Hegyre föl, völgybe le, morénás terepen haladnak a túrázók. Helyenként erősen fúj a szél, néha a hó is szállingózik, fáradt a csapat, nagyok a szintkülönbségek, kevés az oxigén, de talán minden nehézséget feledtet, amint a felhők mögül fel-felsejlenek a földkerekség legmagasabb csúcsai. Pataki Melinda nappalijában ülök, aki 59 évesen nemrégiben a Mount Everest 5364 méter magasan fekvő alaptáborában járt.
2022. június 21., 18:212022. június 21., 18:21
2022. június 21., 18:262022. június 21., 18:26
Egy életre szóló élményt adott a nepáli utazás Pataki Melindának
Fotó: Veres Nándor
Hegyre föl, völgybe le, morénás terepen haladnak a túrázók. Helyenként erősen fúj a szél, néha a hó is szállingózik, fáradt a csapat, nagyok a szintkülönbségek, kevés az oxigén, de talán minden nehézséget feledtet, amint a felhők mögül fel-felsejlenek a földkerekség legmagasabb csúcsai. Pataki Melinda nappalijában ülök, aki 59 évesen nemrégiben a Mount Everest 5364 méter magasan fekvő alaptáborában járt.
2022. június 21., 18:212022. június 21., 18:21
2022. június 21., 18:262022. június 21., 18:26
„Miután hazajöttem, még kicsit szédelegtem. Engem annyira megfogott a látvány, az emberek, hogy testileg itthon voltam, de lelkiekben még ott” – mondja Melinda. Előkerülnek az emlékek, zászlók, térképek, laptopján már rendszerezve vannak a fotók, videók, s ő csillogó szemekkel mesél.
Olvasmányélményei, az édesapja, Beder Tibor néhai Hargita megyei főtanfelügyelő, földrajztanár által elmesélt, felolvasott történetei hozták közel Melindához már kisgyerekként a Himalája hófödte csúcsait. Mindig is oda vágyott, és amikor már annak árnyékában túrázott, szinte maga sem hitte, hogy álma valóra vált.
– eleveníti fel Melinda.
Az alaptáborban, 5364 méteren
Fotó: Pataki Melinda személyes archívuma
Meséli, mekkora sokként érte a családot, amikor szinte az utolsó pillanatban, tavaly májusban szembesítette őket elhatározásával. „Akkor szóltam, amikor az út ki volt fizetve. Szándékos volt, hogy ne tudjanak lebeszélni róla. Azt kértem, ne haragudjanak rám, el akarok menni, ne is próbáljanak meggyőzni az ellenkezőjéről, inkább segítsenek és bátorítsanak. Nagyon féltettek, de megértettek” – nyugtázza békés mosollyal.
Egy magyarországi utazási irodával kelt útra, ez a megoldás megkönnyítette a rengeteg bürokráciával járó ügyintézést, és a család számára is biztonságot jelentett. 2018-tól céltudatosan készült a nagy útra, információgyűjtéssel, regények, útleírások olvasásával, majd a felszerelés beszerzésével, s az utolsó szakaszban a fizikai felkészüléssel.
Eldöntöttem, hogy elmegyek a Mount Everest lábához, hogy utolérjem a lelkem – mondja a csíkszeredai Pataki Melinda
Fotó: Veres Nándor
„Aztán 2022 februárjában jött a jelzés, hogy mégis lesz túra, március végén indulunk. Attól a perctől felgyorsultak az események, március 31-én már a Kathmanduba tartó repülőgépen ültem 18 csapattársammal együtt, ebből egy magyarországi túravezető, nyolc nő, tíz férfi, idősebbek, fiatalabbak. A túrán való részévételre 55 év volt a korhatár, de miután elbeszélgettek velem, 59 évesen engem is bevettek a csapatba”.
Jól bejáratott bakancs, jó minőségű hálózsák, na meg a meleg és főleg réteges öltözet a legfontosabb kelléke egy ilyen túrának – derül ki a beszélgetés során. A csapat a Budapest–Doha–Kathmandu útvonalon érkezett meg Nepálba. Katmanduban két napot töltöttek, majd mivel a köd miatt nem szálltak fel a repülőgépek, helikopterrel indultak a 2740 méteren fekvő Luklába, s igazából innen indult a gyalogos kaland.
Melinda mögött a Mount Everest alaptábor
Fotó: Pataki Melinda személyes archívuma
Személyenként tizenöt kilós csomagot lehetett a luklai gépre felvinni, ebbe minden szükséges dolognak el kellett férnie, ami a tizenegy napra nélkülözhetetlen, de Melinda még így is szorított helyet ajándékoknak a nepáli gyerekek számára. Átlagban napi 5-6 órát gyalogoltak, eleinte rododendron- és fenyőerdőkön át vezetett útjuk, meredek szurdokokon átívelő függőhidakon, serpa falvakon haladtak át a világ legmagasabb csúcsaira igyekvő expedíciók útvonalán, szinte végig gyönyörködve a Lhoce (8501 m), a Nupce (7861 m), az Ama Dablan (6856 m), valamint a Csomolungma, azaz a Mount Everest (8848) megigéző látványában. Útjukba kerültek a tibeti táj elmaradhatatlan hozzátartozói: a buddhista vallási építmények, a sztupák, a mani-kövek, a különböző expedíciók során életüket vesztett hegymászóknak emléket állító szentélyek, a szélben lobogó imazászlók, a hatalmas csomagokat cipelő „porterek” és jakkok.
