Vásáron az újvárosi-gyergyói faékszerek. Remélhetőleg hamarosan újra gyakrabban láthatjuk
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Egy kis színes szív, vagy nap, netán mandalaszimbólum, és máris kész a Muhl Kriszta-féle egyedi faékszer. Kíváncsi voltam, hogyan készül, de arra is, hogy készítőjük, aki Dunaújvárosban született, hogyan érzi magát Székelyföldön.
2020. november 19., 17:462020. november 19., 17:46
Alig van egy éve, hogy Muhl Kriszta és gyergyószéki párja faékszereket készít Gyergyószentmiklóson. Tulajdonképpen a fahulladék újrahasznosításának köszönhetően születnek meg ezek a különleges darabok – derül ki nagyon hamar a Krisztával folyó beszélgetésünk során.
„A párom édesapjának asztalosműhelye van, és ott nagyon sok fahulladék termelődik. És hát mit lehet csinálni a fahulladékkal? Lehet készíteni például belőlük szép ékszereket. Mi fenyő -, bükk- és tölgyfával dolgozunk. A párom, István festőrestaurátor és rajztanár, Budapesten végzett a képzőművészeti egyetemen, én meg lelkes amatőr vagyok, aki mindig is szeretett festeni, rajzolni. A képzőművészet nekünk közös pontunk, mindketten szeretünk alkotni” – meséli Kriszta, aki korábban építésztechnikusként dolgozott, de már évekkel ezelőtt is „kacérkodott” az ékszerkészítéssel.
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Egy idő után – meséli – egyre erősebben fogalmazódott meg benne a váltás gondolata, szívesen lecserélte volna az építészirodai munkáját egy olyanra, amely nagyobb szabadságot biztosít számára. Egyrészt többször tudna szüleihez Magyarországra hazalátogatni, másrészt a kreatív energiái sem vesznének kárba.
„Szerveztek Csíkszeredában egy pöttyözéses mandalafestő tanfolyamot a tavaly ősszel. Egy nagyon kedves kis közösségbe kerültünk, és pöttyözgettük az első mandalákat, ami nekem nagyon tetszett, mert nagyon vonzódom a mandalákhoz. Aztán kitaláltuk a párommal, hogy mi lenne, ha faékszerekre pöttyözgetnénk. Így indultunk el. És lassan kialakult, nem csak mandalákat festünk a kis ékszerekre, hanem minden más pozitív üzenetű szimbólumokat, mint például szívet, napot, vagy van, amikor csak absztrakt formákat” – meséli, és közben mutatja is a fülbevalóját. Természetesen saját munka. István készíti elő a falapokat, ami azt jelenti, hogy a fahulladékot apró, különböző formára vágja, majd egyenként mindegyiket kézzel megcsiszolja.
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
„Verejtékcseppünk, szívünk-lelkünk benne van. A csiszolás nagy munka, ebbe besegítek. Van, amelyik darab natúr marad, van, amelyik szép színt kap, majd visszacsiszolgatjuk, lakozzuk, van, amikor rusztikusabb lesz a hatása. A festést egyedül csinálom, aztán a szerelvényezés is a kettőn, munkája. Miután ráfestem a mintát, a végén kerül még rá egy lakkréteg, mert az védi a festéket. Ez nagyon szép fényt ad, kiemeli a színeket, és nem pattog le a festék sem róla” – mondja.
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Nevetve teszi hozzá, örömét leli a termékek fotózásában is, olyannyira, hogy lelkes amatőrként néhány fotó kedvéért egy egész napot is képes elbíbelődni velük. Az, hogy éppen milyen minta kerül egy-egy darabra, az a hangulattól illetve az alap adottságaitól függ. Több olyan darab is van ugyanis, amelyen jól látható a fa nagyon szép erezete, ilyenkor csak egy pici motívum kerül rá. Az alap súg – jegyzi meg Kriszta – hogy mi kerüljön rá.
Vannak csak fülbevalók, nyakláncok és vannak összeillő szettek is. Én nagyon megtaláltam benne magam, nagyon szeretem csinálni. Sajnos a járvány közbeszólt, mert nagyon sok vásárra bejelentkeztünk itthon és Magyarországon is, de lemondták őket. Nem baj, én annyira szeretem ezt csinálni, hogy azt mondtam, ha minden nap más ékszert tudok viselni, akkor azért is megéri készíteni ezeket. Imádom. Nekem ez egy meditáció, teljesen belefeledkezek. Nagyon örülünk mindketten a pozitív visszajelzéseknek, vagy annak, ha kiderül, hogy valakinek nagy örömet tudtunk okozni vele”.
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Mindegyik darab egyedi, erre törekszenek is, hiszen nem szeretnének sorozatgyártásra átállni. Egy pár fülbevaló esetében is néha becsúszik egy-egy apró eltérés, de Kriszta szerint nem is kell tökéletesnek lenniük, hiszen ez adja meg a báját a kézzel készített dolgoknak.
Aztán a beszélgetésünk során az is lassan-lassan körvonalazódik, hogy Krisztát a szerelem hozta Székelyföldre. Borszéken nyaralt – meséli – és festőtanárt keresett, így ismerkedett meg Istvánnal. Két évvel ezelőtt aztán Gyergyószentmiklósra is költözött, és azt mondja, szereti itt, bár bevallja, megvoltak a kezdeti nehézségek is. Túl van rajtuk – mondja nevetve –, most már Székelyföldön otthon van, szereti Erdélyt, de szereti Dunaújvárost is.
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Amikor szárnyal a fantázia: Muhl Kriszta
Fotó: Muhl Kriszta személyes archívuma
Kisbaconban, Benedek Elek emlékházában nemcsak bútorok és relikviák őrzik a múltat, hanem a mesék szelleme is. A magyar népmese napja emlékeztet: a történetek nem poros relikviák, hanem élő kincsek, amelyek eligazítanak ma is.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
szóljon hozzá!