Utálom a munkámat!

Az irodai légkör is elviselhetetlen tud lenni néha

Varga Veronika pszichológia szakon végzett két éve a Spiru Haret Sepsiszentgyörgyre helyezett karán, ám azóta sem talált állást szakmájában, így kénytelen volt egy év munkanélküliség után egyebet vállalni. Jelenleg egy benzinkút alkalmazottja, szabad idejében pedig képzésekre jár, annak reményében, hogy így könnyebben talál majd olyan munkát, ami kedvére való.

De nem Veronika az egyetlen, aki nem azt a munkát végzi, amit tanult, amire készült, hanem valami teljesen mást. Kerekes Csaba 35 éves családfő, és bár elkezdett egy főiskolát, a család miatt abbahagyta, és azóta sem fejezte be, így azon a területen nem dolgozhat. Jelenleg biztosítási ügynökként keresi a család kenyerét, elmondása szerint ezt az állást is nehezen találta, és bizony nagy erőfeszítésbe kerül a havi bér megkeresése, hiszen százalékra fizetik teljesítménye után. Csaba szereti ezt a munkát, mert véleménye szerint diploma és szakma nélkül lehetne nehezebb is, Veronika azonban azt mondja, lassan depresszív állapotba kerül, amikor reggel be kell mennie, hiszen nem ez volt élete álma.

Sepsiszentgyörgyön egyetlen fiatal ács sincs a szakmában

Egy felmérés szerint a romániai lakosság közel kilencven százaléka nem szereti munkáját, munkahelyét ez pedig akár fizikai megbetegedéshez is vezethet. A pszichológus szerint ha valaki hosszabb ideig dolgozik valahol, ahova utál bejárni, és olyan munkát végez, ami megkeseríti az életét, abba előbb-utóbb belebetegszik. A szervezet szép lassan önmaga ellen fordul, és kialakulnak az úgynevezett pszichoszomatikus betegségek – mondja a pszichológus. Ezért mindenkinek azt javasolják, ha nem érzi magát jól a munkahelyén, akkor keresgéljen, és ne törődjön bele, ne adja fel a reményt, hanem tekintse azt átementi állapotnak.

G. B. egy 27 éves fiatalember, aki egyetemet végzett, hazajött, munkahelyet talált – minden idilli lehetne, de nem az. Elmondása szerint olyan helyzetbe került, hogy nap mint nap megalázzák, nem a képzettségének megfelelő munkát bíznak rá, és fejlődési lehetősége sincs ennél a cégnél. Emellett sajnos fizetési igényei és a munkáltató juttatásai sem találkoznak, így alacsony bérért sokat dolgozik, és nem is azt, amihez igazából ért. „A legrosszabb az, hogy panaszkodni sem tudok, hiszen a külvilág, családom azt látja, hogy a végzettségemnek megfelelő munkahelyet kaptam, de azt nem tudják, hogy min megyek át nap mint nap. Váltani szeretnék, de egyelőre nem találtam semmi jobbat, így várok még egy ideig” – mondta a fiatalember.

Egy jó szakember többet ér, mint egy diplomás, aki utálja a munkáját

Boga Attila villanyszerelő, és a boldog emberek csoportjába tartozik, legalábbis ezt állítja magáról. A most 36 éves fiatalember szakiskolát végzett, az akkor még működő Perspektíva Szakközépiskolában tanult villamosság szakon, és azóta is ebben dolgozik. Nem bánta meg, hogy nem tanult tovább, hiszen jól keres, és szereti is, amit csinál. „Meglátásom szerint sokan járnak nyakkendőben és aktatáskával, de komor arccal a sok gond miatt, és szabad idejük sincs. Én elvégzem a munkámat, és nyugodt vagyok, nincsenek pluszgyűlések vagy képzések, így a családommal lehetek már kora délután. És az is hasznos, hogy otthon is megoldok mindent, hiszen kis barkácsműhelyem is van. Szüleim is munkásemberek voltak, és engem is erre a pályára vitt a sors, de büszke vagyok arra, amit tudok” – vallja Attila.

Kelemen Tibor, a Kovászna Megyei Munkaerő-elhelyező Ügynökség vezetője elmondta, a legszomorúbb az, hogy az iskolák, egyetemek munkanélkülieket termelnek, hiszen a munkaerőpiac nem bír el ilyen sok végzőst. Az igazgató kifejtette: a Kovászna megyei munkaerőpiac inkább a szakiskolát végzett fiataloknak kedvez, a líceumi, illetve egyetemi képzettséggel rendelkezők vannak hátrányban. Szakiskolába pedig egyre kevesebben járnak, az emberek nagy része diplomára vágyik, abban a hitben, hogy így könnyebben boldogul, holott szakemberekre nagyobb szükség van.