Hirdetés
Hirdetés

Kényszerszabadság Izraelben: a Szentföldön ragadt kollégánk beszámolója

Az országot, ahogy benne egyes városokat, hermetikusan lezárták: előnyt kovácsolnának az elszigeteltségből •  Fotó: Antal Erika

Az országot, ahogy benne egyes városokat, hermetikusan lezárták: előnyt kovácsolnának az elszigeteltségből

Fotó: Antal Erika

Nem úgy alakult néhány napos kiruccanásunk, ahogy előzően elképzeltük: az újfajta koronavírus járványa miatt drasztikus intézkedéseket vezetett be a repülőtársaság, felfüggesztve izraeli járatait. Így most hetekre a közel-keleti országban ragadtunk.

Antal Erika

2020. március 11., 16:472020. március 11., 16:47

2020. március 11., 16:502020. március 11., 16:50

Tervezett hazautazásunk előtti este eldöntöttük, hogy eredeti terveinken változtatunk, és a Tel-Avivból szombaton nem Budapestre, hanem Kolozsvárra repülünk, gondoltuk, így már aznap otthon is leszünk. Tehettük ezt nyugodt szívvel, mert a repülőjegyek árai nagyon lezuhantak, egy személynek 58 sékelbe (kb. ugyanennyi lejbe) került volna a repülőjegy Kolozsvárra, Szebenbe pedig 38-ba.

Reggel azonban már arra ébredtünk, hogy nincs több járat Tel-Avivból sehová, a Wizzair fapados légitársaság felfüggesztette összes ide tartó járatát, már se Kolozsvárra, se Budapestre, se Bécsbe nem lehet velük repülni... Vendéglátónk, barátunk néhány napja célozgat arra, hogy bizony mi itt fogunk maradni, így elkezdhetjük tanulni a héber nyelvet, de mi nevetve hárítottuk, ne fenyegessen, ne ijesztgessen bennünket, mi hazamegyünk. Jön a szép idő, mondta, itt jól lesztek, olvastok, tanultok, nincs okotok az aggodalomra – ezzel biztatott, biztat.

Hirdetés

És igen, valóban szerencse a szerencsétlenségben, hogy nem egy teljesen idegen helyre szorultunk, nem szállodában kell laknunk, sok pénzért,

hanem egy jó barát otthonában, a legnagyobb kényelemben és biztonságban, minden földi jóval körülvéve. Nem tudom, mi történik azokkal, akik szállodában szálltak meg, és most két hétre meghosszabbítják az itt-tartózkodásukat, és nincs elég pénzük…

„Dekkolás” Jeruzsálemben

Jeruzsálemben vagyunk, pontosabban annak egyik elővárosában, kertes házban, a teraszról rálátunk a nagyvárosra, a távolból a zaj is idehallatszik, este ragyognak a fények. A 2008-ban átadott függőhíd, a „húrok hídja” varrótűhöz hasonlító tetejét is látjuk innen, éjjel a fényt, amely ott villog a repülők figyelmeztetésére. Naponta nézzük a híradót, olvassuk interneten a híreket. A tévében esténként a kihalt Ben Gurion repülőtérről tudósítanak, vendéglátónk fordít. Legutóbb még arról számoltak be, hogy aki most érkezik bárhonnan, kéthetes karanténba kell vonulnia. Aki turista, ha van hol eltöltenie ezt a két hetet, beengedik az országba, de ha nincs, a legközelebbi járattal visszatérítik oda, ahonnan jött. Mi egy hete érkeztünk, ránk ez nem vonatkozott, nem vonatkozik.

A Siratófalnál •  Fotó: Antal Erika Galéria

A Siratófalnál

Fotó: Antal Erika

Azt azonban első nap megtudtuk, hogy egy korábban tervezett, Izrael északi részének megismerésére vonatkozó terv egy másik barát kalauzolásával elmarad, ugyanis Spanyolországból tért vissza, és azonnal házi elkülönítőbe került. Názáretben lakik, így Názáretbe sem megyünk el. Ahogy Betlehembe sem, ugyanis azt a várost teljesen lezárták, se ki, se be nem mehet senki.

Milyen a hangulat?

Milyen a hangulat Izraelben most, hogy világjárvány van, vagy attól eltekintve? Indulás előtt többen is megkérdezték, hogy nem félünk-e. Mivel saját szakállunkra utaztunk, nem is először a közel-keleti országba, nem volt teljesen ismeretlen, tudtuk azt is, mire számíthatunk. Valaki viszont úgy fogalmazott, hogy biztonságban vagyunk, ráadásul nem is nekünk kell a saját biztonságunkra vigyáznunk, mert mások vigyáznak ránk. Nem féltünk, és nem félünk.

Jeruzsálem modern városrészében vagy akár az óvárosban járkálva nem is jutott eszembe, hogy bármitől félnem kellene. Lehet, hogy Párizsban eszembe jutott a félelem, de itt most nem.

