Apának lenni

hogy létezik abban az anyagi értelemben, ami ma oly nagyon fontos. Azon kívül persze felborított minden addigi szokást és napirendet, berögződést, célt és perspektívát. S itt van ma, belekapaszkodva a lábamba, ahogy itthon dolgozni, netalán írni szeretnék, s mit kiáltana egyebet, mint apa, apa, s persze akkor mindent abba kell hagyni, rá kell figyelni, neki kell mosolyogni, hozzá kell beszélni, mert annál szebb dolog nincs, mint amikor a másfél éves lányod rád mosolyog.

Apának lenni aggodalom – ez a másik bevett, tulajdonképpen hamis klisé, hisz az apa, ugyebár a férfi kell biztosítsa a körülményeket, el kell tartsa ugyebár a családot, estébé, estébé. Valahogy én mégsem érzem, hogy eluralkodna rajtam a családfenntartói minőségem, inkább csak sajnálom, hogy telik, múlik az idő, odalesz ez a csodálatos periódus, ahogy napról napra fejlődik ez a baba, ahogy egyre biztosabban áll a lábán, de még mindig esik és potyog, s mindig a lehető legrosszabbul, s egyik horzsolás a másikat éri, hol itt, hol ott dagad meg az arca, s ilyenkor persze elsírja magát, de fél perc sem telik bele, s máris

amiről éppen az előbb potyogott le. S ahogy napról napra egyre jobban formálja a szavakat, most ugyan még főneves világ van, de már használ határozószót, oda, oda, mondja, s az első ige is megjelent, mi más lenne, mint hogy mész, mész, s megy, megy. De nem gondolok aggodalommal arra, hogy hamarosan közösségbe kerül a lányom, hogy bölcsi lesz-e jó vagy tipegő, hisz látom, hogy szereti az embereket, hogy számba vesz mindenkit, rokont és ismerőst, barátot és szomszédot, hogy milyen boldogan üdvözöl mindenkit, árad belőle a tényleg őszinte szeretet. S hogy mi lesz utána, napközi, előkészítő, suli, hogy ki legyen majd a tancija, melyik legyen a sulija, hogy befolyásolja ez majd az életét, a személyiségét, a döntéseit? Inkább csak azt sajnálom, amikor majd észreveszi, hogy hiába szereti ő teljes szívvel az embereket, vannak, ó, sokan vannak, akik egyszerűen nem képesek szeretni.

korábban írtuk

Jó hír az apáknak: Messiék legyőzhetők

A székelyföldi iskolások legnagyobb része közvetlen környezetéből, a rokonságból, ismerősei közül választ példaképet magának. A Sapientia egyetem kutatásából az is kiderül: esetükben a pozitív emberi tulajdonságok sokkal többet nyomnak a latban, mint a sikeresség és a népszerűség.

Egy dolgot azonban bizton állíthatok: apának lenni mégiscsak a legnagyobb megvalósítás. Nem a felhalmozott anyagiak, nem a csúcsokat döntögető karrier. Nem az indított háborúk vagy a begyűjtött skalpok. Nem az összetört szívek és a feldagasztott bankszámlák. Igen, elvileg mindenki képes rá, de mégis... Apának lenni nem egyszerűen szerep és minta, nem csak egy felelősség: egy vibráló állapot, egy érzés, talán mindig más, mindig változó. Mert amikor az anyja cicijével a szájában érted nyúl a lányod: na, akkor érzed, hogy apa vagy. A legeslegboldogabb apa a világon.