Kányádi Sándort köszöntötték az udvarhelyi városházán

A nyugdíjas hölgyekből álló marosvásárhelyi műkedvelő csoport tulajdonképpen az Unitarcoop Alapítvány önkénteseiből tevődik össze, akik különböző jószolgálati feladatokat látnak el immár tizennyolc éve a városban, de túl a humanitárius tevékenységen, hagyományőrzéssel, népi mesterségek gyakorlásával és irodalmi estek szervezésével is foglalkoznak.

Figyelemmel követett életmű

Kisgyörné vezetésével az évek során több jeles költőnk – Dsida Jenő, Reményik Sándor, Wass Albert, Áprily Lajos, Vörömarty Mihály és mások – műveiből állítottak össze műsoros esteket, amelyekkel nemcsak a Bolyai téri unitárius templom gyülekezeti termében, hanem más településeken is felléptek. Kányádi az első élő költő, akinek életművét különös figyelemmel követték, s követik ma is, s akit 85. születésnapján köszönteni kívántak. Az itt előadott versek, mintha külön stációk lennének, végigkövették a félévszázadosnál is hosszabb pályaívet úgy, hogy a legismertebb, a leginkább reprezentatív költemények voltak benne most ebben az előadói kosárban.

Nagy László unitárius püspökhelyettes, a Magyar Unitárius Egyház főjegyzője röviden összefoglalta a hölgykoszorú eddigi tevékenységét, majd maga is köszöntötte a jelenlevő költőt és feleségét, Magdolna asszonyt. Pécsi Kolumbán Imola önkormányzati képviselő Bunta Levente polgármester üzenetét tolmácsolta, majd maga is személyes emlékeket idézett, amelyek a költőhöz, pontosabban a versbeli háromlábú kisszékhez kapcsolódnak. A Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola zenetanárai, Derzsi Dénes és Derzsi Katalin megzenésített Kányádi-versekkel örvendeztették a jelenlévőket.

A meglepetés-előadó

Már-már vége is lett volna az előadásnak, amikor sor került egy rendkívüli programpontra: Bálint Zsófia előkészítőt végzett kislány szülei arra kérték a jelenlevőket, hogy hadd adhasson elő egy mesét. E kérést azonnal teljesítették, nem volt semmi akadálya dolognak, s mindjárt kiderült, hogy a kislány kiváló előadó, roppant lenyűgöző személyiség, mesemondó- és szavalóversenyeket nyert korábban, s minden bizonnyal nyerni fog ezután is. A közönség és maga az ünnepelt is meghatódva hallgatta a kislányt, végül nagy tapssal köszönte meg a rendezvény talán legemlékezetesebb előadóját. Végül, mint ahogy lenni szokott, hosszú sor kígyózott a költő asztalánál, aki újabb és régebbi könyveit dedikálta a legkülönbözőbb életkorú olvasóknak.