
Az egyszerre vonzó és taszító csúszdabirodalom
Fotó: Koszta Ferenc
Illetve időnként csak csúszdázna. Nem is akárhol, hanem egy óriási csúszdabirodalomban, amit manapság aquaparknak neveznek. Csak hát minden akadályozza: a csúszda magas, a sor hosszú, a gyerekmedence másfelé van, s ő meg na, mégiscsak anya. Méghozzá egy gyerekkel, aki szintén ott van a csúszdabirodalomban.
2017. július 12., 15:122017. július 12., 15:12
2017. július 12., 17:002017. július 12., 17:00
Öt évvel ezelőtt voltunk először és utoljára aquaparkban: kipróbáltunk minden csúszdát, legyen az a legmagasabb, legmeredekebb, legfélelmetesebb eszköz is. Most is emlékszem arra a felszabadult adrenalinra, amit akkor érzel, amikor lecsúsztál valamin, amit úgy gondoltál, sosem teszel majd meg. Amikor ott dobog a szíved a gyomrodban, ott a kettősség, a menni meg nem menni érzés, aztán mégis behunyod a szemed és elindulsz, s felszabadultan visítasz, amikor iszonyatos sebességgel száguldasz a vízbe. Azóta is gyakran eszembe jut, de keresni nem kerestem az alkalmat, hogy ismét élménycsúszdázzak.
Szabadságunk alatt azonban persze belebotlunk egy aquaparkba. Tudjuk, nem hagyhatjuk ki. Csakhogy azóta sok minden megváltozott, de leginkább az, hogy egy két és fél éves leányzó is van velünk. Na nem baj. Nyilván nem fog a legmagasabb csúszdára velünk jönni, de csak van ott valami gyerekbirodalom is, s ráadásul társasággal megyünk, úgy hogy a kilenc felnőttből csak vigyáz valaki a két gyerekre. Ezzel az alapkoncepcióval vállaljuk be, de anyai szívem kissé fél azért.
Laza visítozás a csajokkal
Fotó: Koszta Ferenc
Bár máskor kilenckor is alig lehet kiszedni az ágyból, most, amikor felkeresnénk a létesítményt, leányunk hétkor kel, ez pedig azt jelenti, hogy az élményfürdő tízórás nyitására már elég fáradt, s ezzel arányosan elég makrancos is.
Apa sem érti, miért felejtettek el kulcsot adni az öltözőszekrényhez. Amikor már megszerezi a kulcsot, amiatt bosszankodik, hogy nem fér be a táskánk a pluszpénzért megváltott szekrénybe, ráadásul annyian vannak az egész öltözőben, hogy mi az azelőtti padon vagyunk kénytelenek öltözni. Anya agyvize meg csak forr.
Amikor mindennel elkészültünk, s végre a gyerekmedence felé vesszük az irányt, a dacos kétésfélévesünkről kiderül, hogy nem szereti, ha folyton a fejébe csöpög, zubog, esik a víz.
Leányunknak nem tetszik: „spriccel, ne menjünk oda”. Két kisebb csúszdát próbál ki, az sem nyeri el tetszését. Állítja, hideg a víz. Apával lecsúszik egy magasabbról, de hallani sem akar arról, hogy ezt még egyszer megtegye. Csalódottan cammogunk visszafelé, útközben bemegyünk a hullámmedencébe, de a leányzó leszállni sem akar az ölünkből.
Amikor kidobnak a vízbe
Fotó: Koszta Ferenc
Visszatérve a „főhadiszállásunkra” megállapítjuk, másoknak sem épp leányálom eddig a búsás belépőért meglátogatott aquapark: a másik gyerek sincs elolvadva a csúszdázástól, ő is nyűgös, így nyilván az anyukája is az. Van, akinek az első csúszdázása során úgy bemosta a feléje zubogó víz a naptejet a szemébe, hogy negyven percig sírt a fürdőszobában, míg ki tudta mosni, azóta is piros a szeme és ég. Mások most jöttek rá, hogy párjuk nem is szereti a sebességet, a csúszdákat, márpedig egyedül nincs kedvük szelni a sebességet és a habokat. Ki ezért puffog, ki azért ideges, úgy tűnik, nyaralási katasztrófa ez az aquapark. De legalább jó drága.
Az én fejemben van még egy mentőöv: ha elaltatjuk a fáradt csúszdautálót, legalább férjjel külön-külön el tudunk menni ezt-azt kipróbálni, s ha kialudta magát a leányzó, lehet a kalózvilággal is megbarátkozik. Hátha...
