Újra kellett födni a gyimesbükki templomot, a torony keresztje is veszélyben volt

Gyimesbükk plébániatemplomi szerepét a 18. és 19. században, illetve a 20. század első felében a kontumáci templom töltötte be, az első világháborút követően merült fel egy új, tágasabb templom építésének a gondolata. Az 1920-as években telket vásároltak, és 1926-ban, György Lajos esperes-plébános idejében elkészítették az alapot. Következett a gazdasági válság, a második világháború, majd a kommunizmus első, sötét évei, és a templomépítés elmaradt.

Közel ötven esztendővel a templom felszentelése után a tetőszerkezeten főjavítási munkálatokat végeztek, a templomot újrafödték. Salamon József gyimesbükki plébános szerint nagyon időszerű volt, hogy elvégezzék ezeket a munkálatokat.

„Évente rendszeresen átvizsgáltuk a templom tetőszerkezetét, és egy pár éve már megfogalmazódott bennünk a főjavítás gondolata. Főleg a gerincen volt probléma, a kúpcserepeknél (kupásoknál) a cementezett rész mállott szét.

A gyimesbükki plébános szerint, bár a munkálatokhoz szükséges összegnek csak egy kevés része állt a rendelkezésükre, nagy értelme nem volt a munkálatok halogatásának, mert az építkezési anyagok ára hónapról hónapra emelkedik, így ez a teher később anyagilag elbírhatatlanná vált volna a közösség számára.

Idén nyáron, pünkösd vasárnapján jótékonysági koncertet tartott Gyimesbükkben a magyarországi Ismerős arcok zenekar, ennek bevételét a templom újrafödésére fordították. „A román állam felé is pályáztunk a vallásügyi titkárságon keresztül. Először, amikor elküldtük a kérést, a felmérések szerint 500 ezer lejbe került volna a munkálat, ez később 1 millió lej lett, jelenleg pedig ott tartunk, hogy 1,5 millió lejbe kerül. Így »mennek felfele« az építkezési anyagok árai.

Újrafödték a közel 50 méter magas tornyot is. Kibontották és bővítették a toronyban lévő időkapszula tartalmát. „Drága mulatság egy óriásdarut egy napra kibérelni, de megérte. Egy nap alatt befejeztük a torony keresztjének a javítását, ez sajnos már inogott, csak az aljánál lévő pléhelem tartotta” – mondta Salamon atya, aki fent járt a toronyban a kereszt felszerelésekor.

Távozásunkkor Salamon József azt mondta, bízik Istenben, mert minden eddigi, a közösség javára végzett munkálatnál végül kikerült a számlák kifizetéséhez szükséges összeg.