Több mint egy hónapja az utcán

A nyugdíjast nem először lakoltatták ki Székelyudvarhelyen – tavaly ősszel kellett elhagynia saját, Függetlenség sugárúti lakását. Szomszédai szerint a Szabók utcában mindössze néhány hónapig lakott, ahol nem fizette költségeit, ezért kellett onnan elmennie. Ezt követően a tömbház előtt telepedett le ingóságaival. Azóta megkeresték őt a polgármesteri hivatal szociális osztályának munkatársai, és felajánlották neki a hajléktalanszállóba vonulás lehetőségét, ám a hölgy ezt elutasította, akarata ellenére pedig nem cipelhetik oda – tájékoztatott Fülpesi Attila-Gyula, a szociális osztály vezetője.

Ezt megerősítve Kosztolányi Annamária, a városi önkormányzat által fenntartott hajléktalanszállót május óta működtető Albert Schweitzer Alapítvány munkatársa elmondta, többször jártak kint a Szabók utcájában a szabad ég alatt élő nyugdíjasnál. Orvosi kivizsgálást és a szálláson helyet ajánlottak neki, ám mindennemű, a részükről érkező segítséget elutasított – számolt be, hozzáfűzve, a szóban forgó idős nő tavaly is utcára került, akkor a lejárt személyazonossági igazolványa helyett új, ideiglenes személyit készítettek számára, amelynek még érvényesnek kell lennie. A hölgy problémája összetett, hiszen van jövedelme és valószínűleg hozzátartozói is, így nem minősül a szó szoros értelmében vett szociális esetnek. Mivel pszichés gondjai vannak, másféle segítségnyújtásra lenne szüksége: esetében a legjobb megoldás az lenne, ha gyámság alá helyeznék, még akkor is, ha ez is bonyolult folyamat – mondta el az alapítvány munkatársa.

A nyugdíjas egyik szomszédja, Lőrincz Csilla pszichológus elmondta: Györfi Mária számára felajánlottak már lakást, ám ő nem volt hajlandó elfogadni a segítséget. A tömbház lakói igyekeznek toleránsan kezelni helyzetét, azonban ez egyre nehezebbnek tűnik, az idős nő ugyanis néha követelőzik és rászól a szomszédokra. Feltételezése szerint továbbra is kapja nyugdíját, hiszen élelmiszert és üdítőitalokat tud vásárolni magának. Elmondta továbbá, a nyugdíjas valószínűleg pszichés betegsége folytán utasította el az eddig felajánlott segítséget. Helyzetét az oldaná meg, ha fogyatékkal élők otthonába kerülne – vélte, hozzáfűzve, ezt vagy a családtagjainak kellene kezdeményezniük, vagy önként kellene bevonulnia, ám ő egy komolyabb rosszullétekor a mentőautóba sem volt hajlandó beszállni. A lakók aláírást is gyűjtöttek azért, hogy volt szomszédjuk helyzetének orvoslását kérjék, ám ez mindeddig nem történt meg.

Székelyudvarhelyen mintegy húsz hajléktalan személyt tartanak számon, ebből néhányan nem hajlandók a fenntartott szállóba vonulni, néhányan pedig a házirend be nem tartásáért nem mehetnek oda – tájékoztatott a szociális osztály vezetője. Hangsúlyozta, csak az kerül be a nyilvántartásba, aki segítségüket kéri, ugyanis a szállóra erőszakkal senkit sem lehet behurcolni.

Farkas Réka és Kosztolányi Annamária, az Albert Schweitzer Alapítvány munkatársai elmondták: a tizenegy férőhelyes szálláson telt ház van az időszakosan megjelenő rászorulók miatt. Itt félévente legfeljebb három hónapot tölthetnének, bekerülni valamely személyazonosságot igazoló irat felmutatásával, vér- és tüdővizsgálat elvégzése után lehet. A szállón tartózkodók számára ágyneműt, ruhákat, tisztálkodó szereket biztosítanak, s a szabályzat kötelezi őket önmaguk rendben tartására. Alkoholt fogyasztani, cigarettázni tilos, ittas állapotban senkit sem engednek be. Május óta egyetlen személyt zártak ki hat hétre a szállásról, épp az alkoholfogyasztás miatt  – tájékoztattak az alapítvány munkatársai. Hangsúlyozták azonban, hogy az általuk működtetett menedéken a rászorulók csakis saját akaratukból tartózkodhatnak, így Györfi Mária esetében továbbra sincs megoldás, bár ő elmondása szerint egyre nehezebben bírja az utcán. „Minden nappal egyre nehezebb, nagyon szeretném, ha fedél kerülne a fejem fölé” – panaszolta a betegnyugdíjas.