Az internet hajnala: a telefonos modem

A kilencvenes évek eszközei nem igazán érték el a ma megszokott adatátviteli sebességet...

Emlékszünk még? Dial up, azaz hívd fel! A kilencvenes években telefonos modemeken keresztül, furcsa, csiripelő hanggal tört be háztartásainkba az internet.

Török Zoltán

2017. május 17., 16:232017. május 17., 16:23

2017. május 17., 17:382017. május 17., 17:38

A legelső világhálós hozzáférés telefonvonalas modemen keresztül jött létre, legalábbis számomra. Az 1990-es évek közepén járunk. A meglévő klasszikus vezetékes telefonkészülék mellé kellett beszerelni a modemet, ami tulajdonképpen egyfajta tolmácsként működött. Vagyis a számítógép valamit közölt a modemmel, az lefordította egy olyan nyelvezetre, ami továbbítható volt a vonalon, a másik oldalon egy hasonló szerkezet segítségével a közölt információ a világhálóra került. A válasz hasonlóképpen érkezett. Ha belehallgattunk a modemek „párbeszédébe” akkor furcsa, fémesen csiripelő hangokat hallottunk, más szóval azok a modemek akusztikusan működtek.

A nagy fejlődés: bőröndből könyvméretű modem

Az egykori ZX Spektrum is valami hasonló módon mentette az adatokat kazettás szalagra, vagy az M-18 mikrogép is modemen keresztül kapcsolódott a központi FELIX-C gépre. Csakhogy közben a technikai különbségek kezdtek megszűnni, az állandó miniatürizálódó elektronika révén a modem egy kisebb könyv nagyságú lett, szemben a „sokoldalúan fejlett szocialista” több kilós és kisebb bőrönd nagyságú elődjével.

Egyik vállalkozó ismerősöm újságolta lelkendezve, hogy mennyi mindent sikerült megtudni a világhálóról a modemen keresztül.

A meglepetés a telefonszámlával jött, mert az elhasznált perceket a telefontársaság szigorúan leszámlázta – jellemző módon az internetes világ kezdetén.

Én akkoriban csak az elektronikus levelezésre használtam a modemes világhálót, ami sok telefonos percet nem vett igénybe. A gyorsabb és praktikusabb hozzáférés a vezetékes hálózat kiépülésével valósult meg, amihez a városban az elsők között csatlakoztam. Ahogyan elterjedt az üvegszálas technológia használata, csatlakozni a kábeltelevízió vagy a vezetékes telefon hálózatán keresztül is lehetett. Közben helyenként a rádiómodemes megoldást választották, ott, ahol addig nem volt semmilyen vezeték. Két pont közötti távolságban a modemek rádiójelekkel kommunikáltak egymással, de a mobiltelefonos hálózat kiépülésével és fejlődésével ez is feleslegessé vált.

Több milliárd csatlakozás

Na, de tulajdonképpen mi is az internet, ami napjainkban abszolút hozzáférhető és kézzelfogható? Ahogyan gyakran emlegetjük, egy világhálózat, amire a számítógép, bárhol is legyen, rácsatlakoztatható egy sajátos, úgynevezett protokollon keresztül. A csatlakozó gépek száma jelenleg több milliárd, és lehetővé téve bizonyos megosztásokat, bárki hozzáfér egy bizonyos helyen tárolt információkhoz.

Nem egy fizikai hálózat, hanem inkább egy módszer, amivel különböző hálózatokat lehet összekapcsolni.

Manapság nem a könyvtárba rohanunk, ha valamit pontosítani, ellenőrizni szeretnénk bármilyen területen, hanem beütjük a Google-be, ami a legelterjedtebb kereső, szaknyelven kereső motor – search engine. Ennek a működéséről most nem magyarázok, tessék kérem utánaolvasni. A világhálón. Csakhogy ne feledjük, amint „kilépünk” a kereső segítségével (a Google mellett még sok más is létezik), az angol nyelv ismerete nagyon is szükséges. Természetesen találunk példának okáért magyar nyelven is információkat, de angolul a sokszorosa hozzáférhető.

Nemcsak a házunkba, hanem a zsebünkbe – okos telefonon keresztül – is betörő internet amennyi áldással jár, ugyanannyira visszataszító lehet. De csak akkor, ha elfeledjük, hogy ez is egy eszköz, mint amilyen a székely bicska, és nem cél. A minket körülvevő csodálatos természet nem pótolható semmilyen termékkel, semmilyen digitális technika révén létrehozott virtuális világgal.