Vármegyeünnep és szoboravatás Sepsiszentgyörgyön

Háromszék elöljárói és neves meghívottak jelenlétében leplezték le Sepsiszentgyörgyön a múlt század híres főispánjának, Potsa Józsefnek a mellszobrát, aki huszonhat évig szolgálta a megyét, és nagyban hozzájárult annak fejlődéséhez. Tamás Sándor, a Kovászna megyei önkormányzat vezetője ünnepi beszédében kiemelte, 108 évre volt szükség ahhoz, hogy a neves elöljáró szobra helyet kapjon a városban. Tamás Sándor elődje tevékenységéről is beszámolt, mint mondta, Potsa József elkötelezett híve volt a kiegyezésnek, és ugyanazokkal a problémákkal küzdött a maga idejében, amelyekkel ma is szembe kell néznie a megye vezetőségének.

A legnagyobb gondot akkor is a kivándorlás jelentette – fejtette ki Tamás Sándor –, a főispán pedig minden igyekezetével élhetőbb körülményeket próbált biztosítani az itt élők számára. Az elnök párhuzamot vont a mai helyzet és a múlt századi állapotok között: 2002–2011 között közel százezer ember hagyta el Erdélyt, közülük sokan Székelyföldet. „Tudjuk, hogy az elvándorlás csak élhető életkörülmények kialakításával előzhető meg. A mai önkormányzatok feladata, hogy településeink infrastruktúráján javítsunk, azt kiépítsük. Csak így tudjuk az életminőséget, az otthon hangulatát javítani, emelni” – véli Tamás Sándor.

A modernizálás, fejlődés híve volt, és erre van szükség ma is, a fennmaradás érdekében – mondta a megye vezetője. „Idén ünnepeltük Potsa József születésének 175. évfordulóját, ezért tartottuk időszerűnek a szoborállítást. És azért is, mert a főispán úr a megyénk fejlődésére legnagyobb hatással lévő közigazgatási vezető volt. Már életében legenda övezte alakját, személyiségét, cselekedeteit” – fogalmazott a megyei önkormányzat elnöke.

A rendezvényen jelen volt Markó Béla miniszterelnök-helyettes is, aki kivételes dolognak nevezte a szoborállítást, hiszen az elmúlt húsz évben sok szobrot emeltek már, de megyevezetők emlékére keveset. Markó Béla beszédében arra utalt, hogy a mai vezetők feladata és felelőssége nem kevesebb, mint Potsa Józsefé volt, hiszen ezt a földet, ahol élünk, fel kell emelni, és modernizálni kell továbbra is.

„Potsa József munkásságával Háromszéket a legpolgárosultabb tartománnyá tette, ezért ez a szobor a modernizálás jelképévé kell váljon, ami arra is utal egyben, hogy komoly feladataink vannak” – fogalmazott Markó Béla.

A miniszterelnök-helyettes úgy véli, hogy a felzárkózás folyamatának fontosságát a székelyföldi önkormányzati vezetők már felismerték Maros, Hargita és Kovászna megyében egyaránt. „Magyarok és románok közt valamiféle konfrontációt emlegetnek” – fogalmazott Markó Béla, aki úgy véli, hogy ezt a problémát felülmúlja a közös érdek, melyet Potsa József is képviselt, nevezetesen az, hogy a régiónak gazdaságilag sikeresnek kell lennie.

Potsa József főispánsága alatt több közéleti szerepet is ellátott: főgondnoka volt a katolikus egyháznak, részt vett a Székely Nemzeti Múzeum tevékenységében, de számos más intézmény tiszteletbeli elnöke is volt. Potsa irányításával alapították meg a Háromszéki Gazdák Alapítványát, az Első Székely Szövőgyárat, a Háromszékmegyei Árvafiú-szeretetházat, a Székely Mikó Kollégiumot pedig főgimnáziummá fejlesztette.

A szoboravatót Cserey Zoltán helytörténész rövid előadása zárta, aki kifejtette: a szobor Háromszék adóssága volt. Potsa életrajzának rövid összefoglalójában Cserey egy hajdani ortodox esperesre hivatkozva mondta el: a főispán elérte, hogy a Bodzaforduló környéki román kisebbség ne érezze magát kirekesztve. Az ünnepség az 1990 után megyei tanácsosi, valamint polgármesteri tisztséget betöltött személyek kitüntetésével folytatódott.