A Facebook árnyoldalai, avagy jöttem, láttam, posztoltam

– mondja a terapeuta.

Mi tehet a szülő?

Eltiltani nem szabad a fiatalokat, csak felhívni a figyelmüket arra, hogy az élet az a négy falon kívül zajlik, a Facebookon való jelenlét csak velejárója, nem helyettesítheti azt – mondja a pár- és családterapeuta. „Az hogy valaki internetfüggő, az azt feltételezi, hogy egy űrt próbál betölteni az életében, függő személyiség, amire a számítógép csak ürügy, ha elveszi a szülő, megtiltja, de helyette nem ad mást, nem próbálja az űrt mással betölteni, akkor máshoz fog nyúlni a gyerek” – hangsúlyozza Szigyártó Adrienn.

Persze, nem úgy, hogy közben a telefonját lesi ő is. Sok esetben azoknak a szülőknek a gyerekében alakul ki ez, akik maguk is sokszor „helytelen” módon használják a telefonjukat, a közösségi oldalakat, például egy családi vacsora közben.

Nem elvenni kell, hanem megszabni az idejét

A keretek, szabályok nagyon fontosak ezekben a családokban. Fontos, hogy tudjuk, mit csinál a gyerekünk, kikkel van együtt, meg van neki szabva, hogy mikor mehet el, meddig maradhat, hogy feladatai vannak a ház körül.Ez nem azt jelenti, hogy zsarnok szülők vagyunk, hanem pont azt, hogy biztonságos, élhető légkört teremtünk a gyerekünknek, és persze ez fordítva is érvényes. Elérhetőnek kell lennie a szülőnek, és ami talán a legfontosabb, ne csak fizikailag, hanem érzelmileg is elérhetőnek.

Nem fog elmesélni mindent, nem is kell. A szülőnek szülő szerepben kell maradnia, nem lehet a gyereke barátja – figyelmeztet a szakember.

A gyerek csak a tünete a családi „betegségnek”, diszfunkciónak. A pár- és családterapeuta arra is kitért, hogy a családra, mint egészre kell tekinteni, nem elég csak a gyerek kényszerbetegségét „kezelni”.

jelzés értékű mindenképp, de kevés, ha csak a gyerekkel foglalkozunk, és nem tekintünk a családra, mint egészre”.

Kérdésünkre, hogy ki lehet-e egyáltalán ebből a fajta kényszerbetegségből gyógyulni, le „lehet-e jönni” az online világból a való világba, ahol a like-ok helyett mosollyal viszonozzuk egymás kedvességét, és az állandó kényszerlájkolások, pinnelések, megbökések, taggelések és becsekkolások helyett személyes beszélgetések részesei lehetünk, megnyugtató választ kaptunk.
Soha nem késő – mondja Szigyártó Adrienn.

és lényeges információ vesztődik el, torzul és biztosan nem úgy ér célba, ahogy szerettük volna.