Végső nyugalomra helyezték Páll Lajost

A több száz fős gyászoló tömeg, a végtisztességtevő rokonok, falus-, író- és festőtársak, a hazai és magyarországi közélet jeles személyiségei megrendülten állták körül az életének 75. évében elhunyt Páll Lajos koporsóját. Mind az egyház képviseletében megszólaló lelkészek, mind a művésztársak egyaránt a megőrzött és gyarapodott talentumokról szóltak, melyekkel a költő és a képzőművész igen tudatosan és jól sáfárkodott.

Ferenczes István, a Székelyföld nyugalmazott főszerkesztője a jó baráttól, Katona Mihály polgármester attól a falubelitől, akire évtizedeken át joggal volt oly büszke a közösség, Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a tavasszal a Hargita Megyéért-díjjal kitüntetett alkotótól búcsúzott. A megyei tanács elnöke beszédében kifejtette, nem gondolta volna, hogy a díjátadó lesz az utolsó alkalom, amikor a művésszel életében találkozhat, de még így is a sors különös kegyének tekinthette, hogy személyesen ismerhette.

Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja a magyar emberről, a minket hídként összekötő nagy egyéniségről beszélt, Nagy Benedek nyugalmazott tanár, politikus, az egykori harcostárs a börtönévek során emlékezetben megőrzött és hordozott Páll Lajos-verseket idézte, Majla Sándor költő pedig egy ez alkalomra írt költeménnyel búcsúzott.

Páll Lajos (Korond, 1938. április 2. – 2012. november 9., Székelyudvarhely) életműve másokéval összehasonlíthatatlan, egyedi és értékes. Az 1956-os eseményeket követő megtorlássorozat áldozataként – négy évet töltött a totalitárius rezsim börtöneiben – nem államvizsgázhatott, arra kényszerült, hogy szabadúszó képzőművészként éljen.

Belső száműzetésben, csendes alkotói magányban élt családjával együtt szülőfalujában. Sajátos hangulatú képei mellett igen jelentős hol halkuló, hol markánsabban megszólaló lírája is, amely az utóbbi két évtizedben látszott kiteljesedni.

A pénteken elhunyt művész tagja volt a Magyar Írószövetségnek és a Romániai Írók Szövetségének, a Romániai Képzőművészek Szövetségének, valamint a Politikai Foglyok Országos Szövetségének. 1995-ben Aranka György-díjat, 1998-ban Pro Cultura Hungarica-díjat kapott. 2002-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díjjal, 2006-ban ’56-os aranykereszttel, 2011-ben a Magyar Köztársaság Kiváló Művésze és Szervátiusz-díjjal ismerték el munkásságát, 2012-ben pedig Hargita Megye Tanácsa tüntette ki a megyében adható legrangosabb díjjal.