Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

21:41

Meglépett a Sportklub, csak szépíteni tudott a Sapientia

21:37

A meséknek mindenféle élethelyzetre tanácsuk és megoldásuk van

21:24

A vártnál többet kellett izzadnia a Steaua elleni győzelemért a GYHK-nak

21:06

A kupameccsen is nullára verték Galacot az Ágyúsok

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Nyilvánosságra került egy térfigyelő kamerás felvétel a halálos frontális ütközésről

Legyen otthon készpénz legalább három napra – konkrét összeget is javasolnak

Székelyföldről származó, magyar nemzetiségű román állampolgárokat fogtak el egy nemzetközi akció révén – videóval

Hiába volt magyar a nagymamája, attól még belerúgott egyet a magyarokba az AUR tanácsosa

Megint visszahívnak egy élelmiszert, ezúttal egy élősködő baktérium fertőzésének gyanújával

Parkolási bírságok és közbiztonsági gondok: gyűlést tartottak a csíkszeredai Fürdő utcaiak

Telekkönyvi hiányosság akadályozza a marosvásárhelyi színház felújítását

Legyen otthon készpénz legalább három napra – konkrét összeget is javasolnak

Hiába volt magyar a nagymamája, attól még belerúgott egyet a magyarokba az AUR tanácsosa

AUR-os tanácsos zuhant le egy kisrepülővel egy katonai egység közelében – videóval

Iskolát épített ott, ahol szárított tehéntrágyával fűtenek

Az iskolához használt téglát készítik helyiek és az önkéntesek

Kevés a víz, alig van áramszolgáltatás, nincs fűtőanyag, nagyon nehéz körülmények között élnek az emberek, mégis árad a nyugalom belőlük – mesélte a himalájai Zanglában látottakat Zakariás Botond. A szépvízi születésű, Kolozsváron élő mérnök fűtés nélkül télen is használható, úgynevezett napiskola építésében vett részt tavaly nyáron India Kis-Tibetnek is nevezett térségében.

R. Kiss Edit

2018. január 19., 15:102018. január 19., 15:10

2018. január 19., 15:262018. január 19., 15:26

Két másik erdélyi társával, egy felcsíki lánnyal és egy brassói fiatalemberrel együtt Zakariás Botond is tagja volt tavaly nyáron a magyarországi Csoma Szobája Alapítvány által iskolaépítésre toborzott önkéntes csoportnak. A szépvízi születésű, Kolozsváron élő tervezőmérnök pályázaton nyerte el az utazás lehetőségét. Mint mondta, valószínűleg azzal is szerencséje lehetett a négyszeres túljelentkezés után szervezett elbíráláson, hogy Szépvízen három éven át többedmagával kalákatábort vezetett az örmény templom felújítására. Az India Kis-Tibetnek is nevezett térségében, Zangla községben tíz éve tevékenykedő Csoma Szobája Alapítvány tavaly a község egyik falujában épített egy iskolát, az önkéntes csapatba bekerülő Zakariás Botond ebben a munkában vehetett részt.

India, de Kis-Tibet

A fiatalember elmesélte, tavaly augusztus elsején szállt repülőre Kolozsváron és augusztus 31-én ért vissza, ennyi időre tudott szabadságot kivenni. A pályázati kiírás szerint legalább három hetet kell a projekt keretében Indiában tartózkodni, így az egy hetes odautazással és a néhány napos visszatéréssel szorosra sikerült a határidő betartása. Amikor odaért, az önkéntesek akkor kezdték az iskolán a tető építését. „Az építkezésen mindenki részt vett minden munkában, kezdve az alapásástól a téglavetésig. A társaság elég színes volt, többen voltak építészek, de inkább műépítészek, azonkívül volt a matematikustól kezdve a biológuson, pszichológuson keresztül mindenki. Én elég jól feltaláltam magam, úgyhogy másod-harmadnaptól már segéd telepvezetővé lettem előléptetve. Így sok mindennel kellett foglalkozzak, de azonkívül ugyanúgy falaztam vagy vakoltam, mint a többiek. A teljes projekt három hónapos volt, én a végén voltam ott. A külső festés nem készült el, de azonkívül minden egyebet elvégeztünk, megtartottuk az avatót is" – mesélte Zakariás Botond.

Fűtésre nem jut fa, csak az építkezésekhez használják. Középen Zakariás Botond

Kevesen jutnak el térségünkből Indiába, és aki el is jut, az rendszerint nem az ország azon részébe, ahol a fiatal mérnök járt. Szerinte sem ahhoz hasonlít a térség, amit legtöbbször elképzelünk Indiáról:

„úgy is hívják a térséget, hogy Kis-Tibet, a történelmi Tibet talán legtisztábban megmaradt része mind az épített örökség, mint a kultúra szempontjából. Alkalmam volt még a dalai lámát is látni kocsival, nyári szállása van a térségben. Az emberek többnyire buddhisták. Ha valaki odamegy, akkor ne arra az Indiára számítson, ami általában él az emberek tudatában, például, hogy a buszok tetején tömegesen utaznak, vagy a sok szemét.

