
Másfél doboz festék csodát tett a konyhánkkal
Fotó: Hajnal Csilla
A kilencvenes évek hangulatát árasztják a nem sokkal azelőtt divatba jött lambériák. Néha nyomasztó tud lenni az egyenszínűre mázolt faburkolat, igen ám, de sok helyen annyira tönkrement alatta a fal, hogy eltávolításuk csak nagy nehézségek árán jöhet szóba. Ilyenkor kerülhet képbe a kreativitás: milyen izgalmas dolgokat lehet elkövetni egy lambériával, ha már van nekünk?
2017. június 29., 17:162017. június 29., 17:16
2017. június 29., 17:192017. június 29., 17:19
Szeretjük a kilencvenes éveket, már csak azért is, mert jóval fiatalabbak voltunk mindannyian. Van néhány olyan szocreál tárgy, amely egyik otthonból sem hiányozhatott abban az időben, ilyen például az üveghal a tévé tetejéről vagy a tárcsás telefon. Abban az időben vált nagy divattá a lambéria is, amelyet előszobák és konyhák falburkolataként használtak, és maradt a falon azóta is sok otthonban. Sajnos a miénkben is, amelyet tavaly vásároltunk. Személy szerint unalmasnak és nyomasztónak találom ezt a sötétbarnára pácolt lambériát.
Ráadásul nem csak az egybe nyitott konyha és előszoba falainak alsó része volt unalmasan barna az otthonunkban, hanem ehhez színben tökéletesen passzoló barna laminált padlót raktak, és ugyanilyen színű konyhabútort – természetesen ugyanilyen barna fogantyúkkal – készíttetett az előző tulajdonos.
Nagyon kilencvenes évek hangulat uralkodott a lakásban, mindamellett, hogy igényes munka volt, de nem a mi világunk. Sőt, az amúgy sem túl világos teret még sötétebbé tette az a sok barnaság. A legtöbb belsőépítész sem javasol sötét színű falakat kicsi térben, mert még jobban összezsugorítja a teret.
Irtózatosan nagy munkának tartottam a leszedését, alatta a fal pocsék állapotban volt amúgy is, szóval kizártam a burkolat levételét. A bejárati ajtó melletti falon egy tükör is volt, mielőtt beköltöztünk volna, de azt magával vitte az előző tulajdonos, így volt egy körülbelül fél méteres rész, ahol hiányzott a lambéria, így láthattuk, hogy miként nézne ki a fal, ha nagy nehézségek árán leszednénk. Állótükröt nem akartam oda, a lambériánál kicsit kreatívabb megoldással szerettem volna pótolni a hiányzó burkolatot.
A közel százéves ládapad is jobban érvényesül a fehér háttérrel
Fotó: Hajnal Csilla
Ekkor találtuk ki közösen a férjemmel a krétatáblát, amelyet a gyerekek előszeretettel használnak azóta is. Egy méretre vágott gipszkartont tettünk fel a tükör helyére, és azt lefestettük fekete táblafestékkel. Néha szépen megrajzolt vagy felírt üzeneteket hagyunk rajta, néha pedig teljes káosz uralkodik a táblán, de ez így pont mi vagyunk.
A megújult hófehér lambériától egyszerűbb, letisztult tereink lettek
Fotó: Hajnal Csilla
Már csak a lambériakérdés váratott magára. Miután átböngésztem több lakberendező blogját a lambériával kapcsolatban, festékek után kutattam, és inspirációs képeket kerestem a neten, eldöntöttem, fehérre festem az unalmas barnát. Találtam is olyan víz alapú, matt zománcfestéket, amely nem kívánt csiszolást használat előtt, csupán egy portalanítást, ezért nekiálltunk – családostól – újjávarázsolni a lambériánkat, ha már volt nekünk. Három rétegben kentem le, ezért nem egy napig tartott a művelet, közben ki is fogytam a festékből, így tolódott is egy-egy kevésbé szembetűnő fal átfestése, de a végén csak meglett.
Nem tökéletes munka, vannak hibák rajta, de egy ekkora felületen nem zavaró. Legalábbis az otthon lakóit egyáltalán nem bosszantják a festéssel járó apróbb hibák. Pedig van belőlük egy pár.
Sokkal világosabb terünk lett a fehér falburkolattól
Fotó: Hajnal Csilla
Így sokkal világosabb és tágasabb lett ez a tér, amely a legtöbb családi együttlét helye, és ezzel találkozik legelőször az is, aki bejön hozzánk. Szeretjük, és a legjobb benne, hogy folyton alakul, mert mi szeretjük a változást. Legalábbis ami az otthon tereit illeti.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!