Bejárta a fél világot: több országban járt, mint amennyiben nem Kelemen Barna

Az ajándékok között ott van egy forgatható földgömb is. De azért nem úgy választja ki a következő célt, hogy rábök a glóbuszra. „Ennél azért jóval céltudatosabb vagyok, bár lehet, ki kellene próbálni egyszer ezt is. Engem folyamatosan vonzanak a desztinációk, így kiszemelem előre, jó idejében. Most a pandémia sok számításomat keresztülhúzta, de most is próbálok tervezni, csak finomabban.

Amikor elkezdett utazni, akkor nagyon nehezen lehetett még külföldre menni. Abban az időben Csehszlovákia meg Magyarország lehetett egy turista célpontja, aztán amikor felszabadultak a határok, s lehetett kimozdulni, akkor is ki kellett menni először Budapestre, ha az ember el akart valahová utazni.

„Én voltam az első idegenvezető, aki beszélt magyarul és románul, én tapostam ki az utat a többinek, aki utánam jött. Az emberek úgy képzelik, hogy könnyű ez a munka: napfény, tengerpart, pálmafák, jönnek a turisták, akikkel viccelődünk, kacarászunk, és eltelik. De nem erről szól. Amikor én kikerültem oda, akkor arról szólt az én munkám, hogy éjszakákon keresztül csináltuk a transzfereket, mert akkor jöttek a gépek, és nappal rohangáltunk harminc szállodába, hogy mindenkit meglátogassunk, hogy mindenkivel beszélgessünk. Én idegenvezetőnek mentem ki, aztán az idegenvezetők főnöke lettem, én szerveztem le a napi teendőket, én osztottam be a programokat, és bírtam néhány éven keresztül” – mondja Barna.

Bali mint álom

Rámutat, akkor kezdett igazán pénzt keresni, amiből meg tudta engedni magának, hogy kedvtelésből utazgasson, és kezdte az álmait valóra váltani, olyan desztinációkat célzott meg, amelyeket valamikor lehetetlennek, elérhetetlennek tartott. Például elment Balira, amelyet csak folyóiratokban látott addig, s mindig arról olvasott, hogy ez meg az a világsztár Balin vásárolt házat, vagy valamelyik luxusszállodában járt. „Elsők között sikerült eljutni Balira, mert nagyon akartam. utána akkor jött a többi is. Nem egyedül utaztam, hanem sokszor a két jó barátommal, Jakab Zsomborral meg Puskás Győzővel. Együtt is mentünk, meg külön-külön is.

Napimádóként a tengert preferálja

Hogy hol járt a legtöbbet? Kelemen Barna úgy érzi, Európát lassan „kimerítette”, kevés olyan hely maradt, ahol nem járt volna. Az egyik ilyen Skócia, amely bár gyönyörű ország, talán a zord éghajlata miatt kerülte el eddig Barna. Elismeri,

Nagy meglepetés volt számára Burma, a mai Mianmar, ahová még az utazásai legelején jutott el, és sokkolta, hogy mennyire másként élnek az emberek, hogy milyen kevésből élnek mennyire boldogan. Szinte semmijük sincs, mégis önzetlenek és barátságosak tudnak lenni. Rossz élményeiről is kérdezném a világutazót, de erről nem nagyon tud mesélni. Állítja, neki nem igazán voltak rossz tapasztalatai, még akkor sem, ha ilyen sokat utazott. Persze, vele is megtörtént, hogy lefújták a járatot, vagy sokat késett a járat, vagy mondjuk nem olyan volt a szállás, mint ahogy elképzelte, de ezeket nem tartja tragédiának.

A tarantulától a krokodilig

Bár sok „veszélyes terepen” is volt, ilyen szempontból sincsenek rossz tapasztalatai. Amikor Rio De Janeiróban volt, azzal riogatták, hogy a világ legveszélyesebb városa, hasonlóképp készítették fel Fokvárosra is, de a marosvásárhelyi utazó nem érezte magát veszélyben egy percig sem. Fóbiái sincsenek, így tudott Tunéziában élni, ahol a szarvasvipera vagy a skorpió napi rendszerességgel fordult elő. Voltak izgalmas kirándulásai is ilyen szempontból:

A világ másik fele még előtte áll

A 47 éves utazó áprilisban éppen a századik országként látogatta meg Panamát, utána pedig még egy Azerbajdzsán és Grúzia is „becsúszott”.

„Nekem nagy elégtétel, hogy sikerült olyan helyekre eljutni, amiről csak álmodoznak egyesek, sőt, még én is csak álmodoztam. De mindig van bennem egy kíváncsiság, hogy újat és újat akarok látni, megismerni” – vallja be. S kapásból már sorolja is, hogy látni szeretné még a Francia Polinéziát, el szeretne jutni Hawaiira, de érdekli Chile, Kolumbia és Ecuador is, több afrikai államot is kinézett magának, Namíbia, Ghána, Szenegál – látni szeretné a Viktória-vízesést, a nagy vízesésekből csak az maradt ki számára. Ruanda, Uganda is érdekli, mert látni szeretné a gorillákat úgy, ahogy vannak a természetes környezetükben. „Nincs határ, nincs ilyen kitűzött cél, hogy akkor még ötvenet, még százat, nem akarok senkinek semmit bizonyítani. Egyszerűen egyfolytában ki vagyok szomjúhozva az újra, az hajt. S ha az egészségem megengedi, akkor megyek” – zárja beszélgetésünket a világutazó.