Nem jutottam el Delhibe, de az önkéntestársak meséltek róla, és nem lehet összehasonlítani a főváros zónáját ezzel a hegyi övezettel. Itt végtelen nyugalom van. Az életkörülmények a mieinkhez képest is borzasztóan nehezek, de nem lehet ideges embereket látni. Pedig még millitáris zóna is, a kilencvenes években még voltak is ott konfliktusok, ha a térképen megnézzük, szaggatott vonallal van ez a rész bejelölve, hármas határ van ott, Pakisztán, India, Kína között. A térség egyik része muzulmán, másik része buddhista, de jól megvannak egymás mellett. Minden nyugalmat sugárzott ott".

Kősivatag, szárított tehéntrágya

Az önkénteseket a helyi családoknál szállásolták el, reggel és este együtt is étkeztek, így betekintést nyertek a helyiek mindennapjaiba. Zakariás Botond például a gyógyszerésznél lakott. „Családonként két-három önkéntest helyeztek el. Ezt nem nehéz megoldani, mert nagy,

akár négy-öt-hatszobás lakásaik is vannak a családoknak, a szobák többségét nyáron használják, télen viszont, amikor jönnek a nagy hidegek, akkor a ház felső részét hagyják üresen, fúj át rajta a szél, lent pedig az alagsorban egyetlenegy szobába költözik össze a család, azt az egyet tudják fűteni csak"

– tudtuk meg. A térségről elmesélte, az egész egy nagy kősivatag, a folyók árterületein van néhány zöld folt, ahol van kevés megmunkálható mezőgazdasági terület. A falvak nagy részében nincs egész nap áramellátás, Zanglában például mindössze napi három órán át volt. A víz egy patakocskából származik, ami befolyik a faluba, ezt osztják szét, kis csatornával mindenki udvarára be van vezetve, ez az egyetlen vízforrás, amit használnak. Foszilis fűtőanyagjuk nincs, egy szál fát sem látni, miközben nagyon erős telek vannak, a mínusz 25-30 Cesius-fok egyáltalán nem ritka.

A fűtés nagy részét szárított tehéntrágyával oldják meg, amit az állatok nyáron termelnek, azt kiszárítják és azzal fűtenek.

Állami munkahely kevés van, van egy polgármester, néhány tanár és egy gyógyszerész. Az emberek zöme mezőgazdasággal foglalkozik azon a kevés területen, ami van. Van egy boltos, néhány lakosnak autója van és azok fuvarozzák a közeli városkába az embereket, az utóbbi iudőben pedig néhányan kezdenek a turizmussal is foglalkozni. A nők szinte mind háztartásbeliek.

Elkészült a napiskola. Előtte az önkéntes csapat

Zanglában elemi szintű oktatás van az állami iskolában, ami viszont télen három hónapra bezár, mert nem tudják a fűtését biztosítani. Ezért merült fel a szolár, úgynevezett napiskola építésének ötlete. A Csoma Szobája Alapítvány Zangla faluban a korábbi években felépített egy négy tantermes szolár iskolát, tavaly nyáron pedig az egyik faluban egy egy tantermeset. Zakariás Botond elmagyarázta, ezen kettős téglafalú, középen szalmával szigetelt épületeknek a teljes déli oldala üvegből készül és sajátosságuk, hogy a téli nagy hidegben, akár mínusz 25 Celsius-fokban is három óra időtartamára 16-17 Celsius-fokos meleget tudnak bent biztosítani.

„Mivel ez 3800-3900 méter magasságban van, annyira erős a napsütés, hogy télen, ha van egy olyan épület, aminek az egyik fala teljesen üveg, akkor az mindenféle fűtés nélkül használható. Ezek arra vannak kitalálva, hogy a hosszú vakáció alatt is lehessen napi három-négy órát ott tartózkodni, foglalkozást tartani a gyerekeknek"

– fejtette ki a mérnök.

Csoma Szobája Alapítvány

2008 óta tevékenykedik önkénteseivel a Csoma Szobája Alapítvány Zangla térségében. A szervezet honlapján található információk szerint Kőrösi Csoma Sándor ebben a himalájai faluban, a tibeti buddhizmus szent könyveit tanulmányozva kezdte el élete fő műveinek, az első Tibeti-Angol szótárnak és a Nyelvtannak a megírását. Az alapítvány célja a kultúrák közötti élő tudás-, tapasztalat- és értékcsere elősegítése Csoma szellemi örökségétől inspirálva. A szervezet alapítói egy kerékpártúra keretben jutottak el Zanglába, Kőrösi Csoma Sándor egykori szobájába, a helyi király palotájába. Az elmúlt években önkéntesek segítségével régészeti feltárásokat és felújításokat végeztek a királyi palotában és a térség több más épületén, Zanglában pedig négy tantermes szolár iskolát, ahhoz bekötőutat, kiszolgáló épületeket építettek. A Csoma Szobája Alapítvány folytatja ott a munkát, közzétették az idén nyárra tervezett táborra a felhívásukat, aki önkéntesként csatlakozna hozzájuk, az honlapjukon megtalálja a felhívást.