Hirdetés
Hirdetés

Küsmődi zenél. Ha a muzsikusnak dalból van a lelke

Küsmődi Zoltán kilencéves korától harmonikázik •  Fotó: Veres Nándor

Küsmődi Zoltán kilencéves korától harmonikázik

Fotó: Veres Nándor

Ha a fiatalabb generáció nem is ismeri annyira, az idősebb csíkiak bizonyára hallották már zenélni lakodalomban, kortárstalálkozón, a Fenyőben vagy a régi Hargitában, bálokban és mulatságokban. Küsmődiék zenéltek, jó buli volt – mesélték ilyenkor másnap. Ő maga szórakoztató zenésznek tartja magát, most kalandos életéből villantott fel néhány részletet.

Péter Beáta

2019. október 18., 16:452019. október 18., 16:45

2019. október 18., 16:462019. október 18., 16:46

A „kuckóban” találkozunk Küsmődi Zoltánnal, harmonikák, kották, CD-k, szintetizátor és megannyi emlék sorakozik itt. Mesélnivalója is van bőven, hisz közel negyven éve jár zenélni, nemcsak a környéken, hanem bejárta fél Európát is. Jelenleg egy Petőfi utcai vendéglőben van alkalmazva zenészként, de – mint mondja – besegít még ebben-abban, és saját zenekara is van. Éppen beszélgetésünk másnapján indult Németországba: egy baráti társaság utazott, és megkérték, hogy menjen velük, vigye magával a harmonikáját, és zenéljen a hosszú úton.

Az első harmonika 

Küsmődi Zoltán 1964-ben született Csíkszeredában, a Petőfi utca 41. szám alatt laktak. „Édesapám ditrói származású, sofőr volt, édesanyám háziasszony, aztán varrónőként dolgozott. A szomszédban módosabbak voltak, vettek egy harmonikát a fiuknak, s ő kezdett harmonikázni. Nekem annyira tetszett, a szívem szakadt meg, de a szüleim, főleg apám, nem akartak ilyesmire költeni. Vettek egy xilofont, kicsi fakütyü hangszert, fakalapácskákkal. Néztem, amit a szomszédom tanult, és a xilofonon kezdtem játszani. Édesapámnak volt egy fiatal sofőrkollégája, aki később bérmakeresztapám lett, ő volt a nagy segítségem, Antal Sándor. A fia, Antal Sanyi brácsás lett, és nekem később a bérmakeresztfiam. Sanyi bácsi mondta apámnak, hogy »látod, hogy a gyermek helyesen lejátssza, vegyél neki egy harmonikát«. De édesapám nem akart. Aztán amikor később látta, hogy sikerem van, nagyon boldog volt, de addig nem érdekelte.

Hirdetés

Az 1986-os Küsmődi Zoltán egy hangszer hátoldalára ragasztva •  Fotó: Péter Beáta Galéria

Az 1986-os Küsmődi Zoltán egy hangszer hátoldalára ragasztva

Fotó: Péter Beáta

•  Fotó: Péter Beáta Galéria

Fotó: Péter Beáta

Egyszer elment valahová hosszú útra, s édesanyám mondta Sanyinak, hogy van annyi pénze félretéve, hogy vegyenek nekem egy hangszert. Így Sanyival és édesanyámmal vettük meg az első harmonikámat, egy kicsikét. Kezdtem harmonikázni, jártam Vezsenyi Sanyi bácsihoz, ő egy nagyon szerény, jó ember volt, nagyon szépen tanított. Sanyi bácsihoz jártunk órára a szomszédommal hetente kétszer, négy-öt évig, aztán megnyílt a Művészeti Népiskola. Akkor már annyira harmonikáztam, hogy kívántam egy nagyobb hangszert. Vettünk egy másik tanártól, Sebők Vili bácsitól, ide került a traktorgyárhoz mesternek, bekerült a népiskolába is tanítani. Az a harmonika nagyon drágának számított, hatezer lej, három havi fizetés volt akkoriban. A kicsivel már annyit zenéltem, hogy némi pénzt is kezdtem keresni” – eleveníti fel a kezdeteket.

