Másodszor szervezett lékhorgászversenyt Zeteváralján a Nagy-Küküllő Vadász és Sporthorgász Egyesület. A február 12-én, szombaton lebonyolított eseményt követően a szervezők elégedetten tapasztalták hogy a vállalkozó szellemű horgászok megmozdulása nagyon nőtt népszerűségében.
2011. február 15., 17:362011. február 15., 17:36
2011. február 17., 15:062011. február 17., 15:06
„Aki nem ijed meg a hidegtől és a kihívásoktól, annak ott a helye!” – így népszerűsítették a szombati eseményt, és amúgy a fagyos februári napokat követően a biztonság sem adhatott aggodalomra okot, mintegy 20 centiméteresre becsülték a jégréteg vastagságát.
A részvétellel nem volt gond, a tavalyi mezőny szinte megháromszorozódott, az udvarhelyiek mellett jöttek Csíkszeredából, Barótról, Gyergyószentmiklósról, Marosvásárhelyről, de még svájci léghorgászt is találtunk a mezőnyben. A mércét a többszörös országos bajnoknő (és a vb ötödik helyezett) Maluţan Cristina jelenléte emelte a magasba, aki saját kategóriájában nem is talált legyőzőre.
„Bár versenyként volt megszervezve, és a végén győztest is hirdettek, mégiscsak egy baráti találkozó volt ez” – mondta Benzár László, a Nagy-Küküllő vadász-horgász társulat horgászati alelnöke. Így a hangulatra sem lehetett panaszt, melyet a szervezők forralt bor és tea, valamint meleg étel „bedobásával” fokoztak.
A legnagyobb gond
Jelenleg mi a sporthorgászélet legnagyobb gondja? – tettük fel a kérdést Benzár Lászlónak, és a válasz nem sokat váratott magára: „A természet szennyezése. Igyekszünk a kormoránok által okozott csapásokat kivédeni, e cél érdekében erkölcsi és anyagi segítséget várunk egyesületektől, szervezetektől.”
De nem ez az egyetlen gond. Az alelnökkel folytatott beszélgetésből megtudjuk, ahhoz, hogy valaki vadász legyen, egy kőkemény vizsga által nehezen megszerezhető engedély szükséges, míg a horgászati jogot bárki megszerezheti magának, amit Benzár László nem helyesel. Példának Németországot hozza fel, ahol egy horgászati engedély kiváltása nehezebb, mint például a jogosítvány megszerzése. Mert attól, hogy valaki botot vesz kezébe, még nem lesz horgász. A horgászati alapismeretek mellett még rengeteg az elsajátítanivaló (természet- és halismeret) ahhoz, hogy valaki kíméletes horgásszá váljon.
Hárman egy csónakban
A horgászati alelnök egyébként három kategóriát különböztet meg: sporthorgászok, húshorgászok és orvhorgászok (orvhalászok). S ahogy Benzár László magyarázza, fejben próbálom külön-külön besorolni ezeket, remélve, hogy nem puskázom el a „horgász emberfajok” osztályozását. A sporthorgászok vannak legkevesebben (5 százalék). Ők azok, akik tiszteletben tartják a természet törvényeit, akik hobbiból horgásznak, akikben megvan az erő és öntudat, hogy visszadobjanak a horogra akadt halakból, és akik annyi halat visznek haza, amennyi éppen szükséges. A húshorgászok előtt mindössze egy cél lebeg: a mennyiség. Ennek érdekében nem félnek áthágni a szabályokat, ami persze nem jelenti azt, hogy közöttük ne lenne öntudatos, minden szabályt betartó horgász. Aztán vannak az orvhorgászok, akiknek semmi sem szent, akiknek mindegy, hol, mikor, hogyan és mennyit, a lényeg, hogy hal legyen. A hírek szerint ez utóbbi két kategóriával van a legtöbb baj, ők azok, akik a legtöbbet „pofáznak”, s ha fogy a hal a Küküllőből, ők kiáltanak fel elsőkként, ami önmagában véve nem is lenne olyan nagy baj, a gond, hogy az, amit mondanak és tesznek, szöges ellentétben áll egymással.
Képletesen fogalmazva most mindhárman egy csónakban eveznek, de kétséges, hogy valaha megférnek egymás mellett.
II. Zeteváraljai lékhorgászverseny
2011. február 12.
Férfiak
1. Kovács István (Udvarhely)
2. Maluţan Pavel (Brassó)
3. Cocis Dorin (Marosvásárhely)
Nők
1. Maluţan Cristina (Brassó)
2. Balázs Magda (Barót)
Junior
1. Pál Zalán (Udvarhely) – 6 éves
2. Balázsi Bence (Udvarhely)
3. Nisztor Hunor (Udvarhely)
Napi szinten okoz nehézséget a közlekedés Székelyudvarhelyen, ahol több utcában is zajlanak a nagy mobilitási projekt munkálatai: aszfaltozások, zöldövezetek kialakítása, közműcserék és kátyúzások formálják át a várost.
Lemondásra szólította fel hétfőn este a Salrom vállalat vezérigazgatóját a parajdi helyzetről tartott parlamenti meghallgatások után a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) képviselője, a környezetvédelmi bizottságot vezető Diana Buzoianu.
Az országos vízügyi igazgatóság katasztrófavédelmi főosztályának igazgatója a hétfő esti parlamenti meghallgatásakor kijelentette, hogy a parajdi sóbányánál nincs azonnali omlásveszély, viszont a lakosság vízellátásának szempontjából nehéz a helyzet.
Június 11-én volt negyvenhárom éve annak a tragikus robbanásnak, amely két ember halálát okozta a székelyudvarhelyi Matricagyár öntödéjében. Az ügy máig feltáratlan körülményei miatt indult a kutatás.
Jelentősen csökkent a Korond-patak és a Kis-Küküllő sókoncentrációja, miután elkezdték annak mellékpatakából kiszivattyúzni az édesvizet, hogy azt a parajdi sóbánya alatti szakaszon engedhessék vissza a mederbe.
A Korond-patak, a Szováta-patak és a Kis-Küküllő-folyó különböző pontjain végzett méréseket csütörtökön dr. Máthé István, a Sapientia egyetem csíkszeredai karának oktatója. Eredményeit és érdekes tapasztalatait a Székelyhonnal is megosztotta.
Jól látszott, hogy nagy erőkkel dolgozott a kivitelező pénteken a parajdi sóbányánál lévő lezárt veszélyzónában, ugyanakkor precíz szeizmológiai mérések is zajlottak.
A bányában dolgozott, ám a Salrom egyik alvállalkozójánál, a Sal Sindnél volt alkalmazva, ezért nem részesült segélyben az a nagyjából harminc személy, aki pénteken tüntetett a bányánál. Azt ígérték nekik, hogy nem hagyják magukra őket.
A kivitelező gőzerővel dolgozik a parajdi sóbányánál keletkezett gondok elhárításán: a vízügyi szakemberek szerint eddig 50 kilogrammnyi hal pusztult a sós víz szivárgása miatt. A szakértők egy újabb bánya építését is felvetették.
Közel jár már a kétszázhoz a székelyudvarhelyi készruhaiparból elbocsátott alkalmazottak száma. Helyzetük nem rózsás, ugyanis az új gyár indításával kapcsolatos remények szertefoszlani látszanak, és kevés a munkalehetőség a városban, illetve a környékén.
szóljon hozzá!