
A kaptafa adja meg a cipő formáját – mondja Ruzsa Lehel
Fotó: Veres Nándor
Azt mondják magukról, az asszony a szem és a férfi a kéz. Hogy jó szeme van az asszonynak és jó keze a férfinak, azt munkájuk gyümölcse is alátámasztja. A székelyföldi kis műhelyből kézzel készített, egyedi női és férficipők kerülnek ki, viselőjük legnagyobb boldogságára és nem utolsósorban büszkeségére. A cipőkészítés rejtelmeibe Ruzsa Lehel vezetett be.
2019. május 03., 16:002019. május 03., 16:00
Katonás rendben sorakoznak a polcokon a különböző méretű és formájú kaptafák, közelükben vannak a színes, mintás minőségi bőrök, külön a női és külön a férficipőnek alkalmasak. Most megcsodálni, megsimogatni lehet őket, egy kis szerencsével a későbbiekben pedig viselni is.
Ruzsa Leheltől nem áll távol a cipőkészítés, hiszen évekkel ezelőtt ortopédiai technikusként dolgozott, ortopéd cipőket készített. Aztán – elismeri – felesége biztatására álmodott egy nagyot, és önállóan vágott bele a cipőkészítésbe. Persze előtte tanult, és még mindig tanul, nem is akárkiktől. A magyarországi mesterek eleinte csóválták a fejüket, mondván, sok munka és sok tanulás következik, de a székely fiatalember nem adta fel, esélyt kért. „
Helyet adott nekem, ahol dolgozhatok, amikor kimegyek hozzájuk, ide jön le Budapestről az egyik mesterem, és ő tanít. Önzetlenül segítenek, beengednek a gyárba, átadják a tudást. Hatalmas dolog” – meséli lelkesen Lehel. A csíkszeredai fiatalember immár három éve így „lopja el” a szakma csínját-bínját, legalább havonta egyszer néhány napra Magyarországra utazik, és hazatér az újonnan szerzett tudással. „Ott készülnek az új modellek, folyamatosan tanulok, és még rengeteg tanulnivalóm van” – jegyzi meg.
A cipőkészítés precíz munkát és sok türelmet igényel, Lehel pedig úgy érzi, megtalálta a helyét.
Adott a bőrdarab, és ezekből vágjuk ki a cipő elemeit: fejrész, külső és hátsó oldalak. Aztán van a bélés, és vannak a merevítők. Amikor minden elő van készítve, van vagy 10-12 darab. Helyenként szépen le kell vékonyítani a bőrt, hogy az átfedések ne legyenek csúnyák, minden munkálat kézzel történik. Aztán össze kell varrni, és hozzáláthatok a kaptafázáshoz. A kaptafa adja meg a cipő formáját. Mindegyik különböző, van hegyesebb vagy szögletesebb. A következő lépésben a bőrt a kaptafára kell cvikkolni, azaz a kaptafára foglalni. Egy kovácsolt fogóval a bőrt is húzzuk, és ugyanazzal a fogóval beleütjük a szeget is. Persze sokszor megy az ütés az ujjamra is, milliméteres távolságra vannak ezek a kis szögek egymástól, egy felsőrész felfogatásához pedig legalább száz szeget kell beleütni. Munkás. Az ölemben tartom, egy kis széken ülök, rágörnyed, ugye, az ember, nem a legegészségesebb pozíció. Felhúzok egy fél párat a kaptafára, aztán kicsit megmozdulok, csinálok valami mást. Három napot tartom a kaptafán, amíg kiszárad a ragasztó. Régebben azért használtak fa kaptafát, mert az kiszívta a nedvességet. Ahhoz, hogy fel tudjam talpalni, körbe kell csiszolni. Felrajzolom a bőrtalpat, még itt-ott reszelgetni, csiszolgatni kell, és felragasztom. Egy nap száradás következik, aztán beleragasztom a belső bélést, belekerül a fűző, és lehet is viselni” – meséli a közel másfél hetes munka menetét.
Cvikkolás. A csíkszeredai fiatalember szeretettel készít minden egyes darabot
Fotó: Veres Nándor
Közben mutatja a szerszámokat is, mestereitől kapta, látszik, évtizedek óta használják, ki tudja, hány cipőt készítettek velük.
