
Vásáron az újvárosi-gyergyói faékszerek. Remélhetőleg hamarosan újra gyakrabban láthatjuk
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Egy kis színes szív, vagy nap, netán mandalaszimbólum, és máris kész a Muhl Kriszta-féle egyedi faékszer. Kíváncsi voltam, hogyan készül, de arra is, hogy készítőjük, aki Dunaújvárosban született, hogyan érzi magát Székelyföldön.
2020. november 19., 17:462020. november 19., 17:46
Alig van egy éve, hogy Muhl Kriszta és gyergyószéki párja faékszereket készít Gyergyószentmiklóson. Tulajdonképpen a fahulladék újrahasznosításának köszönhetően születnek meg ezek a különleges darabok – derül ki nagyon hamar a Krisztával folyó beszélgetésünk során.
„A párom édesapjának asztalosműhelye van, és ott nagyon sok fahulladék termelődik. És hát mit lehet csinálni a fahulladékkal? Lehet készíteni például belőlük szép ékszereket. Mi fenyő -, bükk- és tölgyfával dolgozunk. A párom, István festőrestaurátor és rajztanár, Budapesten végzett a képzőművészeti egyetemen, én meg lelkes amatőr vagyok, aki mindig is szeretett festeni, rajzolni. A képzőművészet nekünk közös pontunk, mindketten szeretünk alkotni” – meséli Kriszta, aki korábban építésztechnikusként dolgozott, de már évekkel ezelőtt is „kacérkodott” az ékszerkészítéssel.
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Egy idő után – meséli – egyre erősebben fogalmazódott meg benne a váltás gondolata, szívesen lecserélte volna az építészirodai munkáját egy olyanra, amely nagyobb szabadságot biztosít számára. Egyrészt többször tudna szüleihez Magyarországra hazalátogatni, másrészt a kreatív energiái sem vesznének kárba.
„Szerveztek Csíkszeredában egy pöttyözéses mandalafestő tanfolyamot a tavaly ősszel. Egy nagyon kedves kis közösségbe kerültünk, és pöttyözgettük az első mandalákat, ami nekem nagyon tetszett, mert nagyon vonzódom a mandalákhoz. Aztán kitaláltuk a párommal, hogy mi lenne, ha faékszerekre pöttyözgetnénk. Így indultunk el. És lassan kialakult, nem csak mandalákat festünk a kis ékszerekre, hanem minden más pozitív üzenetű szimbólumokat, mint például szívet, napot, vagy van, amikor csak absztrakt formákat” – meséli, és közben mutatja is a fülbevalóját. Természetesen saját munka. István készíti elő a falapokat, ami azt jelenti, hogy a fahulladékot apró, különböző formára vágja, majd egyenként mindegyiket kézzel megcsiszolja.
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
„Verejtékcseppünk, szívünk-lelkünk benne van. A csiszolás nagy munka, ebbe besegítek. Van, amelyik darab natúr marad, van, amelyik szép színt kap, majd visszacsiszolgatjuk, lakozzuk, van, amikor rusztikusabb lesz a hatása. A festést egyedül csinálom, aztán a szerelvényezés is a kettőn, munkája. Miután ráfestem a mintát, a végén kerül még rá egy lakkréteg, mert az védi a festéket. Ez nagyon szép fényt ad, kiemeli a színeket, és nem pattog le a festék sem róla” – mondja.
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Nevetve teszi hozzá, örömét leli a termékek fotózásában is, olyannyira, hogy lelkes amatőrként néhány fotó kedvéért egy egész napot is képes elbíbelődni velük. Az, hogy éppen milyen minta kerül egy-egy darabra, az a hangulattól illetve az alap adottságaitól függ. Több olyan darab is van ugyanis, amelyen jól látható a fa nagyon szép erezete, ilyenkor csak egy pici motívum kerül rá. Az alap súg – jegyzi meg Kriszta – hogy mi kerüljön rá.
Vannak csak fülbevalók, nyakláncok és vannak összeillő szettek is. Én nagyon megtaláltam benne magam, nagyon szeretem csinálni. Sajnos a járvány közbeszólt, mert nagyon sok vásárra bejelentkeztünk itthon és Magyarországon is, de lemondták őket. Nem baj, én annyira szeretem ezt csinálni, hogy azt mondtam, ha minden nap más ékszert tudok viselni, akkor azért is megéri készíteni ezeket. Imádom. Nekem ez egy meditáció, teljesen belefeledkezek. Nagyon örülünk mindketten a pozitív visszajelzéseknek, vagy annak, ha kiderül, hogy valakinek nagy örömet tudtunk okozni vele”.
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Mindegyik darab egyedi, erre törekszenek is, hiszen nem szeretnének sorozatgyártásra átállni. Egy pár fülbevaló esetében is néha becsúszik egy-egy apró eltérés, de Kriszta szerint nem is kell tökéletesnek lenniük, hiszen ez adja meg a báját a kézzel készített dolgoknak.
Aztán a beszélgetésünk során az is lassan-lassan körvonalazódik, hogy Krisztát a szerelem hozta Székelyföldre. Borszéken nyaralt – meséli – és festőtanárt keresett, így ismerkedett meg Istvánnal. Két évvel ezelőtt aztán Gyergyószentmiklósra is költözött, és azt mondja, szereti itt, bár bevallja, megvoltak a kezdeti nehézségek is. Túl van rajtuk – mondja nevetve –, most már Székelyföldön otthon van, szereti Erdélyt, de szereti Dunaújvárost is.
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Amikor szárnyal a fantázia: Muhl Kriszta
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Sokak számára nosztalgikus fogás a kocsonya: disznótorok, nagyszülői konyhák és hideg esték jutnak róla eszünkbe. A jól elkészített kocsonya egyszerre laktató és meglepően egészséges.
Hargita megyére jellemző ételek receptjeiből készítenek kiadványt, és bevezetik a „narancslepke” minősítést a vendéglátók számára. Mindemellett számos programmal készülnek a jövő évre, amikor a megye viseli az Európa Gasztronómiai Régiója címet.
A frontemberváltás minden zenekar életében mérföldkő. Nem a múlt felülírásáról szól, hanem arról, hogyan tud egy új hang új színeket hozni egy már jól ismert történetbe. A No Sugar Szőcs Renivel új fejezetet nyit.
A Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely koprodukciójában készül gyerekeknek szóló előadás Székelyudvarhelyen, amely szöveg, zene, tánc és bábok ötvözetével mesél a barátság fontosságáról. Györfi Csaba rendezővel beszélgettünk.
A reggelt a gyerekkor kedvencével, a bundás kenyérrel indítjuk, ebédre egy hagyományos fogás kerül a tányérra, desszertnek sokak által kedvelt falatok következnek, este pedig egy meleg, krémes, töltött édesburgonya zárja a napot.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
szóljon hozzá!