Lövétei búcsú áldáskérelmekkel

Az ünnepélyes bevonulást követően felhangzott a Kisboldogasszony-plébániatemplom kórusának a főpásztort köszöntő éneke, majd László István, az ünneplő egyházközség plébánosa szólt a lelki és anyagi áldozattal megújult imádság házának 232. búcsúján a szépszámú koncelebráló paptestvérhez és az együtt ünneplő helybéliekhez, zarándokokhoz.

A püspök atya azokért ajánlotta fel a szentmisét, akiknek gondjuk volt a munkálatokra, segítették, támogatták a kivitelezést. Kérve Istent, bőkezűen jutalmazza meg testi, szellemi, lelki vonatkozású szükségeikben. A vízáldás szertartását követően meghintette a felújított templomot és az ünneplőket, hogy a megszentelt helyen megszentelődött lélekkel dicsőíthessék Istent. A püspök szentbeszédében két „templomról” szólt. A Szűzanyáról mint Isten legszebb templomáról, és Szent Pál-i értelemben a mindenkori hívő emberről, aki a Szentlélek temploma. Lelki értelemben ezen zsinórmértékek a többre-jobbra törekvőt cselekedetekre, imára serkentik.

Húsvét harmadnapjától, az első kalákától, amikor kiürítették a templomot, felszedték a régi padlót, és elhordták az alatta lévő földet, nagyon sokat dolgoztak a tervek megvalósulásig. Padlófűtést szereltettek, és fehér gránitkővel rakták le a padlót. Az elavult elektromos hálózat, illetve hangosító berendezés korszerűbbre cserélése mellett új, kényelmes padokat készítettek, és a mennyezeti freskók kivételével újrameszelték a falakat. A régi padokat a ravatalozó körül kialakított lefödés alá helyezték el.

Az idei búcsún szinte mindenkinek jutott ülőhely a templomon kívül is. A helyi plébános a hálaadás végén köszönetet mondott Lövéte önkormányzatának, a helyi közbirtokosságnak, Hargita Megye Tanácsának, valamint a számos jószívű adakozónak, akiknek segítségével sikerült kivitelezniük templomkorszerűsítő, állagmegőrző vállalásaikat.

Az Égi Anya földi születésnapján megáldatták az új létesítményt, a kerítőfal tövében, jól látható helyen kialakított 1,8 méteres Lourdes-i barlangot a Szűzanya szobrával.