Akiket az köt össze, hogy sérült gyermekeik várják őket haza: hős anyák napjai

Legyen kis, vagy felnőtt korú gyermekük, mindannyiukat egy kérdés foglalkoztat: ki fogja gondjukat viselni, ha ők már nem lesznek?

Szőnek, varrnak, rongyot vágnak

Budai Éva Down-szindrómával született 33 évvel ezelőtt Gyergyóditróban. Megtanult beszélni, írni, olvasni. Talpraesett asszony az édesanyja, Ilona, határozottan és optimizmusát megőrizve mesél gyermekéről, de egyben arról a helyzetről is, amelyben a vidéken élő sérült gyermekek, fiatalok vannak. Éva hároméves korától óvodába járt, majd négy évig egy átlagos iskolába, ezt követően pedig szintén négy évet speciális iskolában tanult. Hatalmas mentsvára a családnak és sorstársaiknak a gyergyószentmiklósi Napsugár az esőben Alapítvány által működtetett speciális foglalkoztató központ.

Szövünk, varrunk, van aki rongyot vág, nyáron a gyergyószárhegyi temetőben gondozzuk a sírok közötti füves részeket, sokszor takarítjuk Ditróban a kicsi parkot. Bevonjuk őket, amibe csak tudjuk, s szeretettel csinálják” – magyarázza a ditrói asszony.

Az is megtörtént – meséli egy középkorú nő –, hogy sérült gyermekét nem engedték felülni az iskolabuszra az egészséges gyermekek szülei. „23 éve saját költségemre hordozom, ha nincs pénzem, áll ki a kapuba, mert ő kell menjen iskolába” – mosolyog.

„Mi az, hogy színházba megyünk vagy kozmetikába? Valakire ott kell hagyd a sérült gyermekedet, akárkire nem bízhatod, s bizony nem mindig tudjuk elhagyni” – reagálják egyöntetűen. De abban is mindannyian egyetértenek, hogy emlékezetes napjuk volt. 

Jót adni és jót kapni

Nyegre Zsuzsa azt mondja, már régóta foglalkoztatja annak gondolata, hogy feltöltődést kínáljon olyan nőknek, akik kisebb vagy halmozottan sérült gyermeket nevelnek. „Valamiért közel érzem magához ezeket a nőket, s amikor rábukkantam egy pályázati lehetőségre a MOL Alapítványnál, gondoltam, szerencsét próbálok.

– magyarázza Zsuzsi.

A Hős anyák napja néven futó programja egész nyáron zajlik, minden alkalommal más és más résztvevőkkel, de azt nagyon szeretné – árulja el –, ha sikerülne egy olyan fórumot létrehozni, ahol a kapcsolattartás folytatódhat. „Ezek az asszonyok feltöltődve mennek haza, s ez nekem nagy öröm” – lelkesedik Zsuzsi.

Voltak olyan, felnőtt gyermekeiket nevelő szülők, akik rengeteg poént elsütöttek azzal kapcsolatban, hogy milyen helyzetbe keveredtek sokszor a gyermek viselkedéséből adódóan. Eszméletlen, mekkora tenni akarás, erő van ezekben az édesanyákban. Erőt adnak a hétköznapokhoz” – mondja elismerősen Emese.