Ágyásnyi áldás a kiskertben: Kurkó Stefánia

A kertben növekvő zöldségek mintegy 85 százalékát Stefánia palántázta, igen korán kikerült minden a helyére, és legnagyobb megnyugvására a hideg tavasz nem tett kárt a munkájában.

Termőre forduló hagyaték

„Imádom” – mondja tömören, amikor a miértről faggatom, hiszen ez sok munkával jár. De ugyanakkor meg is cáfol. A kertbe gyakran kijár – ismeri el –, de többnyire csak szemet gyönyörködtetni, dolgozni a növényekkel heti egy-két alkalommal kell csak. „Ha az öt gyermek mellett elfáradok, este hátrajövök, sétálok és feltöltődök. Mindezt édesanyámtól és anyai nagymamámtól tanultam. Érdekes, mert kislányként sokat hívtak, hogy segítsek nekik, én meg nem nagyon akartam, mondván, egész életemben ezt fogom csinálni. S valahogy így is hozta a sors, hogy ezt csinálom. Számomra ez egy hagyaték.

A kertben mintegy háromszáz négyzetméteren 45 darab magaságyás van kialakítva, mellettük pedig a fóliaházban már javában érik az uborka, hamarosan pedig a paprika és a paradicsom szezonja is elkezdődik. „Az egyik legboldogabb pillanat, amikor szüretelünk és elfogyasztjuk az itt termett zöldségeket. Kijönnek a gyerekek, innen csipegetnek, onnan csipegetnek, és jól is laknak” – jegyzi meg nevetve.

Átadni a tudást

A salátától, spenóttól, borsótól, karalábétól hamarosan búcsúznak a kiskertben, majd ősszel újra visszatérnek, addig helyüket más növények veszik át. Virágok, napraforgó, fűszernövények, zöldségek, eper, málna-, áfonya-, ribizli-, szeder-, egres bokrok – termésük bőségesnek ígérkezik. Igaz, ezen a ponton nagyon nehéz megálljt parancsolni – mondja nevetve Stefánia, mikor leülünk a kertben a rusztikus asztal mellé egy pohár frissítő uborkás lére. Mindamellett, hogy a saját udvarukon termesztik meg a család számára a zöldséget – vallja –, fontos, hogy öt gyermekük megtanulja az önellátást, hiszen a tudás az, amit bármerre is mennek, magukkal vihetnek.

De ő sem akarja ráerőltetni a gyermekeire, hogy ne szegje kedvüket. Inkább maga mellé csalogatja őket, miközben gondozza az ágyásokat. Igazi kincs rejlik a ház mögötti kertben Bence, Ábel, Sára, Jankó és Luca számára. A zöld majd minden árnyalata fellelhető itt a színpompás virágoktól a terméstől roskadozó bokrokig.

„Nekem is sokat segített az a tudás, amit a szülőktől, nagyszülőktől tanultam, ellestem. Most értem meg, hogy mekkora nagy kincset adtak át. Vannak már barátnők, akiket ezzel megfertőztem, jönnek, kérdeznek, örvendünk a sikereknek. Én majdnem minden szabadidőmet itt töltöm, mert feltölt. Ha csak egy ágyás is van a kertben, az áldás. Elültetjük a paradicsomot, hagymát, petrezselymet, az ágyás szélére ültetünk citromfüvet, mentát. Ez már egy kincs. Én azért is vállaltam, hogy megmutatom a kertet, hogy hátha tudok hasznos ötletet adni másnak.