Ennek reményében a 35 fokos tűző napon felcsapom a hátamra a gyereket, s körbesétálom a strandlétesítményt kétszer. Izzadok, de közben lesem, mi az, amire mindenképp felülök, ha végre elalszanak a hátamon. Meg is történik a dolog. Az alvó gyereket szépen lefektetjük az árnyékban, s szétosztjuk: te ezt nézed meg most, én vigyázok a gyerekre, én meg azt nézem meg, és te vigyázol akkor az álmaira. Hárman csajokul indulunk el, hogy felfedezzük az úszógumis siklást. Igen ott, a hatalmas 27 méter magasból szabadesést biztosító csúszda – amelyről biztosan nem fogok lecsúszni, én aztán biztosan nem – alatt.
Míg a gyerekek alszanak, még egy gyors szabadesés belefér: csakúgy röpülünk a levegőben, majd csapódunk a másfél méter mély vízbe. Aztán a „félelmetes csúszda” jön. Öt emeletet kell menni, hogy feljuss a 27 méter magasba, hogy onnan „ess le a mélybe”. Sokan vagyunk. Csak felmegyek én is. Ha másért nem, megnézem a kilátást. Állítólag gyönyörű. De vajon mennyire ciki lefelé jönni a lépcsőkön, ha mégsem mersz lemenni? Na, mindegy. Menjünk, meglátjuk, mi lesz. Ahogy emelkedek a lépcsőkön felfelé, úgy emelkedik a gyomrom is egyre magasabbra. A kilátás fentről egyszerre gyönyörű és félelmetes. Nem, nem szabad gondolkodni. Lecsúszni és kész. Ennyi a feladat.
Szóval, nem gondolkodni, és lecsúszni. Leülök, s amikor elengedem a fogódzót, már visítok is. Csak esek és esek, és közben hosszú métereken keresztül nem is ér semmilyen porcikám a csúszdához. Megcsináltam.
Szabadesés 27 méter magasból
Fotó: Koszta Ferenc
Az üdítő érzés és az adrenalin még jóval azután is bennem van, hogy földet értem. Elégedetten megyek vissza a még mindig alvó babámhoz, s közben az apjával megegyezzük: mégis megérte, már megérte az egész. Az már csak hab a tortán, hogy három órás alvás után a legkisebb aquaparkozóval ismét kipróbáljuk a kalózhajót, s kiderül, kipihenten a víz is melegebb, a spriccelés és csobogás sem annyira vészes, és megéri felmenni a vizes hajón, ha utána apa, anya ölében csúszdázni lehet.
Miért történhet meg, hogy egyesek tíz év nyelvtanulás után sem mernek megszólalni, mások fél év alatt megtanulnak kommunikálni? Kovásznai Ágnes angoltanár szerint a titok a rendszerességben, az élő nyelvi környezetben és a tanulási módszerekben rejlik.
Ha már esősre fordult az időjárás, és úgy döntöttünk, hogy nem mozdulunk ki a hétvégén, akkor itt az ideje felütni valamelyik streamingplatformot. Szerintünk most ezeknek az újdonságoknak érdemes esélyt adni.
Kijött az első előzetes kedd este a Netflixnél készülő új, Narnia filmhez, amit Greta Gerwig, a Barbie, a Kisasszonyok és a Lady Bird rendezője írt és rendezett.
A pedagógusok számára a tanítás napjainkban már jóval többet jelent a tananyag átadásánál: egyszerre kell nevelniük, támogatniuk és alkalmazkodniuk a gyerekek eltérő igényeihez. Két szakembert kérdeztünk a hivatás nehézségeiről és szépségeiről.
A toxoplazmózis hallatán sok gazdi és leendő szülő megijed. De valóban a macska jelenti a legnagyobb veszélyt? Rus Patricia állatorvos segítségével bemutatjuk, hogyan terjed a fertőzés, mikor jelent kockázatot és hogyan védekezhetünk ellene.
Digger – avagy a közöny meglepő ereje. Így is lehetne parafrazálni az Oscar-díjas Birdman rendezőjének új filmjét ami nem azért lett ordas nagy bukás mert rossz, hanem mert az érdektelenség lengte körbe. Képbehozó.
Új sorozattal rukkol elő a Vikingek készítője, legújabb folytatásos története, a szintén a viking-korszakban játszódó Bloodaxe a Prime Video-ra érkezik január 20-án.
Gods Don’t Give Gifts (Az Istenek nem ajándékoznak – szerk. ford.) címmel jelenik meg a YouTube-on másfél millió feliratkozóval rendelkező Gossip Goblin néven ismert Zack London egész estés filmje, ami teljes egészében AI használatával készült.
A mai napig a legjobb akció-szerepjáték, ami sok szempontból egyáltalán nem öregedett. Szeptember végén Remastered kiadást kapott a legendás Witcher III, így most a gamerek teljes pompájában vethetik bele ismét magukat. Képbehozó.
Barettsapkás lányok, menekülő kulcstartó-árusok, Mona Lisa helyén egy idegen telefonja: három nap Párizsban, ahol a legnagyobb látványosság néha maga a tömeg.
szóljon hozzá!