
A „Ramone-testvéreken” minden feszült
Fotó: Katona Zoltán
Ha az öltönyt tartjuk a férfi öltözködés csúcsának, akkor a mára klasszikussá érett bőrdzseki, póló, farmer, tornacipő kombinációt a legegyszerűbb és mégis legvagányabb szerelésként írhatjuk le. Ez a négyes az ötvenes évek óta mindent visz, és nincs az a divat, ami ki tudná túrni – hisz a divat változik, a stílus örök, hogy ezt a nagy mondatot is végre már leírjuk. A „Hogyan ne legyél tongyó?” sorozatunkban jöjjön az egyik legkülönlegesebb fejezet, a lázadó rosszfiúk, a dögös pasik szerkója.
2022. október 26., 18:162022. október 26., 18:16
2022. október 27., 09:142022. október 27., 09:14
Az egyszerű rúgóra járó férfiak érzései aránylag kevés tartógerendából vannak összerakva, az élet alapjai tulajdonképpen a következők: szex, sör, foci – és persze a rockzene, mondjuk leghamarabb az AC/DC vagy a Ramones a maga kőkemény egyszerűségével. Na, most, ezt a fajta pasit hogyan öltöztetnétek fel...? Egészen biztosan vászontornacipőbe, szűk, klasszikus farmerbe, sima pólóba és egy bőrdzsekibe – ugyanis ez a szerelés az egyszerűségénél fogva nagyszerű.
Induljunk lentről, hiszen mint korábban írtuk, a klasszikus férfiöltözködés csúcsa az öltöny, de azt nem mindig hordjuk, az öltözködés mindig a cipőnél kezdődik, csak utána jön a nadrág, az ing, a pulcsi, a zakók és mellények, a nyakkendő, mellette a zokni és az alsónemű. Most kivételt teszünk, mert a tornacipő színe mindegy (is), de ha a nagy négyest egyszerűre és nagyszerűre szeretnénk összeállítani, ríkító színekben pompázó sneakert azért ne húzzunk a lábunkra, legalábbis most ne.
Kurt Cobain és az elmaradhatatlan Converse
Fotó: Wikimedia Commons
A nagy sportszergyártók sneaker-ei (magyarul surranónak ismertük meg) ma már elárasztották a világpiacot, annyira, hogy még az öltönyhöz is „adidászt” húzunk, a kifejezetten a fiataloknak gyártott márkák (pl. a Vans) egyeduralkodók lettek. Ám ott van a nagy klasszikus, a száras Converse, a vászontornacipők alfája és omegája, ami az 1910-es években kosárlabda-cipőként jelent meg Amerikában, Chuck Taylor sportoló volt az első, aki a nevét adta hozzá, a mai napig a cipőkön ott virít az aláírása.
Aki a száras Convers-ből az alapszínűek valamelyikét, a fehéret, feketét, pirosat vagy szürkét hordja, annak a lelke mélyén ott lapul a rakendról. De bármilyen sportcipő jöhet, ha nem feltűnő – óriási méretben, nagy márkajelzéssel önmagában is gáz.
Az eredetileg az észak-amerikai aranyásók számára készült farmernadrág a huszadik században folyamatos átalakuláson ment keresztül – az ötvenes években lett nagyon népszerű, aztán a hatvanas években trapéz lett, majd egyre jobban szűkült. Az elhasznált, szakadt farmert a Ramones együttesnek köszönhetjük, tulajdonképpen a bőrdzsekiből, pólóból, szakadt farmerből és tornacipőből álló szerelés a védjegyükké lett. Joey, Dee Dee, Johnny és Tommy Ramone (utóbit hívjuk bátran Tamásnak, hiszen 1956-ban New Yorkba került budapesti magyar srác volt, Erdélyi vezetéknévvel) azonban nem habkővel és ollóval dolgoztak a nadrágjuk kopottá tételén, hanem ez úgy sikerült nekik, hogy a zenekari turnék alatt tényleg leszakadt róluk.
A klasszikus póló, angolosan a T-shirt tulajdonképpen egy gombok, gallér és ujjak nélküli „egybeing” volt, amit – le kell ezt még írni..? – szintén a katonásdinak és a tengerészeknek köszönhetünk, ugyanis az első világháborúban a katonaingek alá jött nagyon jól. A harmincas években már nem alsóneműként használták, az ötvenes-hatvanas években pedig ez is elterjedt a „gaz és imparialista” nyugatról, akárcsak a farmer, illetve a rockandroll, mint életérzés.
