Zeteváralja: lékhorgászverseny másodszor

„Aki nem ijed meg a hidegtől és a kihívásoktól, annak ott a helye!” – így népszerűsítették a szombati eseményt, és amúgy a fagyos februári napokat követően a biztonság sem adhatott aggodalomra okot, mintegy 20 centiméteresre becsülték a jégréteg vastagságát.

A részvétellel nem volt gond, a tavalyi mezőny szinte megháromszorozódott, az udvarhelyiek mellett jöttek Csíkszeredából, Barótról, Gyergyószentmiklósról, Marosvásárhelyről, de még svájci léghorgászt is találtunk a mezőnyben. A mércét a többszörös országos bajnoknő (és a vb ötödik helyezett) Maluţan Cristina jelenléte emelte a magasba, aki saját kategóriájában nem is talált legyőzőre.

„Bár versenyként volt megszervezve, és a végén győztest is hirdettek, mégiscsak egy baráti találkozó volt ez” – mondta Benzár László, a Nagy-Küküllő vadász-horgász társulat horgászati alelnöke. Így a hangulatra sem lehetett panaszt, melyet a szervezők forralt bor és tea, valamint meleg étel „bedobásával” fokoztak.

A legnagyobb gond

Jelenleg mi a sporthorgászélet legnagyobb gondja? – tettük fel a kérdést Benzár Lászlónak, és a válasz nem sokat váratott magára: „A természet szennyezése. Igyekszünk a kormoránok által okozott csapásokat kivédeni, e cél érdekében erkölcsi és anyagi segítséget várunk egyesületektől, szervezetektől.”

De nem ez az egyetlen gond. Az alelnökkel folytatott beszélgetésből megtudjuk, ahhoz, hogy valaki vadász legyen, egy kőkemény vizsga által nehezen megszerezhető engedély szükséges, míg a horgászati jogot bárki megszerezheti magának, amit Benzár László nem helyesel. Példának Németországot hozza fel, ahol egy horgászati engedély kiváltása nehezebb, mint például a jogosítvány megszerzése. Mert attól, hogy valaki botot vesz kezébe, még nem lesz horgász. A horgászati alapismeretek mellett még rengeteg az elsajátítanivaló (természet- és halismeret) ahhoz, hogy valaki kíméletes horgásszá váljon.

Hárman egy csónakban

A horgászati alelnök egyébként három kategóriát különböztet meg: sporthorgászok, húshorgászok és orvhorgászok (orvhalászok). S ahogy Benzár László magyarázza, fejben próbálom külön-külön besorolni ezeket, remélve, hogy nem puskázom el a „horgász emberfajok” osztályozását. A sporthorgászok vannak legkevesebben (5 százalék). Ők azok, akik tiszteletben tartják a természet törvényeit, akik hobbiból horgásznak, akikben megvan az erő és öntudat, hogy visszadobjanak a horogra akadt halakból, és akik annyi halat visznek haza, amennyi éppen szükséges. A húshorgászok előtt mindössze egy cél lebeg: a mennyiség. Ennek érdekében nem félnek áthágni a szabályokat, ami persze nem jelenti azt, hogy közöttük ne lenne öntudatos, minden szabályt betartó horgász. Aztán vannak az orvhorgászok, akiknek semmi sem szent, akiknek mindegy, hol, mikor, hogyan és mennyit, a lényeg, hogy hal legyen. A hírek szerint ez utóbbi két kategóriával van a legtöbb baj, ők azok, akik a legtöbbet „pofáznak”, s ha fogy a hal a Küküllőből, ők kiáltanak fel elsőkként, ami önmagában véve nem is lenne olyan nagy baj, a gond, hogy az, amit mondanak és tesznek, szöges ellentétben áll egymással.

Képletesen fogalmazva most mindhárman egy csónakban eveznek, de kétséges, hogy valaha megférnek egymás mellett.

II. Zeteváraljai lékhorgászverseny

2011. február 12.

Férfiak

1. Kovács István (Udvarhely)
2. Maluţan Pavel (Brassó)
3. Cocis Dorin (Marosvásárhely)

Nők

1. Maluţan Cristina (Brassó)
2. Balázs Magda (Barót)

Junior

1. Pál Zalán (Udvarhely) – 6 éves
2. Balázsi Bence (Udvarhely)
3. Nisztor Hunor (Udvarhely)