illatos gyógynövények mellett haladunk el – az évek során ugyanis gyógynövényes ültetvényeket alakítottak ki. De nem csak termesztik, fel is dolgozzák a gyógynövényeket, a Kájoni Herbárium teaház fontos helyszíne a kertnek és az otthonban lakó diákoknak, nevelőknek.

„Ezelőtt kilenc évvel, amikor idejöttünk Csíkszeredába, és nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a Szent István-otthonnak kamasz diákjai lesznek, tehát a környékbeli házainkból, délutáni foglalkoztatóinkból a gyermekek nyolcadik osztályos korig tudnak tanulni, utána beköltöznek ide. Elég hamar körvonalazódott, hogy ezeknek a kamaszoknak mindenekelőtt valamilyen célt kell kitűzni, hogy legyen egy lobogó, ami alatt menetelni lehet. Azelőtt egy fél évvel fedeztük fel, hogy a Sapientia egyetem diákjai hagytak örökségül egy pár tövet, mert tervben volt, hogy az épületben kertészeti egyetem fog indulni, aztán elmaradt. Felfedezvén ezeket a töveket, az elsődleges gondolat az volt, hogy beszelídítjük őket, kis virággruppokat készítünk és milyen jól fog az kinézni. De mikor én magam is behatóbban kezdtem megismerni Somlyónak a történetét és Kájoni Jánost – neki ugye vannak a gyógynövényekről is feljegyzései –, akkor azt gondoltuk, hogy miért ne legyen ő nekünk a példaképünk.

„A fiúk gondolták, hogy ennek fele sem tréfa, inkább itthon felássák a kertet, és annyi levendulát ültetünk, amennyit csak akarunk, de mindenki jöjjön haza. Itthon a fiúk nagyon serényen neki is fogtak, így kapta meg a kert a formáját. Szaporítottuk tőszaporítással a levendulát és azzal népesítettük be a kertet. Szabó Gyuri bácsival az élen egy nagyon jó segítő csapat társult mellénk, a gyöngyösi Eszterházy egyetem kertész tagozata, akik kezdték az általunk fogott magokból kinevelni a palántákat, minden évben pünkösd előtt egy héttel itt vannak. Akkorra már elolvad a hó is, azon a héten már nagyon intenzíven lehet kertészkedni. Egy fajból ötszáz tövet hoznak. Van egy nagyszerű önkéntesünk, a városi főkertész asszony, Burista Csilla, akinek a vezetése alatt nevelgetünk mi is palántákat. Persze, azok nem olyan szépek, kövérek, mint az egyetemisták által hozottak, de a miénkek. Beindult a kertész szak a Venczel József iskolában, ott is van tanuló diákom, tehát van segítség mindenféleképpen.”

Az évek során aztán többféle gyógynövényt próbáltak „beszelídíteni” a kertbe, szurokfüvet, lándzsás útifüvet, kamillát, csombort, igaz, volt, amelyik nem szerette a kert talaját. De nem adták fel, mert ami nem terem meg a somlyói területen, azt a Benignitas Alapítvány csíkpálfalvi kertjébe termesztik meg. Mostanra mintegy húszféle gyógynövény gyűjtenek be a kertből.

Időközben kialakult az igény arra is, hogy ne csak termesszék, hanem fel is dolgozzák a gyógynövényeket, így jöttek létre a Mária-tarisznyák. A fehér gyolcsból készült kis zsákokat kézzel hímezték ki a lányok, tartalmuk pedig kilenc gyógynövényből álló teakeverék volt.

„Ezek szép ajándékok voltak bárkinek, mert ha egy kamasz ilyent készít, már önmagában diadal, viszont, mivel fehér volt, hamar koszolódott, gondolkodtunk egy praktikusabb csomagoláson. Egy kedves ismerősünkkel, Kelemen Gáborral közösen találtuk ki a Kájoni Herbárium arculatát. Az ő segítségével jutunk hozzá a csomagolózacskókhoz is, évente tízezer darabot szoktak nekünk legyártani és azokat mi megtömjük gyógynövényekkel.

A gyógynövények illatától belengett teaház nem csak a közös munka helyszíne, a növények feldolgozásakor összegyűlt lányok ilyenkor sok mindent megbeszélnek. „Ez az a hely, ahol megbeszéljük a szívügyeket, szerelmeket, szakításokat élünk túl, barátkozásokat élünk meg. Távolabb is van a háztól, egy intimebb, kisebb tér, más a hangulata. Gyógynövények vannak, mindenféle illatok, oldottabb is a hangulat, ez egy olyan miliő, ahol jobban megnyílnak a gyerekek. Eleve a kert is áldás. Mikor együtt dolgozunk kint, sokszor olyant is megtudok, amit nem akarok. Mert szó szót hoz, felszabadultabbak lesznek, és ilyenkor jobban megismerem a gyerekek erősségeit is. Mert beszélnek, megnyílnak, nem diák és nevelő kapcsolat van, a kertben egyenrangúak vagyunk” – hangsúlyozza Balázs Zsóka.

Távozásunk előtt még egyszer végigtekintünk a kerten, az idilli látvány megnyugtató a léleknek. Még visszatérünk ide.