A Tengboche kolostor előtt, 3900 m
Fotó: Pataki Melinda személyes archívuma
A gyalogtúra alatt egyszerű menedékházakban töltötték az éjszakákat, fűtetlen hálószobákban, s minél magasabbra értek, annál zordabb lett a táj is. 3860 méteren már kietlen sziklavilág uralkodott, a gleccserek környezetében kőtengeren (morénákon) haladtak át, s ezért noha csomagjaik egy részét hordárok cipelték, a túra sok esetben nem bizonyult könnyűnek. Phakding (2650 m) – Namche Bazaar (3470m) – Tengboche (3860) – Dingboche (4410m ) – Lobuche (4930m) – Gorak Shep (5180m) – Everest alaptábor (5364 m) és vissza – így néz ki tizenegy napos gyalogtúra pontokban, magasságokban. A csapatnak csupán fele tudott a végcélig eltúrázni, a magashegyi oxigénhiány sokak szervezetét próbára tette.
Talán az utolsó nap volt a legembertpróbálóbb – meséli Melinda –, itt már kevesebb volt az oxigén, és nehéz a terep. Az útvonal a Khumbu-gleccser mellett vagy a jég felszínét borító morénán vezetett, a gleccser állandó mozgása miatt a köves, sziklás ösvény is folyton változott. A boldog, célba ért túrázók fotókon örökítik meg a pillanatot, Melinda székely zászlóval a kezében és széles mosollyal látható az egyiken.
Rododendron 2700 m magasan
Fotó: Pataki Melinda személyes archívuma
„Namche Bazaarban vásároltam két imazászlót, a sok-sok hasznos kulturális, szakrális, hagyományokkal kapcsolatos információkat nyújtó nepáli vezető tanácsára Lobuche alatt, a hegymászók emlékhelyén és a célállomáson, az alaptáborban feszítettem ki.
Jó érzés volt ott lenni – mondja Melinda –, hiszen ez az út egy életre szóló élményt adott. „Végig boldog voltam, mindent, amit láttam, hallottam, megtapasztaltam és értékesnek tartottam, próbáltam megőrizni az emlékezetemben és a lelkemben. Amikor az alaptáborból lejöttünk, azt mondogattuk, hogy ezt az utat az ember az életben egyszer teszi meg. Hazaértem, eltelt egy kis idő, és én azt mondom most, hogy holnap indulnék. Szeretnék visszamenni. Ez a kaland, a cél és a célhoz vezető út, a felkészülés megerősítette bennem a hitet, hogy a legfontosabb az, hogy mindig legyenek céljaink, amiért érdemes korán kelni, jókedvvel, mert a cél erőt ad, kedvet ad az élethez” – búcsúzik.
Mani kövek, amelyek mantrákat (fohászokat) tartalmaznak
Fotó: Pataki Melinda személyes archívuma
Emberek, élettörténetek elevenednek meg, igazi időutazással ér fel a csíksomlyói családi ház nappalijában töltött néhány óra. Melinda két szürke kővel tért haza az alaptáborból: egyet ereklyeként megőriz, a másik pedig édesapja sírján pihen.
Az elhunyt hegymászók emlékhelyén, ahol Melinda is kifeszített egy imazászlót a szélben
Fotó: Pataki Melinda személyes archívuma
„Zászlók a szélben...”
Fotó: Pataki Melinda személyes archívuma
Út a Khumbu gleccser morénáján
Fotó: Pataki Melinda személyes archívuma
Jakcsorda az Everesten elhunyt hegymászók emlékhelyénél
Fotó: Pataki Melinda személyes archívuma
Hamar, könnyen, olcsón elkészíthetjük a csokis sült zabkását – ha a végén egy kevés mézet is csurgatunk rá, még gazdagabb és édesebb lesz a végeredmény.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
A téli madáretetés nemcsak közvetlen táplálék kihelyezésével történhet. Többféle módon is kedveskedhetünk a madaraknak a kihívásokkal teli keményebb téli időszakban, ezeket az alternatív lehetőségeket fogjuk bemutatni.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
Az uborkasaláta nem hiányozhat a sült húsok, fasírtok mellől. A kínai változat nemcsak azért különleges, mert a fűszerezése teljesen más, hanem azért is, mert kés helyett sodrófával dolgozzuk meg az uborkát.
A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
szóljon hozzá!