Kőrispatakon a szépkorúakat és a közös munkát ünnepelték

Az ünneplők és az ünnepeltek az istentisztelet elején megemlékeztek azokról, akik már nem lehetnek közöttük, ugyanakkor imában kértek erőt a gyászolók fájdalmának enyhüléséért. Szász-Cserey Katalin firtosmartonosi unitárius lelkész emlékeztetett: az Úr erőt ad a megfáradtaknak. Mindannyiunk szívbéli kötelessége, hogy a hétköznapokban is jobban figyeljünk mindazokra, akiknek már minden nap ajándék. Beszédében időutazásra hívta az ezüsthajúakat. A bölcsőtől induló visszatekintésből nyilvánvalóvá vált: sokan közülük korán megkóstolták az árvaság kenyerét. Mások szolgálni mentek, hogy megkeressék a mindennapi betevőt. A háború mindannyiukat érintette. A családalapítás és gyermekek felnevelése után számolniuk kellett az elvándorlással. És napjainkban sokan özvegyek, sőt akadnak olyanok is, akik gyermeküket gyászolják. De azt is érzik, hogy az élet örömteli, avagy nehéz pillanataiban mindig velük volt Isten és a mellettük állók szeretete. A lelkésznő hangsúlyozta, hogy az aranykorúak jelenléte örömforrás szeretteiknek, az egyházi és faluközösségnek egyaránt.
Az ünneplés második részében a helybéli gyermekek és fiatalok verses-zenés összeállítással kedveskedtek nagy- és dédszüleiknek. A gyülekezetek asszonyai képeslapokat készítettek. Arról is gondoskodtak, hogy minden hajlott korú ünneplőnek jusson egy-egy szál virág, és eljuthassanak az istenházába, illetve a szeretetvendégség helyszínére, a kultúrházba.

Kalákáztak a templomért

Szász Lóránt Levente református lelkipásztor örömmel mondta el, hogy a tetőszerkezet feljavítását követően folytatódnak a vasárnap délutáni istentiszteletek. „Soha egyetlen falubeli esemény sem mozgatott meg annyi embert, mint a cserepezéshez meghirdetett közmunka, múlt héten száznál is többen vállaltak részt belőle” – tudtuk meg a lelkésztől. Tavaly télen, a nagy havazások idején félő volt, hogy beszakad a mennyezet. Nagy elégtétel, hogy sikerült felvállalniuk és rövid idő alatt befejezniük az állagmegőrző tennivalókat. Felbecsülhetetlen értékű a kalákában végzett munka: a presbiterek, valamint a gyülekezeti tagok reggeltől estig dolgoztak. Az anyagiakhoz Hargita Megye Tanácsa járult hozzá.