Hazaérkeztek a székelyudvarhelyi gyalogos zarándokok

Az egyházi év egyik leglélekemelőbb szentmiséjének részesei voltunk. Hitünket Lélekkel tölti meg évről-évre a gyalogosok zarándokokkal megélt idő. Hála érte. A vállalt út és annak lelkesítő pillanatai csillogtak a szemekben.

Botár Gábor plébános áldáskérelme, a régi székely himnusz valamint nemzeti imánk után a Hálaluja ifjúsági zenekar vezetésével felhangzott a zarándokköszöntő ének: Ha csak egy mustármagnyi hitetek is volna… – véget érni nem akaróan töltötte be a templomot és a szíveket. A három napja úton levők sokkal többen érkeztek vissza, mint ahányan elfértek a szentélyben, a számukra fenntartott helyeket.

A szentmise ünnepi szónoka László Attila, a Szent György egyházközség plébánosa örömét fejezte ki, hogy százakkal – illetve a Mária Rádió hallgatóival tízezrekkel -  kérheti a Mindenhatót: árassza ránk Lelkét és újítsa meg a Föld színét. A megújuláshoz Istentől kérjük a segítséget. Pünkösd az Isten nélküli világot kérdőjelezi meg. Akik az elmúlt napokban egy úton jártak, megérezhették, milyen Jellé lenni. A Lélek legnagyobb ajándéka a szeretet, amely a sokszínűségben is az egységet keresi.

Az imádsággal megszentelt helyet és a templom előtti teret is betöltötte az öröm. Akkora öröm, amely beszédre indít és az evangélium hirdetésére hív. Kérve: a pünkösd örömében Isten lelkének hordozóiként felismerjük: mennyire szeret minket az Isten. Válaszunk rá az elfogadás és a misszió. Csak együtt leszünk hiteles tanúi, hogy milyen a mi közösségi életünk.

Ahol a Lélek megjelenik, az Isten érthetővé, az élet élhetővé válik – megvalósulásért imádkoztak a hálaadó szentmisén.

Az élet nem az ünnep óráiban zajlik. Itt csak megerősödik. Derűs szabadságban, bizalommal telve mehetünk tovább – megfogva egymás kezét.

Hálát adtak az út áldásaiért, imádkoztak a jótevőkért, a szolgálatvégzőkért, mindazokért, akik útjukon segítették. Ároni áldással és hosszan tartó közös dicsőítéssel ért véget a zarándoklatzáró szentmise.

Mi megkérdeztük a kétóránként váltó, nagy felelősséget vállaló forgalomirányítókat: hogyan viszonyultak az autósok a gyalogos oszlop haladását biztosító rövid ideig tartó félpályás leállásokhoz? Legtöbben megértően, elfogadóan. Volt, aki sietségre hivatkozott, de bevárták a szabad jelzést.

Ahány zarándok, annyi szándék és felajánlás

A közel 500 fős zarándokcsoport legfiatalabb tagja hét, a legidősebb hetven éves. A székelyudvarhelyi Pál Piroska induláskor odasúgta: születésnapja van, azért indul. Hozzátette: három évvel ezelőtt ezen a napon műtötték a szívét.

Marika azt mondta: az út fáradalma semmi ahhoz a rengeteg ajándékhoz képest, amit a jó Istentől nap mint nap kap – nagy hálával gyalogolt. Márton Anikó tizennyolcadik alkalommal járta végig az oda-vissza utat. Szilágyi Ferenc tizenötödik alkalommal vágott neki gyalogszerrel Csíksomlyóra. Árpád családjáért, unokáiért, egészségért ajánlotta fel a zarándoklatot. Mi, régi ismerősként drukkoltunk Silye Csabának. Nyolcadik alkalommal sikerült végigjárnia – egy év kimaradt közben. Amikor egy vétlen biciklis baleset nyomán épp felébredt a kómából. Akkor az egész gyalogos csoport érte imádkozott. Most lelkiismereti kötelességként éli meg a gyaloglás minden lépését, a közös ima, a csend, az éneklés és a búcsús szentmise minden percét.

A „Lélek testvériségének” ünnepén, a 2012-es pünkösdi búcsún Ft. Dr. Tempfli Imre ünnepi szónok így fogalmazott  „A legkisebb közös nevezőért is meg kell küzdenünk.”