Első napon a modern városrészben bolyongtunk, piacon jártunk, arab árusokkal alkudoztunk, kézművesvásárban voltunk, ahol orosznyelv-tudásunkat használva vásároltunk apróságokat. Majd egy kis étterembe ültünk be, ahol az izraeli, zsidó fiú megkérdezte, ugye magyarul beszélünk. Elmondta, hogy nagymamája magyar volt, de ő már csak a „köszönöm szépenre” emlékszik. Megkérdezte az uborka magyar nevét is.

A biztonsági intézkedések másképp is mindennaposak errefelé •  Fotó: Antal Erika Galéria

A biztonsági intézkedések másképp is mindennaposak errefelé

Fotó: Antal Erika

Az Izrael Múzeumba sajtóigazolvánnyal szó nélkül beengedtek, rengeteg volt a látnivaló, képzőművészet, régészet stb., fél nap után abba is hagytuk, kijöttünk, telítődtünk a sok élménnyel. Bent voltak látogatók, nem is kevesen, bár lehet, nem annyian, mint máskor. Az óváros falai közötti shukban talán annak, aki először járt Jeruzsálemben, nem tűnt fel, hogy szellős a járás, nincs tolongás, a kávézókban is alig ülnek emberek, legfeljebb egy-kettő. Az árusok mindent megtesznek, hogy becsalogassanak kis üzleteikbe vagy megállásra ösztönözzenek standjaik előtt. Magyar? – kérdik, és sorolják is azt a néhány szót, amit ismernek: köszönöm, jó napot, barát, szeretlek…

Zajlik az élet

A buszok és a vonatok menetrend szerint közlekednek, pontosan érkeznek, a nagyvárosok bejáratánál kialakuló dugóban eltöltött időt behozzák. A pályaudvarok tele vannak utasokkal, vasárnap reggel a kiskatonák utaztak vissza őrhelyeikre, az utasok átadták nekik helyeiket, megbecsülik őket, hiszen biztonságukra, testi épségükre vigyáznak – mondják.

A Siratófalnál is vannak, de nem annyian, mint amennyien máskor szoktak. Külön imádkoznak a nők, és külön a férfiak. Míg a nők jobban elmélyülnek az imádságba, sok helyen még zokogást is hallok, a férfiak részéről vidámság hallatszik át. Felkapaszkodom az elválasztó kerítés mellé, hogy átláthassak. Énekelnek, táncolnak, nagy a vidámság. Purimot ünnepelnek, a zsidó vallás ritka örömünnepét.

A Szent Sír templomban, ahova Jézus testét helyezték a keresztre feszítés után •  Fotó: Antal Erika Galéria

A Szent Sír templomban, ahova Jézus testét helyezték a keresztre feszítés után

Fotó: Antal Erika

A Szent Sír templomában sem tolonganak annyian, mint ahogyan az elvárható volna. A kő, amelyre Jézus testét a keresztről levéve lefektették, ugyanolyan vonzó, sokan borulnak rá, csókolják, ahogy a templom bejáratánál levő kőoszlopot is, nem törődnek a járvánnyal. A szent sírhoz kanyarog a sor, de csak egyesével-kettesével állnak az emberek, míg máskor öt-hatos sor kanyarog hosszasan. Gyorsan haladnak, aki most akar bejutni a sírkamrába, szerencséje van.

Az élet másképp ugyanúgy zajlik, mint máskor. Az emberek utaznak, saját gépkocsival vagy tömegközlekedéssel járnak munkába, kirándulnak, múzeumot látogatnak.

Temetőbe mennek, kávéházak teraszain üldögélnek, étterembe járnak, vásárolnak a bevásárlóközpontokban. A múzeumok, pályaudvarok vagy nagyobb bevásárlóközpontok bejáratánál is ellenőriznek, táskát, telefont, kabátot be kell tenni, hogy az, mint a repülőtéren, átmenjen az átvilágításon, az embereknek pedig az ellenőrzőkapukon kell belépniük. Nem zavaró, gyorsan megy, az ember tudja, hogy hozzátartozik a biztonsághoz. Rendőrök, katonák vigyázzák az utcákon a biztonságot, az óvárosban különösen nagy a biztonsági óvintézkedés.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 20., szombat

Bőröndből előbújó dallamok

A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.

Bőröndből előbújó dallamok
Bőröndből előbújó dallamok
2026. június 20., szombat

Bőröndből előbújó dallamok

Hirdetés
2026. június 18., csütörtök

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira

Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.

Ötven festmény a kerítésen: így költözött Nagy Imre művészete Csíkszereda utcáira
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.

Sült paradicsomos salsa – videó
Sült paradicsomos salsa – videó
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

2026. június 16., kedd

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot

Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
Hirdetés
2026. június 14., vasárnap

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere

Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
2026. június 14., vasárnap

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből

Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
2026. június 12., péntek

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás

Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
Hirdetés
2026. június 10., szerda

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében

Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
2026. június 06., szombat

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá

Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
2026. június 01., hétfő

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története

Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
Hirdetés