Van itt például rádli, gyalu, szeghúzó, különböző kések. „Nagyon nagy odafigyelést igényel például a rádlizás. A szerszámot fel kell forrósítani, és a bőrtalp szélét meg kell vasalni, azaz a bőrt össze kell tömöríteni, hogy ne szívja fel a vizet. A bőr levékonyításakor és kiszabásakor is nagyon kell figyelni, mert ha véletlenül megfut a kés, belevágsz, lehet eldobni a bőrt, nincs hogyan kijavítani” – magyarázza.
A bőr pedig a lehető legjobb minőségű. A férficipőnek alkalmas bőrt Kézdivásárhelyről szerzi be, ez borjúbőr, a női lábbelinek alkalmas, jóval finomabb bőrhöz – ez kecskebőr – pedig Olaszországból jut hozzá. Persze megvan az ára is. Nem olcsó mulatság egyedi, kézműves bőrcipőben róni az utcákat, amikor egy négyzetméter jó minőségű bőr ötven euróba is belekerül.
Nem olcsó mulatság egyedi, kézműves bőrcipőben róni az utcákat
Fotó: Veres Nándor
Egyelőre pozitívak a hazai visszajelzések, érdeklődő és megrendelő is akad szép számmal. Természetesen a hölgyek szeme csillan fel hamarabb az egyedi kézműves topánkák láttán, de a férfiaknak is akadnak különlegességek, sőt a későbbiekben Lehel kézzel szeretné festeni a bőrt, és akkor még szélesebb lesz számukra a választható színskála.
Ehhez az is hozzájárul, hogy naponta legalább két óra edzés is van, akkor teljesen kikapcsolódom és feltöltődöm, akkor csak a kerékpár létezik. Ezt így nagyon szeretem, és ha a jó Isten segít, továbbra is akarom csinálni. S ha még tanítanak is, kár lenne kihagyni. Ha az ember nyugodtan dolgozik, és szereti, amit csinál, baj nem lehet” – mondja nevetve Ruzsa Lehel.
... és kész az egyedi, kézműves női cipelő. Büszkeség
Fotó: Veres Nándor
A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2019. május 3-án.
Szilágyi Enikő Jászai Mari-díjas, érdemes művész Ez már feltámadás című előadóestjére és az azt követő beszélgetésre várják az érdeklődőket április 7-én Székelyudvarhelyen és április 8-án Csíkszeredában.
A reggelt tejbegrízzel kezdjük, tízóraira avokádós mártogatós kerül az asztalra friss zöldségekkel. Ebédre egy jól fűszerezett, friss zöldségekkel készült tésztasaláta következik, a napot grillezett sajttal és roppanós, sült zöldségekkel zárjuk.
A húsvéti ünnepkör a Székelyföldön nem pusztán vallási esemény, hanem összetett kulturális rendszer. Pozsony Ferenc előadása azt mutatta meg, miként élnek tovább a keresztény liturgia mellett az archaikus, közösségi és termékenységi rítusok is.
A medvehagyma nemcsak a tavasz hírnöke, hanem sokoldalú alapanyag és ősi gyógynövény is – gyűjtése azonban odafigyelést igényel, mert könnyen összetéveszthető mérgező növényekkel.
A húsvéti készülődés az ünnep fontos része, de nem kell napokig készülni ahhoz, hogy otthonunkat ünnepi díszbe öltöztessük. Néhány egyszerű és kreatív dekorációval rövid idő alatt becsempészhetjük a tavaszi, húsvéti hangulatot.
Az ünnepi asztalra egy játékos kis előétel lehet ez az egyszerű szendvics.
Kedves csoporttagok! Érdeklődni szeretnék, hogy hol lehet kapni savanyú káposztát? – ezt az ártatlannak tűnő kérdést tette fel a Név nélküli tag „nevű” egyén az egyik közösségi oldal valamely csoportjában.
Sok család húsvéti, ünnepi asztaláról nem hiányozhat a bejgli, ez a mintegy százéves recept báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Karola gyűjteményéből származik. Nagyon finom a tésztája, és nem hasad ki – érdemes kipróbálni!
Kezdődhet a medvehagyma gyűjtése! Legyünk résen, ne tévesszük össze mérgező növényekkel, tanuljuk meg ezeket is felismerni. Egy finom vadon termő salátát is megismerhetünk, a bojtorjánsaláta már szép állományokat alkot ilyenkor.
Kék szívek lengtek a csíkszeredai Központi Park fáin április 2-án: csendes, mégis erőteljes közösségi gesztussal hívták fel a figyelmet az autizmusra. Üzenetek, jelenlét és megértés – egy délelőtt, ahol a különbözőség láthatóvá vált.
szóljon hozzá!