Negyedszázados a székelyudvarhelyi Református Diákotthon

Vissza- és előretekintő rendezvény részesei voltak a jelenlegi és egykori diákok. A belvárosi református templomban a hálaadó istentiszteleten Geréb Zsolt teológiai professzor a szeretet diákközösségben történő megélésének széles skálájáról szólt. A kollégiumi együttlét célja, hogy jól érezzék magukat, miközben elsajátítják az alkalmazkodás művészetét. A szobatársak befogadják és elfogadják egymást, észreveszik, ha valakinek szüksége van valamire vagy valakire, megosztják az otthonról kapott finomságokat. Barátságok szövődnek, amelyek később is összekötik őket. Jó ezt a szeretetet megtapasztalni, miközben megtanulják az elöljárók tiszteletét is.

Az ifjú tehetségek kibontakozásának melegágya a kollégium. Ugyanakkor hangsúlyos a számítástechnikai tudás kiszélesítése és az idegen nyelvek gyakorlása is. A csendes napok a lelki épülést szolgálják. Hogy mindig voltak lelkipásztorai, pártfogói, munkatársai az intézménynek, azért Istené a hála és a dicsőség – mondta az igehirdető.

Székelyudvarhelyi Református
Diákotthon Alapítvány
1991-ben jött létre mint független egyházi alapítvány, amely Dobai László lelkész vezetésével és a kuratórium irányításával működik. Adományokból és pályázatokból tartják fenn magukat, céljuk az ifjúság segítése. A vidéki fiataloknak bentlakást, kiegészítő oktatást, ösztöndíjakat, jutalomnyaralást és keresztyén nevelést biztosítanak. Támogatják az ifjúsági szociális munkát, valamint a keresztyén ifjúsági rendezvényeket.

A létesítmény megálmodója és vezetője, Dobai László lelkipásztor összegezte, hogy huszonöt évvel ezelőtt megfogalmazott célkitűzéseikből mit sikerült megvalósítaniuk. Másokhoz képest szigorú a szabályzatuk. 1200 nevet tartalmaz a diákok névsora. A lényeg a lelkület és közösségiség, melynek kialakítására hangsúlyt helyeztek, hogy a diákotthon mindenkori lakói leljék meg az utat és helyüket Isten anyaszentegyházában. Addig lesz Diákotthon Alapítvány, amíg a Jóisten akarja. Imádkozzunk és cselekedjünk érte – kérte Dobai László.

Az ünneplés a diákok kérése volt, hogy legyen még egy alkalmuk a találkozásra. A Magyari Hunor által összeállított vetített képes visszatekintővel nosztalgiáztak. Végül a maiak és nevelőik előadása felidézett egy diákotthoni átlagos napot. Az ünnepi ebéd közös elköltésével zárták az évfordulót.