A rendszerváltás környékén

14 éves korától zenekarban kezdett zenélni, ő volt a legfiatalabb, jártak mindenféle mulatságokba muzsikálni. Érettségi után elvitték katonának, majd autószerelőként kezdett dolgozni, és mellette zenélt. Úgy emlékszik vissza, nagy zenei élet volt akkoriban Csíkban, 19 alkalommal szerveztek zenésztalálkozót is a nyolcvanas évektől kezdődően, hol a „Tricotaj kantinban”, hol a Ciucașban, negyven, majd közel száz részvevővel. „Kilencven után megszűnt egy darabig, mindenki elbolondult, szaladgált mindenfele. 1995-ben mentünk ki először Svédországba zenélni, Abos Karcsival ketten. Korábban a Role-ban zenéltem, a ’93-as Ki mit tud?-on még együtt voltunk. Magyarországi barátaimat, mindenkit mozgósítottam, hogy a Role-t segítsék, de két év után kiszálltam, mert nem lehetett bírni. 1994-ben szálltam ki, amikor már a szakadt nadrágjaink is elszakadtak, nem volt pénz egyáltalán.

Szerződést is aláírtunk egymás között, hogy nem megyünk bulit, lagzit zenélni, csak a fellépésekre, mert a bulizenélés a Role szemében olyan volt, mint utcasarkon az örömlány. De most nekik sok év után visszafordult, és igazuk volt, Tivadar (Nagy Tivadar, a Role zenekar vezetője – szerk. megj.) egy szenzációs ember, mai napig jóban vagyunk. De nekem akkor már megszületett a két gyerekem, kellett a pénz. Akkor szűnt meg a régi Hargita, ott voltam alkalmazva az OJT-nél (Országos Turisztikai Vállalat) 1986-tól, a Fenyőből átkerültem a régi Hargitába, egész addig ott zenéltem, amíg a csendőrség megvásárolta.”

Az első szintetizátor Csíkban

Egy aprócska hangszert is megmutat, játéknak vélnénk, de mint kiderül, ez volt az első szintetizátor Csíkszeredában. 1986 szilveszterét Szegeden töltötte, akkor látott egy ilyen szintetizátort, kérte, hogy szerezzenek neki egyet. Meg is vásárolta, a határon a zsebében hozta át, és mire hazaért, megtanult játszani rajta. Abban az évben nyílt meg Csíkszeredában az új Hargita szálló (jelenleg a Sapientia egyetem székhelye), a Fenyő szállóból átvitték oda a Joni zenekart muzsikálni. Küsmődi Zoltánnak megsúgták, hogy a Fenyő igazgatója gondban van, mert a zenekar után a vendégek is átpártoltak az új lokálba.

Ez volt az első szintetizátor Csíkszeredában. Csodájára jártak a Fenyő szállóban •  Fotó: Péter Beáta Galéria

Ez volt az első szintetizátor Csíkszeredában. Csodájára jártak a Fenyő szállóban

Fotó: Péter Beáta

„Bementem az öreg igazgatóhoz, Hadnagyhoz, mondtam, hogy tudok kicsit orgonázni, énekelni is valamennyire. Elővettem a zsebemből a kütyüt, a szakácsnő, pincérnők, mindenki odasereglett. Csodának számított. Leültem egy székre, kértem egy kicsi asztalt, volt erősítő, hangfal, elkezdtem játszani rajta. Abos Karcsi hozzám csapódott, ketten kezdtünk zenélni ott, Apostol-számokat, az Eladó, kiadó most a szívem-et stb.. Abban az időben a Flórában, a Bulevardban, a Fenyőben és az új Hargitában zene volt. Hat évet zenéltem így. Kezdtek hazajönni Svédországból, akik kimentek, hoztak egy-egy hangszert, egy autó áráért. Félévenként nagyobb hangszert vettem, akkor jól lehetett keresni, gyorsan lehetett haladni, kétnaponként megkerestem egy fizetést. Akkor vettem autót is. Így kezdődött az élet.”

Visszatért a hangszer miatt 

1987-ben nászútra mentek Magyarországra, vitte az egyik hangszerét is. Váradon egyik barátja figyelmeztette, ne vigye magával, mert a határon elveszik. Sajnálta volna (45 ezer lejért vásárolta), ezért Váradon hagyta. Kacérkodtak a gondolattal, hogy majd kint maradnak. „Magyarországot körbejártuk, meglátogattuk a rokonságot. De a hangszer miatt a szívem majdnem megszakadt, és hazajöttünk. Itthon aztán átmentem zenélni a régi Hargitába. Aztán később több étteremben is zenéltem, de az Alzo maradt a szívem csücske.

