Csíkszentmihályi Mihály: szebb Erdély, mint ahogy elképzeltem

Eddig igaz, nem voltak kapcsolatok, de most hirtelen lettek, és ez nagyon jó. Egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy két fiúnk nem lehetett itt. Ők nagyon érdekes, de fontos dolgokkal foglalkoznak, ám őket is érdekli, hogy mi van a családdal. Egyik Afrikában dolgozik, a másik két-három alkalommal Kínába utazik évente. Eddig nem volt alkalmuk eljönni ide, de előbb-utóbb jönni fognak. Komolyan veszik ők is a múltat, azt, hogy részben benne van a csontjukban, hogy innen származnak. Nagyon barátságos és családias érzés itt lenni.

– Annak idején mi volt az indítóok, amiért elkezdte kutatni a boldogságot?
– Mert azt tapasztaltam, hogy nagyon sok család, barátok, ismerősök teljesen leroskadtak, amikor elvesztették a munkájukat vagy a házukat, pénzüket. Volt viszont köztük egy-kettő, akik bár nagyon rossz anyagi körülmények között éltek, szinte mindenüket elvesztették, mégis tudtak mosolyogni, énekelni és másoknak segíteni. Gondolkodtam, hogy miért van ez, miért lehet? Mindent elveszteni anyagilag, és mégis emberileg virágozni.

Vannak szükségesebb dolgok az életben. És erre akartam szentelni az életemet, hogy próbáljak abban segíteni, hogy jobb módon tanítsák a gyerekeket az iskolában, jobb házasságok, családi életek legyenek. Akkor érzem jól magam, amikor látom, hogy alkalmazzák a flow-élményt az iskolákban, családokban. Amikor ez megvan, akkor úgy érzem, hogy érdemes volt.

– Sok helyen járt már a nagyvilágban, mit keresnek az emberek általában ahhoz, hogy boldogok legyenek?
– Részben mindenhol azt keresik, minden környezetben, minden országban, hogy miképpen lehetnek személyesen boldogok, aztán a családban. Az emberiség közmotivációja ez. Aztán a különböző politikai, történeti környezetben más és más, vannak dolgok, amelyek eléggé különbözőek.

Vagy egy kapcsolat, vagy a kapcsolatnak az emléke, vagy egy más emlék, az, hogy valaki szeret vagy szeretett, egy gyerekkori élmény, amely egyetlen volt a világon. Ezt meg lehet csinálni.