A vetélkedőn a négy nemzedéket képviselő közösségeknek, csoportoknak régi, településükre jellemző eredeti népdalokat kellett bemutatniuk, ugyanakkor a bírák figyelembe vették a hiteles „családi összképet” – férfi, nő, gyerekek (minden korosztályból) – , illetve a népviseletet is. A vetélkedő fő célja, hogy a generációk hallják egymást énekelni, de az is lényeges, hogy a közösségek megtanulják különválasztani a nótát a népdaltól, amire évről évre nagyobb igény mutatkozik részükről.

A népdalvetélkedők már jó ideje az iskolákba szorulnak, kizárólag gyerekek vesznek részt rajtuk: ez azonban egészen másról szól, hiszen „rengeteg nótafa alussza álmát a Homoród mentén, mert nem kap mikrofont, nem kap lehetőséget” – véli Haáz Sándor szervező, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia vezetője.

„A vetélkedő sajátossága, hogy generációkat összekeverve mutatkozzanak be a települések – ennek olyan színe lesz így a színpadon, mint amilyen a családi tűzhely volt száz évvel ezelőtt, amikor még nem tudták, hogy arra később nosztalgiázva gondolunk vissza. Ezt a csodálatos korszakot igyekszünk újjáépíteni a színpadon” – mondta el Haáz Sándor.

Nyolc Homoród menti falu – Szentkeresztbánya, Homoródremete, Kápolnásfalu, Lövéte, Homoródalmás, Szentegyházasfalu, Homoródszentmárton, illetve Homoródszentpál –, valamint három más vidék – Békéscsaba, Pusztina és Madéfalva – csoportjai szálltak versenybe. A fellépés sorrendjét sorshúzás döntötte el, egy produkció legtöbb fél órás lehetett. A legfiatalabb résztvevő másfél éves, míg a legidősebb a kilencvenhárom éves kápolnási Lőrincz Gábor volt. A korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is négy korcsoportban versenyeztek, így a 7–12, a 12–20, a 20–60 és a 60–100 év közöttiek mutathatták be tudásukat a Szalay Zoltán néprajzkutató, Györfi Erzsébet népdalénekes és Török Viola rendező alkotta szakmai zsűrinek. Minden versenyző egy általa választott és egy, a bírák által kért éneket adott elő.

„Tavaly tizenketten jöttünk el, most pedig huszonhaton, ami nem kis dolog, figyelembe véve, hogy egyre nehezebb összegyűjteni a résztvevőket: mindenki elfoglalt, nehéz megfelelő időpontot találni a próbákhoz” – mesélte Sorbán Enikő népdalénekesnő, az almási csoport irányítója.

Idén a negyvenegy főt számláló szentegyháziak közössége bizonyult a legnépesebbnek, míg a homoródremeteiek tízen képviselték falujukat. Igaz ugyan, hogy az utóbbi csapat volt a legkisebb, azonban ha figyelembe vesszük, hogy a település lakossága alig haladja meg a negyvenet, az ő képviseletük volt a legszámottevőbb.