Hidakat bontanak, hogy újjáépíthessék

Az útszakasz felső részét sokan ismerik, ez a kép a település alsó kijáratánál, a kórház szomszédságában készült. A helyiek még alig „heverték ki” a tavaly elkezdett Harviz-óriásberuházást (amely révén új vízvezetékrendszert fektettek le a településen), máris új munkálatoknak kezdtek neki Hargita Megye Tanácsának – ahogy a kampányban mondják – „jóvoltából”, vagyis a tervek szerint idén teljesen felújítják a 132-es megyei utat, amihez 2009 áprilisában fogtak hozzá, és aminek kivitelezési határideje 2011. szeptember 27-e lett volna, de időközben olyan előre nem látható problémák merültek fel, mint a csődjelentés, amit munkálatokat megnyert konzorcium fővállalkozója, a Vegyépszer Kft. jelentett.

„A projekt kivitelezésére Hargita Megye Tanácsa európai uniós forrásokat pályázott és nyert meg. A pályázat összértéke 56 millió lej volt, melyből 1,1 millió lej önrészt kellett állnia a megyei önkormányzatnak. A tervek szerint a 26,7 kilométeres útszakaszt teljesen újra kellett aszfaltozni, 52 átereszt és 25 kisebb hidat újjáépíteni, három nagyot feljavítani, valamint tizenkét helyen újat készíteni. El is kezdődött az aszfaltozás, az útra új burkolat került, ám időközben a két fővállalkozó csődöt jelentett, s leállt az útjavítás. A hidak és átereszek nem készültek el, helyenként pedig az útról hiányzik a kopóréteg” – írtuk meg korábbi cikkünkben.

Mindebből a szentegyháziak annyit láttak, hogy az út felső szakasza továbbra is gödrös, annak ellenére, hogy korábban felújították az Üzem utcában álló két hidat (félsávos útlezárások érvénybe léptetésével), azonban a felújítást követően pont ezeken a hidakon rongálódhatott meg a legtöbb személygépjármű futóműve a gödrök miatt. A mostani munkálatok azonban ennél nagyobb volumenűek: újabb két hidat törtek fel a településen, hogy újakat építsenek a helyükbe, ezért a forgalom elterelésére van szükség, amit a fenti kép tanúsága szerint láthatóan nagy szakértelemmel old meg a kivitelező.

Még mielőtt a vitát kiváltó hidakra „rátérnénk”, Hargita Megye Tanácsának a munkálatok elkezdése előtti egyik közleménye szerint: „a felújítandó út hossza 26,6 kilométer, a projekt összértéke közel 65 millió lej. Eddig több mint 80 százalékban sikerült lebonyolítani a projektet, de hátravan még 9 új híd, 4,5 kilométernyi kopóréteg leterítése és egyéb aszfaltozási munkálatok elvégzése, utóbbi padkák, korlátok kialakítását, forgalombiztonsági táblák felszerelését jelenti. Az erre most megkötött szerződés értéke 13 855 701,79 lej áfával együtt.” Ez tehát az idei ígéret, aminek a teljesítését a Homoród mentiek várnak, vagyis, hogy jövőben már rendes minőségű, európai színvonalú úton lehessen közlekedni mind Szentegyházán, mind a többi településen és az azokat összekötő útvonalon. Ne feledjük, jövőben helyhatósági választások lesznek.

Terepszemlénket lentről kezdjük, a régi vasüzem alsó kijárata mellett, a Gombának nevezett buszállomás szomszédságában álló hídnál, ami így nézett ki szombaton. Egy teljesen rendben levő hidat látunk félig lebontva, amelynek a vasból készült gyalogjáróval voltak problémák: időnként az elkorhadt deszkákat kellett kicserélni rajta, a szerkezet sem volt már a régi, de a célnak tökéletesen megfelelt. Mivel a tervekben így szerepel, ezért a teljes hidat lebontják és újat építenek a helyébe. A masszív híd már évek óta szolgálja ki a rajta áthaladókat: nem süllyedt meg, az utolsó aszfaltozás óta kátyúk sem voltak igazán rajta.

Ez a belőle kiszedett, a betontól nagyrészt megtisztított vasmennyiség. Ez a hídrombolás látszólag tipikus példája annak, hogy az uniós pályázatokat, hogy kell megterveztetni, és kivitelezni: le kell rombolni azt, ami jó, és újat kell építeni a helyébe, a lényeg, hogy a pénz legyen elköltve.

