A tengert legalább nem lehet elrontani! Vagy mégis? Nyaralás Eforie Nord-on

Amikor végül abban egyeztünk meg, hogy mégis megyünk, nekivágunk, elhatároztuk, hogy amennyire csak lehet, tőlünk telik, elővigyázatosak leszünk, minden szabályt betartunk, sőt még azokon túl is jobban vigyázunk magunkra és egymásra. Ez így is volt.

Legalább száz lejt küldjenek!

Tehát elindultunk, megjártuk szerencsésen, és egészen jól éreztük magunkat. A tenger az valóban tenger, elrontani nem lehet, a homok a parton a gyerekeknek csodás lehetőség, a többi pedig... elviselhető, ha az ember eldönti, hogy elviseli. Mert most megértettem, hogy miért irtóznak sokan a román tengerparttól, azok, akik már nyaraltak korábban Görög-, Török-, Horvát-, vagy Olaszországban, a Földközi-tenger valamelyik partján. Sok ismerősömtől, barátomtól hallottam, hogy kipróbálja ezt is, miért ne, aztán miután kipróbálta, azt mondta: soha többet!

hiszen a járvány terjedésének függvényében akár el is maradhat a nyaralás. Ő ragaszkodott a száz lejhez, én már nem annyira az olcsó szálláshoz, így aztán egy határozott mozdulattal visszamondtam.

Szabálytisztelés és érzéketlenség

Kerestem másikat, drágábbat, de még így is középkategóriásat, tehát számunkra megfizethetőt. Jól eltaláltuk a kétcsillagos szállodát, amelyet felszereltségét, modernségét tekintve háromcsillagosnak is minősíthették volna. Három perc sétára a part, saját étterem, hatalmas terasz, ahol az asztalokat úgy helyezték, hogy a vendégek ne érintkezzenek, a személyzet maszkot viselt és kesztyűt, udvarias volt. A szobák tágasak, szép nagy erkéllyel, hűtőszekrénnyel, klímaberendezéssel, tévével (bár azt egyszer sem kapcsoltuk be). A szálloda ára a reggelit is tartalmazta, ami egy számomra eddig ismeretlen módon valósult meg: kaptunk egy bankkártyához hasonló kártyát egy pontos összeggel, amelyet a nap bármely szakában használhattunk, reggelizhettünk, ebédelhettünk vagy vacsorázhattunk a keretösszegen belül. Mikor az összeg elfogyott róla, éppen egy reggelinél, a különbözetet kifizettük.

A nyugágy ára (minimum kettőt kellett bérelni) egy napra 20 és 30 lej között váltakozott annak függvényében, hogy melyik szakaszon, melyik szolgáltatótó üzemelt. Mi a 25 lejest választottuk, ott volt a legnagyobb a napernyő, amely az ágyakhoz járt, és ez fontos szempontnak számított nekünk a 30-32 fokos melegben. Ennél fogva a vízben sem gyűltek össze annyian, hogy ne lehessen tartani a kétméteres távolságot. A víz meleg volt, fokozatosan mélyült, biztonságos volt a kisgyerekek számára is. Százméterenként vízimentők pásztázták a vizet, ha valaki egy fél méterrel is beljebb ment a megengedettnél, azonnal sípoltak. Ha így sem volt hajlandó visszajönni, érte mentek.

A közeli aquapark saját dallal hívogatja a szórakozni vágyókat, megpróbálva túlharsogni az összes többit. A nagyobb vendéglők teraszán egy-egy manele-sztárénekes mulattatja a népet, akik nem ülnek be vacsorázni, azok általában kintről, a járdáról követik figyelemmel a harsány műsort. Ezen kívül ahány le-, fel-, be- és kijáró, annyiféle megoldás, lépcső, járdaszakasz található. Az ember folyton a lába elé kell nézzen, ha nem akar megbotlani a befejezetlen járdákon, a 30 centire kimagasló, vagy éppen hirtelen besüppedő csatornafedőkben, kábelkötegekben, virágtartó-szerű alkalmatosságban. Ugyanez érvényes az utakra is, gépkocsival is nagyon elővigyázatosan kell közlekedni, hogy nehogy baj történjen. A parkolási viszonyok siralmasak, ki ahol tud, ott áll meg a gépkocsijával, szerencsénkre a szálloda biztosított vendégeinek külön parkolót is.