Vöröskeresztes segítség ott, ahol csak a madár jár!

Gyergyószentmiklós adminisztratív területén, ám a város forgatagától távol, egy hegyi ösvény mellett két füstölő kéményű, takaros házikó jelzi: vannak, akik el tudnak tekinteni a sokunk által csak „alapvető életfeltételeknek” nevezett dolgoktól. Hojvásban nem folyik csapon a meleg víz, nincs aszfaltút, nem jár ki a szemétszállító-autó, nem csúfítják kifeszített kábelek a kilátást – következésképpen sem villanyáram, sem kábeltévé, sem vezetékes telefon nincs a hegyi házikókban. Ennek ellenére zavartalanul zajlik itt az élet.

Az ösvényen felfelé, balról egyhelyiséges házikó ajtaja nyílik, a közelgő autózúgásra kíváncsi gyermekek lépnek ki az udvarra, illedelmes„csókolommal”, ám tartózkodóan fogadják a fehér alapon vöröskeresztes ruhába öltözött idegeneket. Percek múlva megnyugvással nyugtázzák, hogy a három autóból kiszálló ember nem rossz szándékkal érkezett. A csomagtartókból tele zsákok kerülnek elő, ezeket a ház elé pakolják. Némelyik zsákból labda, játékbaba, kisautó látszik ki, ennek láttán a hat gyermek érdeklődővé válik

Télen kicsit nehezebb az élet

„Jelenleg nyolcan vagyunk a családban. Hat gyermek, az ember, s én. Kilencen voltunk, de a nagyobbik leányom elment. A legnagyobb 18 éves, az utána való 14. Aztán 12, 10, 9 évesek. Mónika most tölti az ötöt, a legkisebb az egy évet. Az egyik leányka süketnéma, s sajnos, az egyik gyermek fogyatékos” – mutatja be családját Benedek Rozália, s közben a házba tessékeli a vendégeket.

A Vöröskereszt önkéntesei és az őket elkísérő sajtósok nem lépik át üres kézzel a küszöböt, mindenkinek jut egy zsák vagy nagyobb doboz, így, mire a ház asszonya becsukhatja az ajtót, a helyiség zsúfolásig telik csomagokkal. A gyerekek csak bátorításra nézik meg az édességgel, apró játékokkal teli dobozt, s még nagyobb rábeszélésre nyúlnak csak bele, aztán csillogó szemmel vesznek kézbe egy-egy játékot.

Benedekné – miközben a csomagok átvételéhez szükséges személyi adatokat diktálja – az újságíróknak is készségesen válaszol. Elmondása szerint a család biztos jövedelmét a gyermeksegély jelenti. Ő a háztartást vezeti, s a gyermekek apja időnként, ha sikerül napszámos munkát találni, onnan hoz haza egy kis pénzt. „Télen kicsit nehezebb az élet, nyáron eljárunk gombászni, s abból pótoljuk” – mondja az asszony, hozzáfűzve, nagy segítséget jelent, hogy a beteg gyermek után havonta élelmiszersegélyt kapnak az Ora International szervezettől. „Soha senki mástól nem kaptunk segélyt, s ezt a sok mindent most nagyon jó szívvel fogadjuk. Köszönjük szépen” – hálálkodik az asszony.

A cikk teljes terjedelmében a Gyergyói Hírlap január 17-ei számában olvasható.