
Nem reális a kép. Az sem mindig boldog, akinek mindig mosolygós kepei vannak a Facebookon
Fotó: Pixabay.com
Nagyanyáink tinédzser korukban attól tartottak, nehogy lemaradjanak a legfrissebb pletykákról, ezzel szemben a mai tinik (és nemcsak) attól szoronganak, nehogy lemaradjanak az online közösségi oldalak legfrissebb történéseiről, mert úgy érzik, ha lemaradnak, kimaradnak. A két kor között az a hatalmas különbség, hogy míg nagyszüleink korában ki kellett mozdulni a házból, szóba kellett állniuk másokkal, személyesen kellett elbeszélgetniük az emberekkel, hogy értesülhessenek a jó pletykákról, addig ma erre már nincs szükség, a szorongóbb, introvertáltabb emberek számára is elérhető a világ a saját szobájuk magányából. Szigyártó Adrienn marosvásárhelyi pár- és családterapeutával beszélgettünk a FOMO-jelenségről, amely a „fear of missing out” angol kifejezés rövidítése, és napjaink elterjedt kényszerbetegségét fedi.
2017. július 20., 15:312017. július 20., 15:31
2017. július 20., 15:462017. július 20., 15:46
Ha mindig azt látja a fiatal, hogy mások milyen jól élnek, milyen jól szórakoznak, milyen sok helyen jártak már, mosolygósak, csinosak, másoknak jóképű pasijuk van, akkor ez az amúgy is alacsony önértékelésére negatív hatással van. Azt érzi, hogy mindenkinek jobb, mint neki. De ez nem reális kép, hiszen az sem mindig boldog, akinek mindig mosolygós kepei vannak a Facebookon – magyarázza Szigyártó Adrienn pár- és családterapeuta. „A fear of missing out” jelenség egyfajta szorongás, a kényszeres zavarok közé sorolható, mikor az egyén úgy érzi, hogy ha nincs folytonos kapcsolata a külvilággal, amelyet napjainkban a szociális hálón való jelenlét jelentene, akkor lemarad valamiről, kimarad az életből.
– mondja a terapeuta.
Eltiltani nem szabad a fiatalokat, csak felhívni a figyelmüket arra, hogy az élet az a négy falon kívül zajlik, a Facebookon való jelenlét csak velejárója, nem helyettesítheti azt – mondja a pár- és családterapeuta. „Az hogy valaki internetfüggő, az azt feltételezi, hogy egy űrt próbál betölteni az életében, függő személyiség, amire a számítógép csak ürügy, ha elveszi a szülő, megtiltja, de helyette nem ad mást, nem próbálja az űrt mással betölteni, akkor máshoz fog nyúlni a gyerek” – hangsúlyozza Szigyártó Adrienn.
Ha mindig azt látjuk, mások milyen jól élnek, milyen jól szórakoznak, milyen sok helyen jártak már, rosszat tehet az önértékelésünknek
Fotó: Pixabay.com
Jogosan merült fel tehát a kérdésünk: mit adhat a szülő ilyenkor helyette?
Persze, nem úgy, hogy közben a telefonját lesi ő is. Sok esetben azoknak a szülőknek a gyerekében alakul ki ez, akik maguk is sokszor „helytelen” módon használják a telefonjukat, a közösségi oldalakat, például egy családi vacsora közben.
A keretek, szabályok nagyon fontosak ezekben a családokban. Fontos, hogy tudjuk, mit csinál a gyerekünk, kikkel van együtt, meg van neki szabva, hogy mikor mehet el, meddig maradhat, hogy feladatai vannak a ház körül.Ez nem azt jelenti, hogy zsarnok szülők vagyunk, hanem pont azt, hogy biztonságos, élhető légkört teremtünk a gyerekünknek, és persze ez fordítva is érvényes. Elérhetőnek kell lennie a szülőnek, és ami talán a legfontosabb, ne csak fizikailag, hanem érzelmileg is elérhetőnek.
Nem fog elmesélni mindent, nem is kell. A szülőnek szülő szerepben kell maradnia, nem lehet a gyereke barátja – figyelmeztet a szakember.
A gyerek csak a tünete a családi „betegségnek”, diszfunkciónak. A pár- és családterapeuta arra is kitért, hogy a családra, mint egészre kell tekinteni, nem elég csak a gyerek kényszerbetegségét „kezelni”.
A lájkgyűjtés a lényeg
Fotó: Pixabay.com
„A gyerek érzelmileg rá van hangolódva a szüleire, kisgyerekként az életbemaradáshoz fontos számára az, hogy a szülei mellette legyenek. Például, ha a szülők közt konfliktus van, a gyerek próbálja megoldani, nem kéri őt erre senki (nyíltan semmiképp nem), de teszi ő ezt magától a túlélésért, azokkal a gyerekes eszközeivel, amelyek a rendelkezésére állnak, például megbetegszik.
Míg a szülők az ő betegségével vannak elfoglalva addig sem kell a saját konfliktusaikat megoldják,
elterelődik a figyelem az amúgy is kényes témáról, mert a gyerekért ugye mindent megteszünk, és elindul a körforgás. Ezért hangsúlyoztam,
jelzés értékű mindenképp, de kevés, ha csak a gyerekkel foglalkozunk, és nem tekintünk a családra, mint egészre”.
Kérdésünkre, hogy ki lehet-e egyáltalán ebből a fajta kényszerbetegségből gyógyulni, le „lehet-e jönni” az online világból a való világba, ahol a like-ok helyett mosollyal viszonozzuk egymás kedvességét, és az állandó kényszerlájkolások, pinnelések, megbökések, taggelések és becsekkolások helyett személyes beszélgetések részesei lehetünk, megnyugtató választ kaptunk.
Soha nem késő – mondja Szigyártó Adrienn.
A nyaralás a fontosabb vagy az ott készült szelfi?
Fotó: Pixabay.com
„Első lépésként fel kell ismerni, hogy a gyerekünknek valamilyen gondja van (sok szülő betudja annak, hogy változott a világ, ilyenek a mai fiatalok), utána szembe kell nézni azzal, hogy nekünk szülőnek is vannak gondjaink, amelyek valószínű, rossz hatással vannak a gyerekre, és amennyiben ezt nem tudjuk orvosolni, szakemberhez kell fordulni vele. Ami nem egyszerű dolog, mert munkát igényel, de az egészséges kapcsolatok maguk munkát igényelnek, tehát nem szabadna ez eltántorítson senkit, ha tényleg segíteni akarunk. A gyerek még lehet, nem tudja, hogy az életet élni kell, nem nézni, és akkor marad ki belőle, ha nem megy ki a házból” – magyarázza a szakember.
és lényeges információ vesztődik el, torzul és biztosan nem úgy ér célba, ahogy szerettük volna.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
A téli madáretetés nemcsak közvetlen táplálék kihelyezésével történhet. Többféle módon is kedveskedhetünk a madaraknak a kihívásokkal teli keményebb téli időszakban, ezeket az alternatív lehetőségeket fogjuk bemutatni.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
Az uborkasaláta nem hiányozhat a sült húsok, fasírtok mellől. A kínai változat nemcsak azért különleges, mert a fűszerezése teljesen más, hanem azért is, mert kés helyett sodrófával dolgozzuk meg az uborkát.
A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
szóljon hozzá!