Édes hobbi: cukorból virágok
Bara Lenke és cukorvirágai
Fotó: Veres Nándor
Bara Lenke virágait nem elég csak megcsodálni, meg is kell kóstolni ahhoz, hogy megbizonyosodjunk, valóban cukorból vannak. A cukormasszából készült rózsák, pipacsok, orchideák olyannyira élethűek, hogy bizony van aki megízleli, tényleg édesek-e. Meg szabad őket kóstolni, csak öntözni tilos, mert akkor elolvadnak – mondja nevetve vendéglátóm, aki saját maga örömére látott hozzá ehhez a különleges alkotómunkához.
D. Balázs Ildikó
2021. szeptember 29., 17:222021. szeptember 29., 17:22
Cukormassza és ragasztó – mindkettő ehető –, ételfesték, kiszúrók, erező pálcák, szilikonerező formák, ecsetek, tapadásmentes nyújtó tábla, nyújtópálca – minden kézügyben van az asztalon, ahol Bara Lenke csodálatos, élethű cukorvirágai készülnek. Most éppen versenyre készül – magyarázza Lenke, miközben mutatja is a készülő rózsa szirmait, a hamvaska apró bimbóit.
Virág, amelyet öntözni tilos
A nappalit már több fajta kézművesvirág is díszíti, van, amelyik bablisztből, másik ostyából, rizslisztből készült, de olyan is van, amelynek az alapja a csokoládé. A többség ellenben cukormasszából készül, mindannyian jó barátságban vannak a meleggel, ha már kiszáradtak, nem károsítja őket a hőség, ellenben a nedvességet nem élik túl. Lenke nevetve meséli, volt már példa arra, hogy tévedésből egy cukororchideát addig locsoltak, amíg az elolvadt.
„Igyekszem úgy elkészíteni a virágokat, hogy azok minél élethűbbek legyenek. Megadom a formát, de például a rózsa kis szirmait még néhányszor megpödröm, hogy ne legyenek merevek” – magyarázza, és közben mutatja is. A gyurmához hasonlítható cukormasszát papírvékonyra nyújtja, formázza, az erező pálcával a szirmokat fodrozza, vékonyítja és erezetet is ad nekik, majd amikor kiszáradt a szirom, az általa készített ragasztóval a bimbóhoz ragasztja. Egy rózsabimbóban 37-39 darab kis szirom van, de közben megcsodálom a boglárkát, amelybe kilencven darab szirom került, az egész picitől a külső rétegen látható nagyobb darabokig. A levelek erősebb erezetét a szilikonforma adja meg, a szár drótból készül, a porzó pedig apró cérnadarabokból.
Viráglevél cukormasszából
Fotó: Veres Nándor
„Az alapmassza finomliszthez hasonlítható finomságú porcukor, zselatin, glükóz szirup, kókuszzsír, citromlé, tojásfehérje, esetenként glicerin, s néha kerül bele egy kis rózsaaroma. Ezt addig gyúrom, amíg összeáll, és formázható anyag lesz belőle, de ekkor még nem lehet dolgozni vele. Legalább hat órát kell állnia a hidegben. Amikor kikerül a hűtőszekrényből, kőkemény, ám a kéz melegétől gyorsan megpuhul. Formázom, majd festem. Meg is lehet kóstolni” – biztat Lenke, de nekem elég, ha csak csodálom, ahogyan dolgozik.
De érdekli az adott virág felépítése is. „Sokszor kérdezik, hogy van nekem türelmem mindehhez, de úgy érzem, hogy türelmet tanultam általuk. Mikor az ember azt látja, hogy olyant alkotott, amely másnak is tetszik, akkor már el is felejti a befektetett hatalmas munkát.”
Egy szép, színes lélek
Mondhatni a véletlen hozta a csíkszeredai nő életébe a cukorvirág készítését. Régóta keresi a saját útját, de igencsak hosszú időnek kellett eltelni, amíg megtalálta. S az ő példája is bizonyítja – hangsúlyozza –, fontos, hogy legyen bátorságunk lépni, segítséget kérni, kérdezni.
„Gyerekkoromban nagyon szerettem rajzolni, imádtam keverni a színeket. Édesapám nagyon szépen rajzolt, édesanyám szépen varrt, és én sokáig úgy éreztem, hogy semmit sem örököltem az ő tehetségükből. Talán éppen ezért mindig kerestem az utam, azt, hogy én miben vagyok jó, mi van bennem” – meséli.
Rajzolt, majd kötött, varrt, gyöngyöt fűzött, de bármihez is látott, a színek varázslatos világa mindig lenyűgözte. Aztán néhány éve hobbicukrászként egy magyarországi barátnőjének köszönhetően a legnagyobb közösségi portál egyik, tortakészítő csoportjának lett a tagja, és a profi cukrászokat is felvonultató csoportban fedezte fel a cukorvirágokat.
Cukormassza és ragasztó, ételfesték, kiszúrók, erező pálcák, szilikonerező formák, ecsetek, tapadásmentes nyújtó tábla, nyújtópálca – minden kézügyben van az asztalon
Fotó: Veres Nándor
„Volt egy ukrán hölgy, aki néha bemutatta a virágait, írta, hogy cukorból vannak, de nem hittem. Azt mondtam, biztos az otthoni élő virágait fotózza le. Aztán minél többet néztem, annál többször tevődött fel bennem a kérdés, hogy ezt én vajon meg tudnám-e csinálni. S persze a székely ember nem kér segítséget, hanem egyedül próbál boldogulni, hát így voltam ezzel én is, munkához láttam, de rájöttem, hogy valamit én is tudok csinálni, de az nem az igazi. Bár büszke voltam az eredményre, azt magam is láttam, hogy a massza, amit vásárolok, nem tökéletes, hiszen miután akár több napig is dolgoztam a virággal, az rövid időn belül töredezni kezdett. Mivel nem kérdeztem, csak próbálkoztam, idővel kiderült az is, hogy az igazán szép munkák otthon készített porcukormasszából készülnek.
