Újrafödték a nagymedeséri unitárius templomot

A 20. század elején még 700 lelket számláló, mára száz fő alá zsugorodott Nyikó menti települést, Nagymedesért nyugodtan nevezhetjük elnéptelenedő, kiöregedő erdélyi falvaink mintapéldájának. Néhány évtizeddel ezelőtt a falunak az egész környéken ismert gyümölcsöse volt. A viszonylag jó állapotban lévő parasztházak, porták, kötött székely kapuk és más „gyöngyszemek” még ma is széppé és egyedivé varázsolják a faluképet.

A település szívében elhelyezkedő, kétszáz éves műemlék templomunk nagymértékben meghatározza nemcsak a falu arculatát, hanem lakóinak sorsát, életét is. Az utóbbi években ugyanis a szent hajlék és az egyházközség köré csoportosulnak azok a tevékenységek, alkalmak, amelyek lelki táplálékot biztosítanak a közösség tagjainak. Az elmúlt esztendőkben mindent megtettünk annak érdekében, hogy egyházi épületeinket megóvjuk, javítsuk. A közösségi házként, imateremként szolgáló papi lakást sikerült belülről felújítanunk. A javítások nagy részét Hargita Megye Tanácsának támogatásaiból, az amerikai testvérgyülekezetünk, illetve a helybéliek adományaiból fedeztük. A papi lakás felújításával párhuzamosan éveken át dolgoztunk a templomunk felújításához szükséges dokumentáció összeállítása érdekében. Ennek költségeit a megyei tanácsnak e célra szánt támogatásaiból, valamint önerőből tudtuk biztosítani. Idénre elkészülhetett minden olyan szükséges irat, ami a templomfelújítás elkezdését lehetővé tette. Korábbi támogatóink mellett a román kultuszminisztériumtól kapott anyagi alap esélyt adott e kis közösség féltve dédelgetett álmának lépésről lépésre történő megvalósulására. Bár tudjuk, nagyon hosszú utat kell még végigjárnunk, s embereink, erőink egyre fogynak, mégis hisszük, érdemes ezt az utat járni – mondta bizakodón Sipos Mónika. Kifejezte, jóleső érzéssel tölti el, hogy „nem érezzük teljesen egyedül magunkat”. Hogy a pályázatkiírók támogatják, segítséget nyújtanak megmaradási törekvéseikhez.

„Rengeteg még a tennivaló, de bízunk a továbblépés lehetőségében és a jó Isten gondviselésében. Reméljük, ha már mi magunk nem is, de közösen meg tudjuk őrizni értékeinket, kincseinket. Templomunk, tornyunk, harangunk megőrzése akár megmaradásunk záloga is egyben. Ezért mentjük a menthetőt.”