Egy hely, ahol mindig nyár van

A mikroszaporítás egy vegetatív szaporítási forma, amit a növényi részek továbbosztásával érünk el, és ezáltal folyamatosan több növényt tudunk előállítani kontrollált körülmények között” – magyarázza a szakember.

„Minden növénynek külön táptalajreceptúrája van, amit szépen leírogatunk, hogy legközelebb is tudjuk, hogy melyik növénynek milyen táptalajt szeretnénk főzni. Megvan a recept, kimérjük a hozzávalókat, összetöltjük, lesterilezzük magát a táptalajt, ez kerül a kis dobozokba, és következhetnek a növények, amelyeket majd rájuk osztunk” – magyarázza.

Tény, hogy jóval rövidebb a laborban ez a szaporítási időszak, de minden növény esetében ez a folyamat különbözik. Megérkezik hozzánk az anyanövény, belőle lesznek a kicsinyek. Igazából az ő genetikai információjukat viszik tovább az új leosztott növényeknek. Itt nem történik genetikai módosítás” – hangsúlyozza Márta.

„Steril körülmények vannak itt, mert nem elég az, hogy a steril levegő beáramlik a fülkébe, a felületen is mindennek sterilnek kell lennie, legyen az a táptalaj, a felület, amin vágnak, a használt eszközök, amivel dolgoznak. A passzálás során »kozmetikázzák« is a növényeket, nem csupán egyik tégelyből teszik a másikba a megöregedett vagy épen osztás előtt álló növényt, ami felemésztette a rendelkezésére álló táptalajt. Aprólékos munka, itt a minőség a fontos, nem a mennyiség. Nagyon látszik, ha elsiettük a lépéseket, vagy gondosan raktuk át, előtte levágtuk, lecsíptük ott, ahol kell.”

A hölgyek itt éppen vízinövényekkel dolgoznak. Soron következik egy örökzöld magnólia, látszanak az apró elsárgult levelek, a bebarnult táptalaj. Háromhónapos ez az apró növény, amely hamarosan új táptalajba kerül, és osztódik.

Amott egy bébi hárs, mögöttünk málna és szeder, mellette áfonya. De van többféle kivi, magnóliából is van örökzöld és lombhullató, a berkenye is fejlődésnek indult, és a babérmeggy, a kamcsatkai mézbogyó is jól mutat. „Van csipkebogyó, gerberát is sikerült indítanunk” – mutatja büszkén Márta az apró növényeket. Keze ügyébe kerül egy apró mogyoró indítás, amit, mint megjegyzi, nem föltétlenül lát sikeresnek, mert kis fertőzéseket tapasztalt a tégelyben.

Sőt fajtán belül is nagy a különbség. Lehet az egyik nagyon szépen elindul, de ugyanabban a táptalajban egy másik már nem. Sokszor minimális változtatások szükségesek, de mi minden lépést lejegyezünk. Sokszor szerencse is kell. Azt is kell tudni, hogy a növények esetében valamilyen elváltozás, betegség nem egyik napról a másikra történik, hanem hetekbe is telhet, amíg megjelenik esetleg egy sárga levél, egy barnuló szár. Folyamatosan kommunikálni kell velük, figyelni kell rájuk. Érdekes, hogy az ember egy idő után megtanul kommunikálni a növényekkel, különböző jelzéseiket megpróbáljuk értelmezni és orvosolni” – magyarázza lelkesen.

„Ilyenkor őket is stressz éri, hiszen jól elvoltak a steril környezetben, ők is prüszkölnek néha, van, amikor sok a levegő, sok a fény, sokszor megpróbálunk többet párásítani. Fontos az akklimatizálás akkor is, ha néha veszteséges folyamat, hiszen ha kiviszek tíz növényt, nem biztos, hogy mind megmaradnak. Sok megrendelő nem zselében kéri, ő inkább a kész növényt akarja földben. Díszfákkal, gyümölcsfákkal, bogyós bokrokkal, virágokkal, vízinövényekkel foglalkozunk. Ami magról jól szaporodik, azzal nem érdemes, de ami magról is későn lesz termőfa, azzal érdemes itt foglalkozni.”

– jegyzi meg Márta, miközben nevetve azt is hozzáfűzi, hogy igazából a növényekkel akkor került szorosabb kapcsolatba, amikor a madarasi laboratóriumban kezdett dolgozni.

„Itt nagyon megszerettem őket. Ha látjuk, hogy valamelyik gyengélkedik, gyorsan próbáljuk megtalálni az okát. Nincs nap, hogy ne jönnék be, de akinek van egy kis ideje, jön megnézi őket. Nagyon fontos, hogy szeressük a munkánkat, mert a növények ezt visszatükrözik. Beszélünk hozzájuk, még énekelni is szoktunk” – jegyzi meg vidáman.