Hirdetés
Hirdetés

Érdeklődést kell mutatni az emberek iránt – egy székelyföldi fotós élményei Indiában

Nagy Botond marosvásárhelyi fotós India, az emberiség bölcsője című egyéni kiállítását nyitották meg február 4-én, vasárnap a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállító termében. A tárlat a fényképész indiai és nepáli látogatása során készült felvételeiből mutat be válogatást. Az esemény apropóján a művészt a fényképészethez fűződő viszonyáról és indiai tapasztalatairól kérdeztük.

Farkas Áron Imre

2024. február 05., 16:472024. február 05., 16:47

2024. február 05., 16:502024. február 05., 16:50

•  Fotó: Nagy Botond

Fotó: Nagy Botond

Nagy Botond marosvásárhelyi fotós India, az emberiség bölcsője című egyéni kiállítását nyitották meg február 4-én, vasárnap a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum időszakos kiállító termében. A tárlat a fényképész indiai és nepáli látogatása során készült felvételeiből mutat be válogatást. Az esemény apropóján a művészt a fényképészethez fűződő viszonyáról és indiai tapasztalatairól kérdeztük.

Farkas Áron Imre

2024. február 05., 16:472024. február 05., 16:47

2024. február 05., 16:502024. február 05., 16:50

•  Fotó: Nagy Botond

Fotó: Nagy Botond

– Honnan ered a fotózás iránti szenvedélye? Mikor kezdett fotózni?

Hirdetés

– Több mint tíz éve indult ez a szenvedély. Akkor még Nagyszebenben laktam, a sógorom is fényképezett, és egyszer elmentünk egy kiállításra, ahol neki is volt díjazott képe. Felnéztem akkor rá, amiért egy nemzetközi versenyen díjazták, és fokozatosan én is beleszerettem. Természetfotózással kezdtem, majd következtek a madarak, utána pedig átfordultam az emberek fényképezésére. Érdekes véletlen, hogy az első díjazott képem nekem is Nagyszebenben volt, ahol a sógoromnak is, és ahonnan indult az egész.

– Mi inspirálta, hogy Indiába utazzon fotózni?

– Ki akartam mozdulni a megszokott keretekből – nagyon sokat fényképezem a csángóvidéket és Székelyföldet –, és mindig is érdekeltek a keleti kultúrák, mert a magyarság gyökerei is oda nyúlnak vissza. Mindig is nyitott voltam Mongólia, Tibet vagy India meglátogatására, és úgy adódott, hogy Indiába tudtam eljutni, mert tavaly volt egy szervezett fotótúra.

•  Fotó: Nagy Botond

Fotó: Nagy Botond

– Miben volt más ott fotózni az itthoni helyszínekhez képest?

– Nagyon sok szempontból más Indiában fotózni, mint itthon. Más a kultúra, mások az emberek, ezért alaposan fel kellett készülnöm, hogy abban a nyüzsgésben, abban a tömegben letisztult képeket tudjak készíteni. A sok különbség ellenére az alap ugyanaz, mint itthon: érdeklődést kell mutatni az emberek iránt, türelmesen meg kell hallgatni.

Idézet
Rá kell kérdezni, hogy szabad-e fotózni, kezet nyújtani neki, és ha nyitottságot érez és őszinte érdeklődést, az majdnem garancia a jó képekre.
•  Fotó: Nagy Botond

Fotó: Nagy Botond

– Mi volt a legmeghatározóbb élmény, amelyet ott átélt és mi jelentette a legnagyobb kihívást?

– Az Indiában töltött időszakból leginkább a halottégetést tudnám kiemelni. Látni azt, hogy ott mennyire másképp viszonyulnak a halálhoz, hogy mennyire pozitívan tudnak hozzáállni. A lélekvándorlásban hisznek és abban, hogy a test valójában csak az otthona a léleknek.

