Családias, emberi léptékű, barátságos, megfizethető: sorolhatnám még a pozitív jelzőket a Pécs közelében található Magyarhertelend termálfürdőjéről, ahová a nyári járványszünetben bekövetkezett határnyitás következtében még felszabadítóbb élmény eljutni.
2021. július 22., 17:252021. július 22., 17:25
2021. július 22., 18:062021. július 22., 18:06
Fotó: Rédai Attila
Családias, emberi léptékű, barátságos, megfizethető: sorolhatnám még a pozitív jelzőket a Pécs közelében található Magyarhertelend termálfürdőjéről, ahová a nyári járványszünetben bekövetkezett határnyitás következtében még felszabadítóbb élmény eljutni.
2021. július 22., 17:252021. július 22., 17:25
2021. július 22., 18:062021. július 22., 18:06
Azért (is) érdemes elmenni egy magyarországi strandfürdőbe, hogy a székelyföldi-erdélyi emberfia láthassa, mi minden hiányzik az itteni turizmusból ahhoz, hogy a strandoló jól érezhesse magát.
Már elnézést, hogy rögtön a következtetéssel kezdem, de valahogy ez a járványos világ arra serkenti a magamfajta tollforgatót – legalábbis én így vagyok vele –, hogy még határozottabban csapjak bele a lecsóba. És akkor folytassuk az elejétől, vagyis a tavalyi karanténos, a határon egyáltalán nem átmenős világtól, amikor arra kényszerültünk a legtöbben, hogy szeretett „hazánk” tágas, de annál korlátozóbb határain belül éljük ki nyaralási vágyainkat. Akinek mindenképpen a tenger kellett, az elmehetett a tengerre is aztán a nyáron, miután tavasszal még ahhoz is papír kellett, hogy a sarki közértben egy kiflit megvegyen. Meg is lett az eredménye a berobbanó őszi második hullámban, és itt most nem a tenger hullámaira gondolok.
Fotó: Rédai Attila
Sokan felfedezhettük hát tavaly, milyen szinten áll ez az ország, olyanok is, akik tizen-huszonévvel ezelőtt végleg elhatározták(tuk), hogy ide Romániába aztán nyaralni soha többet. Akkor már inkább Bulgária, ha tengerpart, nyomatékosítottuk – már persze, ha valami még távolabbi helyre nem sikerült eljutni, ahol még kevesebb az esély arra, hogy szeretett (zajos, civilizálatlan, szemetelő stb.) honfitársainkra bukkanjuk.

Az önmagát átmenet nélkül hol dicsőítő, hol ostorozó románság médiájából nehéz objektív képet kapni arról, hogy valójában milyen a bolgár tengerparton nyaralni. A bezzeg a bolgároknál effektus miatt a beszámolók hajlamosak arra, hogy szemet hunyjanak az ottani visszásságok előtt. Árnyaljuk a képet.

Ha Bulgária, akkor manapság all inclusive és emberleves a parton, de van nyaralás az Aranyhomokon és a Naposparton túl is. Kis szerencsével és sok nyomozással megvalósítható a nyugodt, csendes tengerpart-fíling. Erre tettünk egy újabb kísérletet.

Nívós strandolási élmény az akvaparkoknál alacsonyabb árszinten – így lehetne összefoglalni a szilágybagosi szabadtéri termálfürdőben ezen a nyáron tapasztaltakat.