– magyarázza.
Szerencsés ember – summázza –, ugyanis lehetősége adódott a későbbiekben a már említett ukrán hölgynek egy budapesti kurzusán részt vennie, mai napig ezt tartja élete legjobb döntésének. Akkor ismerte meg a speciális eszközök nagy részét, hogy mit mire lehet használni. Dolgozva tanultak.
Aztán egyre többet tanult, egyre szebb virágokat készített, és az ezekről készült fotókat közösségi oldalán is megmutatta, így ismerősei is rácsodálkozhattak a különleges tehetségére. „Minél többet készítek, annál szebbek. Most már kezdek én is elégedett lenni velük” – mondja pajkos mosollyal.
„Magam is meglepődtem, hogy én ezt megtanultam. Sokszor volt az életemben olyan nehéz időszak, amikor talpra kellett állnom, ilyenkor az ember kapaszkodót keres, sokszor eszembe jut, hogy ez a hobbi mekkora erőt adhatott volna nekem korábban. Nem is tudom, én szépítem a virágokat, vagy ők engem” – jegyzi meg.
Az eredmény önmagáért beszél
Fotó: Veres Nándor
Lenke éppen versenyre készül, egyszerre kettőre is: az egyiket Oroszországban hirdették meg, itt egy menyasszonyi csokrot kell megalkotni tíz különböző virágból, egy nagy-britanniai versenyre pedig asztali dísz készül. „Ez a verseny olyan, mint a filmiparban az Oscar, hatalmas megmérettetés lesz számomra, de nagyon várom, mert sokat jelent, hogy a szakmától kapok visszajelzést ” – mondja búcsúzóul.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
„Mentsd meg a pomponlányt, mentsd meg a világot!” – ilyen volt a Hősök-sorozat
A 2000-es évek második felének meghatározó folytatásos története, a Peak Tv előtti korszak egyik, nálunk is ismert amerikai sorozata, az NBC-nél készült Heroes (Hősök) volt.
„Mentsd meg a pomponlányt, mentsd meg a világot!” – ilyen volt a Hősök-sorozat
Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
Nem hagyott akkora űrt bennünk, mint a második évad fináléja, de szorosabbra is vehették volna a tempót a Sárkányok háza harmadik évadában, ugyanis rengeteg történés maradt a negyedik és egyben utolsó évadra. Spoileres kibeszélő.
Megint várhatunk két évet hogy láthassuk, mi történik még a Targaryen polgárháborúban
Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
Rivière Zsuzsi marosvásárhelyi pszichoterapeuta tizenegy éve költözött Peruba, ahol az Ayahuasca-nevű hallucinogén főzet segítségével az őslakosok hagyományai szerint dolgozik, és egy esőerdei bungalóban él férjével, messze a nyugati kényelemtől.
Az erdélyi nő, aki törzsi gyógyítóvá vált az amazóniai esőerdők mélyén
Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
Javítható vagy átalakítható lenne sok olyan ruhadarab, amely ma egy kisebb szakadás vagy megunt fazon miatt a szemetesben végzi. Kelemen Réka csíkszeredai divattervező szerint a fast fashion is hozzájárul ahhoz, hogy egyre ritkábban választjuk a javítást.
Ne dobd ki, javítsd meg: így menthetjük meg a ruháinkat
A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Ötszáz évvel Mohács után nem csak egy elvesztett csatára emlékezünk. A Csíki Székely Múzeum új kiállítása azt mutatja meg, hogyan vált az oszmánokkal való másfél évszázados együttélés Erdély kultúrájának részévé.
A félhold árnyékában: amit a török kor ránk hagyott
Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
Kristály Kincső frissen diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol rektori kitüntetést is kapott. Festészetében a bőrön, az érintésen és az identitáson keresztül vizsgálja azt, amit magunkból megmutatunk, és amit inkább elrejtenénk.
Érintésről, identitásról, az elnyomott énről – Kristály Kincső festőművésszel beszélgettünk
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
Bár nem hivatalos ünnep, a könyvszeretők nemzetközi napjának célja, hogy az olvasás és az írott kultúra fontosságára emlékeztessen egy egyre inkább technológia uralta világban.
Ma van a könyvszeretők nemzetközi napja
A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
A székelyföldi képzőművészet egy meghatározó alakja, Gaál András előtt tiszteleg a Csíki Székely Múzeum új kiállítása. A tárlat a festő, pedagógus és közösségszervező sokrétű örökségét mutatja be születésének 90., halálának ötödik évfordulóján.
A látás tanítója − Gaál András műveiből nyílt emlékkiállítás a Csíki Székely Múzeumban
Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
Harmincadik alkalommal rendezik meg a Szent Király Szövetségi Találkozót, amelyre a Kárpát-medence több mint húsz, Szent István nevéhez kötődő településéről érkeznek vendégek. Az esemény hagyományőrző, kulturális és ünnepi programokat kínál.
Jubileumi találkozó: Csíkszentkirály látja vendégül a Szent István nevét viselő településeket
Zöldséges tekercs – videó
A zöldséges tavaszi tekercs a távol-keleti konyhák egyik legismertebb és legkedveltebb fogása. Az idők során a különböző országokban saját változatok alakultak ki, így ma már egy igazi nemzetközi street food klasszikusnak számít.
Zöldséges tekercs – videó
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!