James Dean az ötvenes években hozta divatba a fehér pólót
Fotó: Forrás: Wikimedia Commons
A póló adott esetben sugározza a szexualitást, hiszen ráfeszül az ember felsőtestére, a fehér szín pedig a tisztaság érzését is adja, nem csoda, hogy a legvonzóbb dolgok közé tartozik. Anyaga mindenképp a pamut legyen, más szóba se jöhet – a sportos, műanyag alapú trikók (például a kedvenc focicsapatod meze) nagyon izzasztanak, ha egy bőrdzseki van felettük, úgyhogy csak csínján velük.
A viseltes motoros dzsekiket (az említett Perfecto modellek) és az eljárt sarkú, talpú tornacipőket szintén a Ramones eredeti tagjai hozták divatba sokadjára, de a hetvenes évek végén nemcsak ők, hanem a brit punkegyüttesek, például a Sex Pistols vagy a Clash tagjai is ilyen szerelésben léptek fel és léteztek. A punkoknál nem nagyon volt külön fellépő cucc, mint Mick Jaggernél vagy Michael Jacksonnál, ők ugyanazt hordták addig, amíg a szó szoros értelmében szakadtak lettek. Mielőtt Brian Epstein a Beatles menedzsere lett volna, és rájuk szabatta volna az egyébként szűk és dögös fekete, illetve szürke öltönyöket, bizony John Lennonék is bőrdzsekikben tolták Hamburgban és otthon, Liverpoolban a Cavern Clubban vagy a Casbah-ban – nekik is köszönhetjük, hogy a bőrdzseki ma már nem mehet ki divatból, de persze egyebet is, pl. a Chelsea-bokacsizmát. Meg hát zenét, ugye, ami ma is él.
Az Iron Maiden 1982-ben: akkor még ruházatban nem sokkal különböztek a Ramonestől
Fotó: Wikimedia Commons
A bőrdzsekik is egyértelműen a katonaruhákból alakultak át, az ún. pilótadzsekik az első világháborúban jelentek meg, majd tovább fejlődtek – ezek több ágra mentek szét, pl. más a repülős-dzseki (vagy aviator-kabát), amelynek prémbetétje is van, és más az ún. bomberdzseki. Utóbbi bélelt és vékonyabb, műszálas anyagból készült, a hetvenes-nyolcvanas években ez is a punkdivat része lett.
– James Dean piros dzsekije a Haragban a világgal (1956) című filmben még nem bőrből volt. Ha már a mozis bőrdzsekik szóba kerültek, akkor had említsünk meg néhány klasszikus, felejthetetlen alakítást, amelyekhez a különböző bőrdzsekik úgy hozzátartoztak, mint az összeragadt bodobácsok a temetőhöz: John Travolta a Grease-ben, Brad Pitt a Harcosok klubjában, Tom Cruise a Top Gunban, Harrison Ford az Indiana Jones-ben és mások.
Bőrdzsekiben, tornacipőben, pólóban lehetőleg ne menjünk lakodalomba, se falusi bálba. Az egy öngól. Vagy egy harakiri.
Ha mégis odatévedünk, lehetőleg ne feszítsünk ebben a szerkóban a táncparkett közepén a CsókXcsókra, ne vágjunk fel, ne hangoskodjunk, s főleg a csajokkal ne foglalkozzunk, mert a konzervatívabb, „hagyományőrzőbb” falusi legényeknek a „rokkkér” látványa a bálban olyan, mint a bikaviadalon a felhergelt állatnak a piros kendő, a muleta. Ne csodálkozzunk, ha beverik az arcunkat vagy megtépik a James Dean-pólót. Ha pl. AC/DC-feliratú trikóban megússzuk annyival, hogy „Ácséistennyiladécsé, kifelé a bálból, értöttedé..!”, akkor még szerencsések vagyunk.
Motoros bőrdzsekihez ne húzzunk hegyes félcipőt, derbyt vagy oxfordot, az úgy már nem menő – a western csizma még okés, de az is csak egy bizonyos kultúrkörben.
