Krafft tagadja a vádakat

Hétfőn délelőtt kezdődött el a tavaly augusztusban elkövetett székelyudvarhelyi gyilkosság vádlottjának tárgyalása. A bűnügyi perben Krafft István ellen magánvádat emelt az áldozat édesanyja, Fekete Klára és édesapja, Fekete László. Mindketten egyenként 30–30 ezer eurót követeltek erkölcsi kártérítésként, valamint a temetési költségek megtérítését. Krafft a tárgyaláson azt állította, hogy mivel válását még nem közölték ki, úgy óhajtja, hogy a felesége családnevét is viselje a tárgyalás alatt.

A vádbeszéd szerint Krafft találkozott Izabellával, többször is bántalmazta, utána elvitte a kadicsfalvi istállóhoz, ott pedig leöntötte üzemanyaggal és meggyújtotta. Az áldozat testének 95 százaléka elszenesedett. A vádirat szerint Izabella még élt, amikor meggyújtották, mert a törvényszéki orvosok égéstermékeket találtak a tüdejében, ami arra utal, hogy az áldozat még lélegzett, amikor felgyújtották. A következőkben a vádlott adhatta elő, hogy mi történt vele a gyilkosság időpontjában, 2012. augusztus 6-án. Vallomásából megtudtuk, hogy hajnalban 4 és 5 óra között indult útra, ez idő alatt az egyik közeli benzinkútnál felvette az általa szétosztandó sajtótermékeket.

Csapongó vallomásában kitért arra, hogy emlékszik ugyan, mikor vásárolt másfél liter benzint, de ez nem a gyilkosság napján, hanem az azt megelőző napon történt. Az áldozatával való kapcsolatáról annyit mondott, hogy sohasem volt köztük több, mint baráti viszony. Izabella ki akart költözni a családi házból, függetlenként akart élni, és Karfftot kérte meg, hogy segítsen albérletet keresni. Többször is kitért felesége féltékenységére, és arra, hogy azon a végzetes héten Izabellának szándékozott anyagi támogatást nyújtani.

El akartak menni feleségével és baráti körével az EMI-táborba, így próbálva csillapítani felesége féltékenységét. Krafft nem tagadta előzőleg adott videovallomását, valamint a helyszíni újrajátszás alatt vallottakat sem, viszont azt állította, hogy többször is bántalmazták a rendőrségen, ezért vallott hamisan. Állította, hogy többen is bántalmazták a rendőrségen, de Sz. Mihály nyomozó és egy magát ügyésznek kiadó férfi verték a legtöbbet.

Miután a tárgyalóügyész arról kérdezte a vádlottat, hogy mivel magyarázza a helyszín, a kadicsfalvi istálló ismeretét, ha sohasem járt ott, Krafft elmondta: a helyszínen adott válaszait egytől egyig sugallták neki: ha mutatott egy helyre, akkor a rendőrök mondták, hogy inkább ott keresse, ahol van hamu. Továbbá elmondta, az arcán lévő seb egy pattanás nyoma volt, a mellkasán és nemi szervén lévő zúzódásokat jóval a gyilkosság időpontja előtt, egy kirándulás során szerezte.

Tanúi és bizonyítékai is vannak – tette hozzá –, de azokat a fotókat, amelyeken látszanak ezek a sebek, kitörölték a rendőrök a fényképezőgépjéből. Arról a végzetes estéről úgy beszélt, mintha a feleségével folytatott vita hatására lett volna izgatott és ideges. Krafft közölte, azon az említett estén feleségével Kadicsfalva környékén jártak, ahol kerestek egy általa elvesztett nyugtatömböt. Azért nem tudnak egymásnak alibivel szolgálni, mert kétszer is hol ő, hol a felesége maradt le, amint keresték az elhagyott nyugtatömböt. „Ártatlan vagyok. Sajnálom, hogy meghalt, de nem én öltem meg” – jelentette ki többször is.

A lány szülei is adtak nyilatkozatot az ítélőszék előtt. Kérdéseik csak beismerésre biztatták a vádlottat. A vádlott is visszakérdezett olyasmiket, hogy ki volt, aki megtalálta az áldozatot, ki volt az új barátja a lánynak, milyen ruhákat viselt a lány, hogy jószántából elment gyilkosával egy helyre, ahol nem is volt bemutatni való ház.

A következő tárgyalást a védelem tanúinak kihallgatásával folytatják március 25-én, amikorra a védőügyvéd újabb bizonyítékokat is kérelmezett. Aznap még megvizsgálják a vádlott fogva tartásának törvényességét és helyénvalóságát is.