Míg a Julián-naptárt használó keleti keresztény egyházak január 6–7-én ünneplik a karácsonyt, nálunk ez a nap éppen a karácsonyi ünnepkör végét jelenti, s azt, hogy ezentúl jöhet a farsang. A nyugati kereszténységben január 6-án a vízkeresztet ünneplik, ez egyben ugyanaz a nap, mikor a napkeleti bölcsek meglátogatták a kisdedet, követve a Jézus születését jelző csillagot. Az ünnepi liturgiában használatos elnevezése a görög Epiphania Domini, azaz Urunk megjelenése, a magyar vízkereszt elnevezés a víz megszentelésének szertartásából származik.

A házszentelés ideje

Krisztus keresztségének emlékére a vízkereszt volt az ünnepi keresztelések napja, a katolikus egyház tömjént és vizet szentel ilyenkor, de nem is olyan régen még az ünnepi népszokások közé tartozott a csillagozás vagy háromkirályjárás hagyománya, a bibliai királyokat megszemélyesítő alakoskodók köszöntő felvonulása, dramatikus játéka is.

Ma is élő hagyomány a házszentelés, amely vízkereszt napján vagy annak környékén történik a katolikusoknál: a vízkereszti liturgiában megszentelt vizet hinti a pap a ház vagy lakás helyiségeibe. Végül a szentelés befejező gesztusaként a bejárati ajtó szemöldökfájára felírják az évszámot, valamint a C + M + B betűket, amelyek a latin mondatot rövidítik: „Christus Mansionem Benedicat”, vagyis „Krisztus áldja meg e hajlékot”.

Jeges fürdő a Marosban

Marosvásárhelyen immár tizenöt éve hagyománnyá vált, hogy egyesek vízkeresztkor megmártóznak a hideg vízben. A kezdeményezést egyfajta férfiúi erőfitogtatásként Mircea Gusztáv Róbert honosította meg Marosvásárhelyen pár barátjával együtt. „Szégyen, nem szégyen, annak idején néztük a tévében, hogy Konstancán hogyan vetik tengerbe a kereszteket ilyenkor, majd ugranak utánuk, s azt mondtuk, hogy erre mi is képesek vagyunk” – eleveníti fel a kezdeteket Mircea Gusztáv Róbert. Hozzáteszi, bár idén kifejezetten meleg van, legtöbbször ilyenkor 15-20 centis jégen kellett léket vágni, s úgy merültek meg a folyóban.