
Babos Attila a díjkiosztón
Fotó: Babos Attila
Első díjas lett a sepsiszentgyörgyi Babos Attila fotója a Fotogeografica 2023 – Román Nemzeti Fotószalon pályázatán a nyílt verseny Wildlife kategóriájában, de más beküldött fényképét is beválogatták a beérkezett munkák javából összeállított tárlatra. Ki és mi van van a kép mögött? – érdeklődtünk a bukaresti Nemzeti Könyvtárban megtartott díjkiosztó és tárlatmegnyitó után.
2023. október 18., 16:542023. október 18., 16:54
A most 43 éves Babos Attila gyermekkora óta közel áll a természethez és hosszabb ideje foglalkozik természetfotózással,
Mivel végzettsége és szakmája mindig is a természethez kötötte, ezen nincs miért meglepődni: miután vadgazdaként végzett a Soproni Egyetemen. pár évig dolgozott erdészként, a természetvédelmi területek gondnokságát ellátó civil egyesületnél (Vinca Minor), majd a Vadon Egyesület munkatársa volt, jelenleg a Védett Területek Országos Ügynökségénél (ANANP) tanácsadó .
Babos Attila
Fotó: Oláh-Badi Csaba
Vadászni soha nem vadászott – vallotta be érdeklődésünkre,
Ez számára azt jelenti, hogy a hazai állatvilágot fényképezi, népszerűsíti, hiszen a közvetlen környezetünkben is sok lehetőség van erre – a pályázatra is több, a megyében készült képet küldtek be – de őt elsősorban a madarak érdeklik. Ehhez saját, forgalmas utcák által közrezárt városi kertjében megépített egy madáretetőt és -itatót, ahol
Csonttollú a kerti itatónál
Fotó: Babos Attila
Másik kedvenc helye a Rétyi Nyír, itt már sokan készítettek díjnyertes fotókat, Babos Attilának is vannak elégtétellel szolgáló képkockái innen, például havas viharfelhőben szálló bíbicekről.
– mondja Babos Attila. Előre elképzeli, mit szeretne a képen látni, majd megkomponálja a környezetet és várja, hogy abba mint egy kirakósdarab, a madár vagy az állat is elfoglalja megfelelő helyét. Ez nem mindig jön össze, vagy nagyon sokat kell várni rá, de ez hozzátartozik a természetfotózáshoz, így eszébe sem jut békétlenkedni emiatt.
A Fotogeografica pályázatra augusztus 6-ig várták a képeket három kategóriában:
kulturális örökség: népi hagyományok, építmények, települések
tájkép: víz, föld, természeti jelenségek
a vadak élete természetes környezetükben (wildlife).
A díjnyertes fotó
Fotó: Babos Attila
Ezt részben Péter Leventének, a Mikes-birtok rangerének is köszönheti, de, mint minden természetfotóhoz, kellett hozzá egy szerencsés pillanat és együttállás, amelyben a fények, az alany és a kompozíció igazodik ahhoz, amit az ember előre elképzel, no és sok korábbi év tapasztalata, megszerzett tudása is.
Babos Attila mind a három meghirdetett kategóriában nevezett, a kategóriájában első díjas medvefotó mellett a mintegy 2000 fotóból készült tárlat anyagába bekerült másik két fotója is a „wildlife” kategóriából.
Bíbice a hóviharban –Moszkvában szeretik ezt a fotót
Fotó: Babos Attila
Idei statisztika még nincs, de tavaly közel tizenegyezer képet küldtek be erre a pályázatra. Ráadásul ide olyan képeket vártak, amelyeken semmilyen utólagos beavatkozást, szerkesztést nem lehetett megejteni. Ha hozzávesszük, hogy Budapesten a XXIII. Nemzetközi-Magyar Fotószalonon is látható egy természetfotója, akkor 2023 októbere bekeretezendő a naptárban, hiszen három európai fővárosban láthatók a képei.
Úgy néz ki, a közeljövőben még marad a vadak életének a meglesésénél, perspektívában lehet hogy majd a tájkép is „játszik” , illetve a hétvégén megrendezett természetfotó-konferencián a makrofotózás is felcsiholta kíváncsiságát – árulta el Babos Attila érdeklődésünkre.
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Ez a recept biztos siker, ha valakit szeretnél lenyűgözni. A legényfogó csirke nemcsak egyszerűen elkészíthető, hanem annyira finom, hogy biztosan újra és újra az asztalra kerül.
szóljon hozzá!