Ez már a másik helyszín: a Berényi Margit utca, valamint az Ifjúság és a Strand utcák találkozásánál álló, vitákat kiváltó lebontott híd, amiről már többször írtunk. „Kiverte a biztosítékot a szentegyházi lakók körében a 132-es megyei út egyik hídjának újjáépítése, ugyanis többen azt állítják, a régi átkelővel sem voltak problémák. (...) Kommunikációhiány – ez vezethetett oda, hogy a héten egyszer már le is kellett állni a munkával, tisztázni a felmerült problémákat” – írtuk közel két hete. A lakók, akikkel beszéltünk a munkálatokról kivétel nélkül ezt a kérdést teszik fel: „miért kellett elbontani azt ami jó volt?”. Még egy emberrel sem beszéltem, aki azt mondta volna, hogy ez így rendben van, a hidak rosszak voltak, és ezért indokolt a lebontásuk és az újjáépítésük.

Elég csak rá nézni arra a masszív „falra”, amit a hídbontás eredményezett. A szakértők biztosan jobban tudják, de ránézésre ezzel a híddal évek múlva sem lett volna semmi gond. Jó volt az alapozása, a terheléstől – ahogy azt az elmúlt évtized tapasztalatai is mutatják – nem omlottak volna be a szélei úgy mint a kalibáskőinek, amit szintén javítanak. Több vélemény szerint mindössze egy gyalogjárórészt kellett volna hozzátoldani, és a leromlott korlátokat kellett volna kicserélni. „Száz évig is bírta volna a strapát” – hangzott el egy vélemény terepszemlénk során.

Visszatérve a kommunikációhiányra: mint arról már beszámoltunk, Szentegyháza elöljárói is felháborodással fogadták, a napok alatt lezajlott hídbontást, ami miatt forgalomelterelést kellett érvénybe léptetni. Ez pedig már az érintett utcák lakóinak felháborodását vonta maga után. Az embereknek száraz időben a járművek által felvert port kell nyelniük, esőben pedig a sárban kénytelenek közlekedni. Egyszóval a lakók isszák meg az intézkedés levét. Hargita Megye Tanácsa, Borboly Csaba elnök és Barti Tihamér alelnök megelégedett a munkálatok finanszírozásának aláírásakor egy sajtótájékoztatóval, a médiára bízva, hogy adják hírül a munkálatok kezdését, ezt követően pedig Barti Tihamér tartott terepszemlét a hídelemek leszállításakor, amiről egy rövid közleményben számoltak be. De sehol egy lakossági fórum, sehol egy egyeztetés az érintett településeken élőkkel, hogy mi is fog itt történni az elkövetkező hónapok folyamán, holott a lakókat most ez foglalkoztatja.

Hargita Megye Tanácsa most a lakosság megértését, türelmét kéri, és a vezetők elintézik olyan „kulcsszavakkal” a tájékoztatást, mint: felújítás, összefogás, előremenés. Majd a választások előtt nagy csinnadrattával meglesz a felavatás, amelynek keretében annak rendje és módja szerint megköszönik az együttműködést a megyei és helyi elöljáróknak, továbbá a parlamenti képviselőknek, akiknek a „fáradtságos munkája nélkül nem jöhetett volna létre ez a beruházás”. Ami – tegyük hozzá – már évekkel ezelőtt el kellett volna készüljön a „megfeszített munkatempó és a szűkös határidők következtében.”

Amennyiben a kivitelező tartani tudja a kiszabott három hónapos határidőt, akkor őszig mindenki kénytelen lesz az ideiglenesen kialakított átkelőn, vagy a két utca valamelyikén közlekedni. Főként azon az ideiglenes hídon, ahol mindig annak van elsőbbsége, „akinek megadják.”

Az idő eldönti majd, hogy a tervezőnek lesz-e majd igaza: tartós hidat tudnak-e építeni a leromboltak helyébe, vagy majd évek múltán egy-egy kampány előtt toldani-foldani kell majd az átkelőn keletkező úthibákat. Az is lehet, hogy kevesebb mint egy évtized múlva az elbontott hidak is „feladták volna a harcot.” A mi lett volna ha... kérdésre már nem kapunk választ, a mi lesz majd-ra viszont évek múlva megkapjuk. Addig is, Borboly Csaba szavaival élve: „megyünk előre”, és várjuk, hogy a kampányban Szentegyházán is megjelenjen a két villanyoszlop közé kifeszített, RMDSZ-logóval és a „Jó úton, Homoród mentén” szöveggel ellátott molinó, ami arról tanúskodik majd: politikusainknak ismét sikerült egy utat felújítani Hargita megyében.