Ha szakszerűen koptatott, szakadt farmert akarsz, de nem kapsz az online-boltokban vagy a turkálókban, és nem is turnézol hónapokig egy leszedált Barkasban, akkor a vagdosás-habkövezés-téglázás helyett nézz meg inkább néhány oktatóvideót. Ugyanis ha rosszul szakítjuk-koptatjuk, akkor még trehányabbul fogunk kinézni, és ugye, pont nem ez a cél, hanem az, hogy dögösen legyél mégis elegáns. Johnny Ramone vagy Sid Vicious forogni kezdenek a sírjukban.
Attól, hogy szakadt farmerod jól láthatóan koszos és jól érezhetően még büdös is, nem leszel menőbb: igaz, hogy Bohumil Hrabal állítólag azt vallotta, hogy „az igazi férfi az mindig egy picit spicces, és van egy diszkrét szarszaga”, de ha nő lett volna, biztosan másképpen gondolta volna. Ergó: ne fingd tele indiszkrét módon a farmerodat, mert ahogy te is „leszarod”, bizony ugyanúgy a csajok is le fognak. Ha megérzik.
A Ramones- és a Sex Pistols-életérzést fizikailag is nem kell másolni, tehát ha megvan már a négyes kombó, amellett ápoltnak is kéne lenni. Menőzés ide vagy oda, azért ne legyünk olyanok, mint a Sex Pistols többi tagja, akik többek között azért rúgták ki maguk közül Glenn Matlock basszusgitárost (és vették be helyette Sid Vicioust), mert „néha mosott lábat”. Mára megváltozott picit a világ.
A kevesebb néha több: arra törekedjünk, amikor vásárolunk, hogy a bőrdzsekink egyszerű szabású, aránylag kevés darabból összevart cucc legyen, ne legyen telecsicsázva mindenféle lógó vagy ráragasztott alkalmatossággal (feliratok, láncok, stb), az a nyolcvanas-kilencvenes években volt menő utoljára.
Ugyanígy a pólónál is, akárcsak a sportcipőnél: utóbbinál a márkajelzés ne legyen nagyon feltűnő, diszkréten úgyis látszik, aki akarja, úgyis észreveszi, hogy Vans-ban vagy-e vagy NB-ben, de különben sem fontos.
A pólód is akkor a legmenőbb, ha nincsen rajta egy, az egész mellkasodat betakaró-átfogó márkajelzés, jobb egy sima fehér vagy fekete póló, mint egy öles „guccsi” vagy „dólcsegábbáná”, netán „dzsordzsóármáni”.
A pólót az öv felett viseljük, pláne, ha harminc vagy negyven felett már pocakot eresztettünk – vannak csajok, akiknél a sörpocak nem menő, mert nem feltétlenül arra gondolnak ma már, hogy a csávó „jól van tartva otthon”, hanem arra, hogy 1. iszik, 2. zabál, 3. nem szexel rendszeresen, 4. nem vigyáz magára úgy egyáltalán.
Az először viselt, új, még jó bőrszagú, tipikus illatú bőrdzsekit hagyjuk a maga illatában, ne akarjuk elnyomni a szagot erős és sok parfümmel – a bőrszaggal keveredve ugyanis elég furán fogsz szaglani. A dzsekire semmiképp ne fújj, csak magadra.
Ha mind a négy dologból egy egyszerű, nem hivalkodó, de méretedre találó darabot választasz, tényleg lázadó, dögös, erős, belevaló és vagány pasinak fogsz látszani. Vagyis csak úgy fogsz kinézni – ugyanis ahhoz, hogy az is legyél, bizony kell még jónéhány dolog, de az élet azért is van, hogy minderre rájöjjünk.
A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
Sok tudatos vásárló számára egyértelmű, hogy az élelmiszerek kiválasztásánál fontos a vegyszermentesség. Arra viszont ritkábban gondolunk, hogy a vegyszerek ott vannak azokban az anyagokban is, amelyekben az élelmiszereket tároljuk és elkészítjük.
A granola az utóbbi években igazi sztár lett azok körében, akik gyors, mégis egészséges megoldásokat keresnek a táplálkozásban.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A pszichológus konyhájában a közösségi médiában fellelhető női trendekről is szó volt, s találón egy, a TikTok-on terjedő süti – az Apple Pie Cookies – receptjét készítette el Dimény-Varga Tünde házigazda a meghívottal, Gergely Orsolya szociológussal.
A téli madáretetés nem csupán a hó megérkezésével válik időszerűvé. Már november végétől jóval kevesebb táplálékot kínál a természet, a gondosan előkészített madáretetők nagy segítséget jelentenek a kis énekesmadaraknak.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
szóljon hozzá!