Azt mondta egy jó ismerősöm még a nyár elején, hogy nem érti, miért ítélik el olyan sokan a román tengerpartot. Miért vágyik az emberek zöme külföldre, az Adriára, a Földközi-tenger görög vagy olasz partjaira, Törökországba? Az idén itthon nyaraltunk, és megtudtam a választ: megértettem, hogy miért.
S hogy ez mennyire helytálló (és időtálló) megállapítás volt, arról idén tavasszal is meggyőződhettem, amikor egy hosszú hétvégére egy püspökfürdői „wellness” szállóban próbáltam elkölteni a tavalyról megmaradt vakációs jegyeket – addig majdnem minden rendben is volt, amíg viszonylag kevés volt a vendég a szálláshelyen, a hétvége beköszöntével azonban meredeken romlott a szitu egész addig elmenően, hogy éjszaka a többi vendég pihenésével sem törődött néhány elmebajos, az állandó ajtócsapkodás és hangoskodás hajnalig is eltartott – hát ugyebár ők nem azért mentek el otthonról, hogy éjszaka pihenjenek.
Fotó: Rédai Attila
Ilyen előzmények után egy igazi felszabadulás érzésével volt egyenlő, mikor (vajon ideiglenesen?) ismét megnyíltak a határok, s mindenféle tesztelési vagy akár oltási kényszer nélkül fel lehetett keresni mondjuk Magyarországot. Jelen élménybeszámoló helyszíne a Magyarhertelenden található fürdő –
hiszen még ha Pécs környékén is lennénk, alighanem inkább Harkány ugrana be, ha strandolni szeretnénk. A harkányi óriásmedencék, hatalmas, árnyéktalan terek és tömegek családias, árnyékos és barátságos alternatívájaként ajánlotta pécsi szállásadónk a helyet, és azt kell mondjam, fején találta a szöget.
Fotó: Rédai Attila
Mert a Hertelendi Termálfürdő & Szaunapark – ez a létesítmény hivatalos neve – valóban sokkal alkalmasabb egy kisgyerekes család számára, mint a grandiózus harkányi. Emberi léptékek, kisebb, de otthonosabb medencék, sok-sok árnyékot nyújtó, hűsítő lombok, padok és nyugágyak, kanyargó, jópofa, dimbes-dombos sétányok váltják egymást. Nem akkora, hogy el lehessen veszni benne, de mégsincs klausztrofóbiája benne az embernek.
Szabadtéri medencéből van többféle, egészen- és kevésbé meleg ülőmedencék, illetve hűs úszómedence egyaránt rendelkezésre áll, ugyanakkor van az egészen kicsiknek való „pancsoló” medence, egy „sima”, 80 cm-es vízmélységű gyermekmedence és a nagyobbacskáknak való, csúszdás-sárkányos-ágyús fantáziamedence, a vízivár is.
Fotó: Rédai Attila
Kiskamaszokkal, nagyobb gyerekekkel vagy gyerekek nélkül valószínűleg inkább a harkányi strand mellett kardoskodnék, ahol egy tekintélyesebb csúszdapark is van, de ötévesünkkel ez volt a tökéletes választás – a csúszdáktól általában eleinte ódzkodó leányzót alig lehetett kihalászni a szóban forgó medencéből. S mivel a csúszda tetején ott ült az – egyébként kamasz – úszómester,
De ha rossz lenne az időjárás – vagy esetleg tél lenne –, akkor is érdemes ezt a létesítményt felkeresni, hiszen – amint nevében is olvasható – nem csak szaunaparkja, hanem fedett fürdője is van, ahol szintén találni pancsolót, de sodró- és élménymedencét is. Van itt ugyanakkor olyan termálmedence is a nyáristrand-részen, ami elhúzható-kinyitható tetővel rendelkezik. A szaunaparkban – és ilyet kevés helyen látni – elkülönítettek külön textiles és textilmentes részt, ami annyit tesz, hogy mindkét helyen fürdőruha nélkül lehet „kulturáltan” szaunázni, csak van, ahol a szemérmesebbek elfedhetik egy lepedővel, törülközővel vagy szaunaruhával azt, amit nem szeretnének mindenkinek megmutatni. (A kulturáltan kifejezést úgy kell érteni, hogy szaunázni „rendesen”, a szaunázás kultúrája szerint fürdőruha nélkül érdemes.)
Fotó: Rédai Attila
Na de míg a gyerekmedencék könnyen leveszik lábáról a gyerkőcöket, az apákat mással lehet ámulatba ejteni. Például azzal, hogy milyen szintű kereskedelmi szolgáltatások vehetők igénybe egy ilyen nyári strandon, ami ugye nem tartozik a legnagyobbak és leglátogatottabbak közé. Míg nálunkfelé a nagyobb fürdőkben is a koszt kínálata sokszor kimerül egy hotdogos-hamburgeres büfében, a hertelendi fürdőben főtt ételekkel szolgáló étterem és palacsintás-lángosbüfé egyaránt ellátja az éhes szájakat, emellett ezektől teljesen külön helyen működő italbár is van. Ha otthon felejtettük volna a fürdőruhánkat vagy kilyukadt volna a gyerek karúszója, semmi gond, mert strandos árucikkeket forgalmazó kisbolt is van a helyszínen.
A teljes árú belépő mellett különböző akciókkal csökkenthetünk a költségeken, van családi belépő, délutáni jegy és diák- vagy nyugdíjas belépő is. A családi belépőre szánt 5400 forintot megduplázva az ebédet is megoldhatjuk az étteremben az egész családnak. Valamiért a strandcikkeket forgalmazó kisboltban sem dolgoznak horribilis árréssel – Magyarországon a legtöbb esetben nem azt érzi az ember, hogy rajta és csak rajta akar a kereskedő meggazdagodni, és pont azon két hét alatt, amíg ő ott van. Ott tartunk, hogy itthon gyengébb minőségű turisztikai szolgáltatást kapunk sokkal drágábban, mint mondjuk Magyarországon. Vajon miért?
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
A hawaii csirkemell egy igazi klasszikus: egyszerre sós a sonkától és a sajttól, és kellemesen édes az ananásztól. Ráadásul szupergyorsan elkészül, így tökéletes választás egy rohanós hétköznapra vagy egy lusta vasárnapi ebédre is.
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
szóljon hozzá!