Százak személyi igazolvány nélkül

„Az még hagyján, hogy évek óta lejárt érvényességű személyazonossági igazolvánnyal élnek, legalább ők nyilvántartásban voltak és vannak a rendszerben, a baj akkor kezdődik, amikor felnőttként sem jutottak oda, hogy igazolványt szerezzenek maguknak. Ők sehol sincsenek nyilvántartásba véve” – mondta a parancsnok.

Minden nincsre egy történet

Szerda reggel kisebb csoport próbálta igazolni magát a rendőrség egyik termében. Mihály Vilma tizennégy gyermeke közül kettővel üldögélt a széken. Neki van személyije, de a két fiúnak nincs. A nagyobbik, Kala István 1986-ban született, 2012-ben pedig lejárt a személyazonossági igazolványa, és nem újította meg. A kisebbik, Ötvös Szabolcs 1996-ban született, és soha nem volt személyije. A nagyobbik nem törte magát, hogy megújítsa igazolványát – azt mondta, nem szed segélyt, s ha nem tesz rosszat, akkor szépen megél anélkül is. Szabolcs történetét anyja osztotta meg velünk. „Oklándon volt árvaházban a fiam, s amikor meg akartuk csináltatni a buletinjét, akkor azt mondták az árvaház titkárságán, hogy elveszítették a születési bizonyítványát.” A fiú naponta 10–15 lejt keresve a piacon dolgozik a vendégárusoknak. Örül, ha a maradék terményből válogathat esténként – sok szájat etetnek odahaza.

A csoport többi tagjának is van története. Elveszett születési bizonyítvány a legtöbbször felhozott indok, de például a 14–15 éves Ötvös Béla nem tudja, mikor született, és abban sem biztos, hogy Csíkszeredában-e vagy Udvarhelyen. Ráduly Lukács csak annyit tud, hogy 2000 februárjában született, Bizsi Vilma az 1998-ban, Mihály László pedig 19 vagy 20 éves lehet. Mindenikük fejfájást okoz a hatóságoknak.

Socianu egy régi történetet idézett fel. Nagygalambfalvi 16 éves roma lányról kértek személyazonossági adatokat a segesvári rendőrségtől egy nyomozás során, amikor közölték velük, hogy a személy elhunyt. Újból kihallgatták a lányt, és figyelmeztették a segesvári kollégákat, hogy tévedés lehet a nyilvántartásban. A válasz ugyanaz volt: elhunytként szerepel. Végül az édesanya oldotta meg a rejtélyt, lányának ugyanis volt egy kisebb testvére, aki valahol az úton született és soha nem anyakönyveztették. Ő halt meg, de hogy el tudják temetni, felhasználták a nyilvántartott lány személyazonosságát.

Házi nyilvántartás

„A Budvár utcai tömbházaknál az a probléma, hogy az egyik még mindig a belügyminisztérium tulajdona, és amikor azt is kiutalták a romáknak, nem tisztázták a tulajdonjogokat: sem tulajdonosként, sem bérlőként nem szerepelnek a benne lakó romák. Abban a tömbházban körülbelül kétszázan laknak, ha van is személyijük, lakcímük nincs, nem lett tisztázva. Megoldást nem tudunk javasolni, de egy ideiglenes személyi igazolványt egyéves határidővel ki tud bocsátani a lakosság-nyilvántartó iroda, amin meg lehet jelölni, hogy lakhely nélküli az illető” – mesélte az osztályvezető. Hozzátette, a közrendészeti osztály munkatársai megpróbálják orvosolni a problémát, de akármit is tesznek, kizárólag saját munkájukat könnyítik. Azokban a negyedekben, ahol túlnyomórészt romák laknak, egy nyilvántartási listát készítenek. Ezen névvel, személyi számmal és címmel tüntetik fel a személyeket. Néhány szomszédság kézzel írt listáját mutatta, csak a Budvár-negyedi tömbházakból több mint 350-en vannak rajta. A tizennégy gyermekes családról megtudtuk, embertelen körülmények között élnek, annak ellenére is, hogy dolgoznak. Ám nincsenek nyilvántartásba véve, bármikor becsaphatók, így banikért is dolgoztatják őket.

Lépés a megoldás felé

A rendőr nem érti, hogy a belügyminisztérium tömbházát miért nem kezeli egyetlen szerv sem. Legalább lakcímet biztosíthatnának, de csak egy átirat létezik valahol, hogy a romáknak utalták ki több mint két évtizede. Szerinte a tömbház jogi helyzetének tisztázása lenne az első lépés a jó irányba.