Szent György-búcsú és jubileum Szombatfalván

Fotó: Farkas Antal

A lelki ajándékok megszemélyesültek, a tárgyi adományokat megáldották a szombatfalvi egyházközség újjáalakulásának 10. évfordulóján tartott templombúcsú keretében. László Attila plébános úgy érzi: a megbízáskor nem sejtette, hogy a röpke tíz esztendő szüntelenül vibráló, az élet feletti folyamatos öröm ideje lesz. A közösségek látható jelenléte, a testvéregyházközség plébánosának, Botár Gábornak a buzdító szavai, a Psallite Vegyeskarnak és zenészeiknek a Kájoni-miséje erőforrás a hétköznapokra.

Molnár Melinda

2013. április 29., 16:522013. április 29., 16:52

2013. április 29., 17:052013. április 29., 17:05

Az egyházközség vezetője megtapasztalta: „E naphoz sokan kísérték el. A gyarapodó hitvallók mellett 205 megkeresztelt, 169 elsőáldozott, 169 bérmálkozott testvér, 81 szentségi házasságot kötött új család”. És remélik, a menny boldogságából tekint vissza a 224 elsiratott. „Ma hálát adunk minden értünk mondott imáért, minden felénk nyújtott testvéri kézért, minden hozzánk intézett jó szóért, minden számunkra meghozott áldozatért, minden nekünk juttatott lejért, garasért. Ma kissé megállunk, körülnézünk, hogy mindaz, mit látunk, megsimogassa, és még inkább Istenhez emelje a lelkünk”.

A templombúcsú keretében megáldottak egy szentségőrző kelyhet, cibóriumot és három miseruhát, Borbély Gábor ny. főesperes-plébánosnak a testvére Borbély Károly és neje, Éva emlékére felajánlott adományait.

A szentbeszédben, Botár Gábor, a Kis Szent Teréz egyházközség plébánosa, a szombatfalvi Domus Historia alapján szedte csokorba az egyházközség fejlődését, megerősítő támpontokat adva a hit éve kapcsán és kérve Szent György vértanú közbenjárását.

Az önállóság tíz éve alatt korcsoportok és lelki igények szerint alakultak a kisközösségek. Ezen a napon jelképeikkel láthattuk együtt – az elsőáldozásra készülőktől a szépkorúakig – a szabadtéri oltár mellé helyezett templom-makett körül.

A szentmise végén áldást kértek a Szent György Lovagok közelmúltban alakult udvarhelyszéki priorátusának zászlajára.

Azért imádkoztak, őrizzék és védelmezzék az emberi és keresztény kultúra alapvető értékeit, amelyet a mi Megváltónk, Jézus Krisztus hirdetett meg nekünk, és erősödjék az Isten iránti hűségük.