Idézet
Furcsa volt megélni azt a pozitív, már-már ünnepélyes hangulatot, ami ott fogadott. Kihívást talán pont a kulturális különbségek jelentettek, mert a mi kultúránk teljesen más az ottanihoz képest. Erre igazán jól fel kellett készülnöm, hogy tudjam és megértsem, mi zajlik körülöttem.
•  Fotó: Nagy Botond

Fotó: Nagy Botond

– Mely ott készült fotókra a legbüszkébb?

– Ha egy sorozatot kellene kiemelnem, akkor a halottégetést említeném, mivel 10-11 fényképen keresztül az egész folyamatot bemutatom vele. Az úgynevezett ghat-ok Váránasziban, a Gangesz folyó partján található lépcsőszerű létesítmények, partfürdők és imahelyek rendszere. Ezek a területek kulturális és vallási jelentőséggel bírnak az indiai hindu hagyományban. Az élet ezen a területen rendkívül sokszínű, és rengeteg életképet lehet rögzíteni. Például, az egyik képemen két különböző sorsú kutya szerepel. Ez a fotó számomra az emberi élet sokféleségét és a sorsunkban rejlő különbségeket szimbolizálja, hiszen bár egyformák vagyunk, mint a két kutya a képen, mégis teljesen más sorsunk lehet.

– Tervez más külföldi országokról, kultúrákról is fotósorozatot készíteni?

– Annyira beszippantott India, hogy pillanatnyilag, ha egy külföldi túrára kellene menni, megint Indiát választanám. Ezt már konkrétan tervezem is ennek az évnek a vége felé. Ezúttal Rádzsasztánba, a sivatagos zónába az arab világ határán szeretnék egy két-három hetes túrát tartani.

•  Fotó: Nagy Botond

Fotó: Nagy Botond

– Küldetésének tekinti a székelység mindennapjainak dokumentálását. Mikor, minek a hatására kezdett kacérkodni a néprajzzal, mint fotótémával?

– Ez egy lassú folyamat volt, ami körülbelül akkor kezdődött, amikor a fotózást elkezdtem. Mint minden fényképésznek, először nekem is le kellett tisztuljon, egyrészt, hogy mit szeretnék, mi az én világom, másrészt, hogy milyen az én stílusom. Most már érzem tisztán, hogy a legfontosabb számomra a székelység, illetve a csángók életének a bemutatása. És ha a mindennapi életüket teljességében szeretném bemutatni, akkor ennek értelemszerűen az egyik legfontosabb része a néprajz.

Ahogy Indiában is a régi Indiát kerestem, ugyanígy az itteni székely vagy csángó fényképezésnél is egy picit mindig a múltban próbálok kalandozni.

Idézet
Keresem azokat a régi szokásokat, régi használati tárgyakat, amiket még fellelünk, de már egyre ritkábban. Most van az utolsó esély, hogy mi még ezt le tudjuk fényképezni. Emiatt közeledek egyre jobban a néprajhoz.

Most már több mint két éve Gombosi Bea budapesti néprajzossal szoktunk közösen dolgozni, és rájöttünk, hogy nagyon jó csapatot tudunk alkotni: én a fényképész, ő a néprajzos. Én nagyon sokat tanulok tőle, mert neki sokkal jobb a felkészültsége néprajzból, én meg tudom őt segíteni képekkel. Mióta vele dolgozom, egy teljesen új világ nyílik meg előttem: ő olyan szokásokra tud rákérdezni, amikről én nem is tudtam.

•  Fotó: Nagy Botond

Fotó: Nagy Botond

– A másik kedvenc területe a természetfotózás. Erre mennyi időt áldoz?

– Régen sok időt tudtam szánni rá, de mióta a csángó-fotózás ennyire feléledt, azóta picit hanyagolom. Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy odúkat helyeztem ki például Rétyen, és bár fotózni nem nagyon van időm kimenni, de azt nyommal követem, hogy hány kis búbosbanka születik. Mihelyt időm lesz, mindenképpen visszatérek, mert ez egy más típusú fényképezés, egy más típusú kikapcsolódás, és mivel nagyon szeretem az állatvilágot, így jól esik, hogy segíthetek neki azzal, hogy egy élőhelyet tudok biztosítani egy odúval, és megfigyelni a mindennapjaikat.

