Amikor a lélek megbetegíti a testet

„Lelkem kiütötte a testemet”

Különféle okok miatt vált fontossá Bodó Márta számára a gondolat, hogy testben élünk, hogyan élünk a testünkben, és milyen viszony van test és lélek között. A Keresztény Szó egyik lapszámát akarta ennek szentelni, hogy különböző szakterületen dolgozók szólaljanak meg a témában.

Lelkes közösségek

Tabukat döntögetett a kolozsvári előadó, visszanyúlva egészen az Ószövetségig, megnézve ott a test és lélek kapcsolatát, majd átívelve a Krisztus születése utáni időszakra. Volt idő, amikor a mezítelen test látványa elfogadhatatlannak minősült, az intim testrészeket kis leplekkel fedték a képzőművészeti alkotásokon is. A test alávalónak minősült annak ellenére, hogy Isten fia is testet öltött. A test és lélek egységét elfogadni – ez még manapság is feladat.

A Testben élünk kötet kiadóját, a Verbum igazgatóját idézte az előadó: a plébániákat úgy tartják számon, hogy hány lelkesek. Mintha a testek nem léteznének, nem számítanának... „Vajon a kereszténység a testet nem tartja semmire? Lebecsüli, lenézi, azt üzeni, hogy nem kell a testtel foglalkozzunk? Az újszövetség nem erről szól. Abban a test az egész embernek a foglalata, és fontos tulajdonsága, hogy fel tud támadni a halálból. A test nem a lélek ellensége, nem játszhatjuk ki a kettőt egymás ellen.”

Mens sana...

A mérleg nyelve gyakran billen egyik vagy másik oldalra. A túlzott testiség is divatos. A vatikáni Szent Péter bazilikában öltözködési kódex van, hogy a hiányos öltözékű emberek ne vonják el a figyelmet a tér szakralitásáról, a templom ne váljon múzeummá. A templomba járással szemben a tömegrendezvények lettek divatosak. Az elmélkedés helyett a testi tréning, egészségmegőrzés, és egyfajta látszat-együttlét.

Segítő kell, de nem akármilyen

Bár megbélyegző pszichológushoz járni, lelki bajokat előtárni, mégis érdemes. Ez nem azt jelenti, hogy elfordulunk a gyóntatószéktől vagy a lelki beszélgetésektől, hanem ez egy más szint. A pap egy egészséges embert vezetget Isten felé, a beteg ember viszont nemhogy az Isten felé vezető úton nem tud haladni, hanem olyan problémákkal küzd, amelyek már a földi létét veszélyeztetik.

„Buda László orvos, aki kifejezetten a pszichoszomatikus tünetekkel foglalkozik, azt tartja feladatának, hogy segítsen a betegeknek elindulni az öngyógyítás útján. Ez a fontos: az orvos, a pszichológus nem a jó Isten, nem fog meggyógyítani.