A kovász éltető ereje: Gáll Tímea

A molnárné nagymama már közel húsz éve meghalt, Boros nagymamától alig két hónapja búcsúzott el a család. A költözéskor őt is vitte magával a házaspár Madarasra, hogy „legyen a birtok lelke”. „Ő volt az én kritikusom, és 94 éves koráig, az utolsó napig dolgozott. Mindig azt vártam, mikor lesz az, amikor megkóstolja, amit főztem, s nem mondja: finom, de… Az jutott eszembe, hogy bizony a veteményessel bajban leszek, mert nekem egy kicsi volt, s mindig mama látott el mindenféle zöld fűszerrel. Jön az első ősz, amikor kicsit nagyobb földet kell felásni, mert nem lesz kitől elhozni a csombort ” – jegyzi meg elérzékenyülve Tímea.

A Kölcsönkért kovász

Mi lehet a legnagyobb szégyene egy molnár unokájának? Hogy kölcsön kell kérnie a kovászt. Egy idő után Gáll Tímeának is kölcsön kellett kérnie, de nagyszülei bizonyára elnéznék ezt neki, mert unokájuk immár nemcsak a szó szoros értelmében őrzi a kovászt, hanem óvja és élteti azt a világot is, amikor a kovász léte nagy szó volt. Receptes könyvet is írt Tímea, amiben olyan életérzést sikerül átadni, mellyel sajnos ma már nemigen találkozunk, de sokakban ott él mélyen.

bekötöd a hajad, megmosod a kezed, tiszta kötényt teszel, hálát adsz a jó Istennek, hogy van liszt és tojás és mindennap tudsz főzni, és ne azon gondolkodj, hogy mit kívánsz, hanem ami van, abból kell főzni. Ugyanakkor esténként a gyermekeimnek is sok gyermekkori emléket elmeséltem, és arra gondoltam, hogy ezeket a történeteket leírom nekik. Kiírtam magamból, s akkor jöhettek a receptek. Aztán arra gondoltam, milyen lenne egy-egy történetet fűzni a receptek elé. Ez a könyv én vagyok, vidám és szomorú történetekkel” – meséli a fiatalasszony, hogyan is született meg Kölcsönkért kovász című könyve. A pénz pedig, ami a könyveladásból jön a házhoz, a kis ládikóba kerül, ahová egykoron a nagytata is gyűjtötte, s Tímeáék remélik, „majd egyszer eljön az idő, amikor a malom újra elindul”. Mert azt szeretnék, a birtokon legyen úgy minden, mint régen volt. Hogy a malomárok megteljen élettel, s a gazdaasszony saját őrlésű lisztből főzze a puliszkát.

A Gáll családdal, az általuk őrzött értékkel egyébként a Gasztroangyal című műsornak köszönhetően is sokan megismerkedtek, hiszen Tímea szerint igenis szükség van az erdélyi konyha népszerűsítésére. „A hagyományos régi túrós pityókaleves, a kapros levesek vagy a köménymagleves már sehol nincs az étlapon. Én arra szántam el magam, hogy aki idejön, az egyen juhtúrós puliszkát, kapros ordás levest, töltött bárányt” – magyarázza. Sokakat megfog ez a világ. Ottjártamkor éppen Bíró Lajos budapesti séf volt a fogadó vendége, együtt főzött Tímeával, miközben kölcsönösen rácsodálkoztak a másik tudására.