Idézet
Az a gond, hogy fel van hígulva a zeneipar, ez zavar. Erre azt mondhatják a fiatalok, hogy ki vagyok vénülve, de álljanak elő s csináljanak olyat, ami jó.

Emlékszem, kazettán hallgattuk a zenét, s amíg leértünk Szentkirályig, megtanultuk. Azokból lettek a bulis zenék, a slágerek, amiket kezdtünk zenélni” – magyarázza a zenész. Kiderül, több mint ezer kazettája volt, régebben ugyanis kazettamásolással is foglalkozott. Volt, hogy nem pénzért adta, kapott cserébe alkatrészt, zsák pityókát.

Átalakuló lakodalmi muzsikálás

Jelenlegi zenekarával évente járnak Svédországba, Magyarországra, Ausztriába zenélni. Itthon kicsengetéseken, keresztelőkön, kortárstalálkozókon és lakodalmakban játszanak. „A lakodalmakból lassan kimaradunk, nem is bánom. Nem úgy van, mint régen, hogy nem tudtuk elvállalni, annyi volt. Oda jutottunk, hogy a terem, a szakácsok, a videós, a díszítés, minden fontosabb, mint a zene. Régebben kérdezték, hogy mikor vagyunk szabadok, és arra az időpontra tették a lakodalmat. Érződik a különbség is, a fiatal zenészeknek megvan a maguk stílusa, pedig negyedét sem tudják zenélni, mint mi. Hamarabb megtanulják inkább a gépet kezelni, mint muzsikálni. Két pólus van most, az igénytelen romadiszkó és az igényesebb külföldi zene. Nincs meg a középkategória. DJ-t is fogadnak, de meg van fordítva minden. A DJ teszi a népzenét, a tánczenét. Mi zenéltük a keringőt, a csárdást, a tangót, a rock 'n' rollt, countryt, egy-két angol számot, és a DJ tett olyanokat, amit mi nem tudunk elzenélni, például Queent vagy Pink Floydot. Nem is fogunk neki, mert már annyira megért az eszünk, hogy tudjuk, mit nem tudunk. Kell tudd egy idő után, hogy mit nem szabad.”

Kuckója nem csak próbaterem, szinte már múzeum •  Fotó: Veres Nándor Galéria

Kuckója nem csak próbaterem, szinte már múzeum

Fotó: Veres Nándor

Rámutat, ő is kapott kritikákat az évek során, de mindig meghallgatta, igyekezett okulni belőlük. Nemegyszer ki is voltak parodizálva, még Para István is készített róla karikatúrát. A fiatal zenészeknek azt tanácsolja, figyelni kell a közönséget, a vendégeket, és aszerint igazítani a repertoárt, a ritmust. „Az a legfontosabb, hogy ne álljanak be egy ritmussal egy kerékvágásba és azt egy órán keresztül zenéljék, mert oda kell nézni, s mikor látják, hogy fáradnak a táncosok, váltani. Stílust, ritmust kell váltani. Keringőt is csak tíz percet szabad játszani, mert a párok is kell cserélődjenek. De most olyan lett a zenélés is, mint az életünk, rohanós, össze van sűrítve, hogy járjon le gyorsan. Most sokszor az ajándékszedés után az idősebbek mennek haza. Mi próbálunk még klasszikus dolgokat csinálni. Én menyasszonyi táncnak Strausst játszok, mert azt tanultam gyerekkoromban.

Idézet
Hülyét kapok, amikor azt hallom, hogy a menyasszonyi táncnak a Raboknak öt perc a sétát játsszák. Visszatérve, annyira félvállról veszik az idősebbeket, hogy nekik nem zenélnek.

Nem tudnak harmonikázni. Pedig a harmonikánál nem lehet hazudni, mert nincs ahová az adathordozót bedugni. Logikus, hogy a mostani generációnak, akik esküvőznek, az ő zenészeik zenélnek. A mi generációnk most már nem esküvőzik, mert vagy válnak, vagy halnak” – teszi hozzá kacagva.

Stílusonként van kedvenc dala 

S hogy mi a szépsége ennek a fajta zenészlétnek? Az, amikor látja, hogy a vendégek buliznak, jól érzik magukat. Ugyanakkor a sok kirándulás, utazás, sok országba nem jutott volna el, ha nem zenél – például Dániába, Norvégiába, Svédországba. Persze nehézség is volt bőven, hisz hétvégenként nem tudott a családdal lenni, a gyerekek gyorsan felnőttek. Most van több ideje velük lenni – amikor nekik is idejük van.