A fotósról
Nagy Botond 1989-ben született Marosvásárhelyen. A helyi Marx József Fotóklub és a Magyar Fotóművészek Világszövetsége tagjaként elkötelezetten dokumentálja a helyi székely kisebbség mindennapjait, az alázattal elvégzett nehéz munkát, a vallásos és egyéb szokásokat. Képei által betekintést nyújt a már-már eltűnő-félben lévő népi mesterségekbe, a változatos szokásvilágba Kalotaszegtől Székelyföldön keresztül a moldvai csángókig. Hasonló odaadással fényképezi a természet szépségeit és a változatos élővilágot.

•  Fotó: Nagy Botond

Fotó: Nagy Botond

•  Fotó: Nagy Botond

Fotó: Nagy Botond

•  Fotó: Nagy Botond

Fotó: Nagy Botond

•  Fotó: Nagy Botond

Fotó: Nagy Botond

•  Fotó: Nagy Botond

Fotó: Nagy Botond

•  Fotó: Nagy Botond

Fotó: Nagy Botond

•  Fotó: Nagy Botond

Fotó: Nagy Botond

•  Fotó: Nagy Botond

Fotó: Nagy Botond

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2025. december 29., hétfő

Az ünnep után húsmentes felfrissülés

A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.

Az ünnep után húsmentes felfrissülés
Az ünnep után húsmentes felfrissülés
2025. december 29., hétfő

Az ünnep után húsmentes felfrissülés

Hirdetés
2025. december 28., vasárnap

Balázs K. Attila: (zsákutca 51)

összeraksz egy gépet
de nem működik

Balázs K. Attila: (zsákutca 51)
Balázs K. Attila: (zsákutca 51)
2025. december 28., vasárnap

Balázs K. Attila: (zsákutca 51)

2025. december 28., vasárnap

Bajor lencsés káposzta

Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.

Bajor lencsés káposzta
Bajor lencsés káposzta
2025. december 28., vasárnap

Bajor lencsés káposzta

2025. december 27., szombat

Egyszerre múzeum és élő műhely: a Százéves Cukrászda

A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.

Egyszerre múzeum és élő műhely: a Százéves Cukrászda
Hirdetés
2025. december 27., szombat

Ünnepek között élni – a Long Story Short anatómiája

A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.

Ünnepek között élni – a Long Story Short anatómiája
2025. december 26., péntek

Péter Beáta: Jobb napok

Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.

Péter Beáta: Jobb napok
Péter Beáta: Jobb napok
2025. december 26., péntek

Péter Beáta: Jobb napok

2025. december 26., péntek

Mézes-mustáros szűzpecsenye

Az alábbi elkészítési mód szerint a szűzpecsenye kívül finoman pirult, belül pedig szaftos és omlós lesz.

Mézes-mustáros szűzpecsenye
Mézes-mustáros szűzpecsenye
2025. december 26., péntek

Mézes-mustáros szűzpecsenye

Hirdetés
2025. december 25., csütörtök

Mit tanít nekünk a természet a karácsonyi időszakban?

A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.

Mit tanít nekünk a természet a karácsonyi időszakban?
2025. december 25., csütörtök

Dió, alma, csoda – a karácsony egyszerűsége

Erdélyben a karácsony a hiány éveiben is megmaradt ünnepnek. Anyák és nagymamák emlékein keresztül idézzük fel azt az időt, amikor az egyszerűség természetes rend volt.

Dió, alma, csoda – a karácsony egyszerűsége
Dió, alma, csoda – a karácsony egyszerűsége
2025. december 25., csütörtök

Dió, alma, csoda – a karácsony egyszerűsége

2025. december 24., szerda

Remény és gyógyulás: karácsony a kórházban

Egy sóhajtás itt, egy mosoly ott, egy csendes beszélgetés, egy ima, várakozás a hozzátartozókra, a gyógyszer hatására – türelemmel, belenyugvással, megbékéléssel. S bár lehet, hogy szomorúsággal, de mégis a gyógyulásba vetett hittel.

Remény és gyógyulás: karácsony a kórházban
Hirdetés