Távoli világok találkoztak Agyagfalván

Két úriember, a közös bennük, hogy fényképezőgép és kamera lencséjén keresztül figyelik a világot, s tulajdonképpen fotózásból és filmezésből keresik meg a napi betevő falatot. Egyikük nyugatról érkezett, 7000 kilométer távolságból, a másik 8000 kilométert tett meg, hogy a távol-keletről ideérjen: a kanadai Mark Hemmings és a dél-koreai Wang Tae Lim itteni találkozása egy tíznapos fotós-filmes alkotóműhelynek köszönhető. Hivatásuk mellett feltétlenül ki kell emelni még egy közös vonást: mindketten beleszerettek Agyagfalvába.

„Székelyember hospitality”

A kanadai Mark Hemmings fölöttébb közvetlen ember benyomását keltette bennem, a mosoly mindig ott bujkál szája szegletében, majd hirtelen kiszélesedik, amint meséli, miként szeretett bele ebbe a vidékbe, a tájba, az itteni hangulatba, a székelyek mosolyába. Külön kiemeli, mennyire megható volt számára az, ahogyan fogadták, a székelyek vendégszeretete, ahogy ő mondja, a „székelyember hospitality”, de rögtön hozzáteszi, filmjeivel, fotóival valahogy könnyebben tudja kifejezni magát. Agyagfalva című filmje akár falutörténetnek is nevezhető, egy helyi székely tolmácsolásában. Megható képsorok, olykor szinte nyomasztóknak tűnnek, minden elhangzó szónak súlya van. Megtudom Markról, hogy teológiát végzett, úgy jellemzik őt, mint akinek nagy a szociális érkékenysége. A székelyderzsi vártemplom és a Nagygalambfalva melletti romatelep meglátogatása mély nyomokat hagyott benne, a képkockák mesélhetnek erről.

Megtisztulás pálinkával

A dél-koreai Wang Tae Lim folytatott beszélgetésünk során az az érzésem támad, hogy a koreaiak számára a mosolygás a világ legtermészetesebb dolga. Kiderül, hogy odahaza gyakran látogat vidékre, gyorsan rá is kérdezek a székely és koreai falvak közti hasonlóságokra-különbségekre. Elárulja, hogy a hagyománynál talán csak a szülők iránti tisztelet nagyobb. Egyszerűen élnek, a fényűzést száműzték, bárki kopogtat ajtajukon, egy tál rizs, egy szerény fekvőhely mindig akad.

A koreai parasztember vigad, amikor csak szerét ejtheti, a zene, a tánc jelenti a szórakozást, és hát az italt sem vetik meg. Sem ott, sem itt. „A pálinkának köszönhetően testileg, a vendéglátásnak köszönhetően pedig lelkileg is megtisztultam” – meséli egyik agyagfalvi élményét. Bözödújfaluban hozzáértéssel figyelte a kalapfonást, náluk ebből rengeteg van. Na meg rizsföldekből... Kiemeli a székely gyerekek szépségét, a szemükből áradó ártatlanságot. „Na és azok a gyönyörű kék szemek! Milyen ritka az nálunk!”

Bővebben az Udvarhelyi Híradó szerdai, augusztus 10-ei számában!