„A harmonikánál nem lehet hazudni, mert nincs ahová az adathordozót bedugni.” •  Fotó: Veres Nándor Galéria

„A harmonikánál nem lehet hazudni, mert nincs ahová az adathordozót bedugni.”

Fotó: Veres Nándor

Beszélgetésünk végén elhangzik: közel ezer dalt tud eljátszani, és minden stílusban van kedvenc nótája. Nemrégiben előszedte az egykori csíkszeredai zeneszerző, Gál Árpád kottáit, mutatja, sőt el is játszik egy dalt nekünk. „Imádom ezeket a Gál Árpi-számokat a szövegük, a dallamvilág miatt is. De szeretem a régi zenéket is. Stílusonként van egy-egy kedvenc, sokszor meg-megüt egy-egy élmény, egy koncert. Én szórakoztató zenésznek tartom magam. Tudok játszani harmonikával órákat, akár világslágereket. Két szlogenem van, az idén töltöttem az 55 évet, kaptam egy pólót, amelyre ezt írták fel:

Idézet
élj úgy, hogy ha lepereg előtted életed filmje, érdemes legyen végignézned.

A másik:

Idézet
a muzsikusnak dalból van a lelke, ezért nincs a város szélén telke.”

A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2019. október 18-án.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2025. december 09., kedd

Darált hús káposztaágyon

A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.

Darált hús káposztaágyon
Darált hús káposztaágyon
2025. december 09., kedd

Darált hús káposztaágyon

Hirdetés
2025. december 09., kedd

Ki volt Pál Gábor? – Egy rendkívüli életút nyomában

„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.

Ki volt Pál Gábor? – Egy rendkívüli életút nyomában
2025. december 08., hétfő

Népi orvosság és kreatív receptek: a fekete retek ereje

A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.

Népi orvosság és kreatív receptek: a fekete retek ereje
2025. december 08., hétfő

Regénybe illő történetek is rejlenek a börtönrácsok mögött | Mesterségem címere

Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.

Regénybe illő történetek is rejlenek a börtönrácsok mögött | Mesterségem címere
Hirdetés
2025. december 07., vasárnap

Főzzük ki – de miben? Edények és eszközök a konyhában

Sok tudatos vásárló számára egyértelmű, hogy az élelmiszerek kiválasztásánál fontos a vegyszermentesség. Arra viszont ritkábban gondolunk, hogy a vegyszerek ott vannak azokban az anyagokban is, amelyekben az élelmiszereket tároljuk és elkészítjük.

Főzzük ki – de miben? Edények és eszközök a konyhában
2025. december 06., szombat

Házi granola – videó

A granola az utóbbi években igazi sztár lett azok körében, akik gyors, mégis egészséges megoldásokat keresnek a táplálkozásban.

Házi granola – videó
Házi granola – videó
2025. december 06., szombat

Házi granola – videó

2025. december 05., péntek

Artisjus-díjban részesült Kedves Csanád

A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.

Artisjus-díjban részesült Kedves Csanád
Artisjus-díjban részesült Kedves Csanád
2025. december 05., péntek

Artisjus-díjban részesült Kedves Csanád

Hirdetés
2025. december 05., péntek

Gyors és finom almás sütemény

A pszichológus konyhájában a közösségi médiában fellelhető női trendekről is szó volt, s találón egy, a TikTok-on terjedő süti – az Apple Pie Cookies – receptjét készítette el Dimény-Varga Tünde házigazda a meghívottal, Gergely Orsolya szociológussal.

Gyors és finom almás sütemény
Gyors és finom almás sütemény
2025. december 05., péntek

Gyors és finom almás sütemény

2025. december 04., csütörtök

Őszapók, csuszkák, szajkók, cinegék – madáretetés télen

A téli madáretetés nem csupán a hó megérkezésével válik időszerűvé. Már november végétől jóval kevesebb táplálékot kínál a természet, a gondosan előkészített madáretetők nagy segítséget jelentenek a kis énekesmadaraknak.

Őszapók, csuszkák, szajkók, cinegék – madáretetés télen
2025. december 03., szerda

Fejfapoéta a halál árnyékában kacarászva

A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.

Fejfapoéta a halál árnyékában kacarászva
Hirdetés